Az ökológia és a politika összekapcsolásáról szóló valamennyi tárgyalás mögött mindig bizonyos oligarchikus csoportok érdekei húzódnak meg – írja Leonid Savin a fenntartható fejlődés pátoszának kritikájában.
Kövesd Telegram csatornánkat!
Folyamatosan frissítjük a közel-keleti háború híreivel
és az orosz-ukrán konfliktus rövid híreivel is
A fenntartható fejlődés fogalmát már évek óta hirdetik nemzetközi platformokon, elsősorban az Egyesült Nemzetek Szervezetében. E szervezet 2015-ös csúcstalálkozóján 193 ország 17 fenntartható fejlődési célt fogadott el, és általánosságban mindenki egyetértett abban, hogy a világnak szüksége van egy bizonyos modellre, amely figyelembe veszi mind a politikai és gazdasági, mind a társadalmi és környezeti szempontokat.
Még korábban, az 1992-es Rio de Janeiró-i „Föld-csúcson” elfogadták a fenntarthatóság koncepcióját a gazdasági és környezetvédelmi programok tervezeteként, ugyancsak az ENSZ égisze alatt. Az ENSZ millenniumi fejlesztési céljai is közvetlenül ehhez az elmélethez kapcsolódtak.
Bár senki sem tagadja a természeti erőforrásokkal való gondos gazdálkodás szükségességét és a környezetvédelem fontosságát, riasztó, hogy a fenntartható fejlődés kérdéseit aktívan támogatják az olyan tipikusan globalista projektek, mint a Klaus Schwab által alapított Davosi Fórum. Hasonlóképpen Soros György és Bill Gates – akiknek projektjei a WHO-n és más kezdeményezéseken keresztül az ENSZ-hez is kapcsolódnak – rendszeresen kiállnak a fenntartható fejlődés mellett. Ezért részletesebben meg kell vizsgálni, hogy milyen elméletről és módszertanról van szó. És azt is, hogy ki és miért támogatja ezt.
Ha pedig mélyebben belemerülünk a történelembe, akkor azt találjuk, hogy ez a koncepció közvetlenül kapcsolódik a „Római Klub” nevű mondialista szervezethez és a malthusiánus elmélethez, amely a világ népességének korlátozásának szükségességéről szólt. 1972-ben a „Római Klub” közzétette első jelentését, „A növekedés határai” címűt, amely matematikai modellezés segítségével különböző jövőbeli forgatókönyveket vizsgált az emberiség számára.
Mutatós és nyilvánvalóan nem véletlen, hogy ugyanebben az évben hozták létre az ENSZ Környezetvédelmi Programját, amely megteremtette a környezeti problémák globális szintű megvitatásának és megoldásának alapjait. A globális felmelegedés elmélete, a Föld ózonrétegének problémái és más hasonló tanok, köztük a hiszékeny embereknek szánt áltudományos konstrukciók is ebből születtek.
Egyébként a fenntartható fejlődési programon belül a legújabb eredmények a párizsi éghajlat-változási csúcstalálkozón elért megállapodások a CO2-kibocsátás korlátozásáról és a program végrehajtásának folytatásáról – ezt számos ország aláírta.
Bár a fenntartható fejlődés koncepciójának szerzői a pragmatikus megközelítés mellett magasztos céljaikat is deklarálják – az erőforrások észszerű felhasználása a jólét érdekében; magas életszínvonal és az előnyök igazságos elosztása; valamint a környezet és a természeti erőforrások megőrzése -, ez három pillért képvisel: a gazdaságot, a társadalmi szférát és az ökológiát. Maga a kifejezés mégis meglehetősen amorf és homályos. Mindenki tehet bele valamit a sajátjából. Ezért elkerülhetetlen az érdekellentét, nemcsak a gazdaság és a politika között, hanem a politikai szereplők között is, ahogyan például számos ország elutasította a párizsi megállapodáshoz való csatlakozást.
Sőt, még korábban, a 2014-ben Bolíviában tartott G77-csúcstalálkozón a zárónyilatkozatban ellenezték azt a politikát, hogy a nyugati országokat valamiféle környezetvédelmi normák betartására kényszerítsék.
Észszerűen megállapították, hogy a környezetvédelem és a CO2-kibocsátásra kivetett különadók szükségességének ürügyén kísérletet tesznek arra, hogy más államok fejlődését megállítsák. Miközben maguk az iparosodott országok már túl vannak az ipari növekedés időszakán, és egy új típusú gazdaság felé haladnak, megpróbálják ráerőltetni modelljüket más államokra, függetlenül attól, hogy az iparosodás elutasítása milyen valós károkat okozhat gazdaságuknak.
Természetesen a Nyugat megígérte, hogy segít az új technológiák bevezetésében. De úgy tűnik, hogy mindezért erőforrásokkal és politikai szuverenitással kellett fizetni.
Meg kell jegyezni, hogy a 77-ek csoportja a neve ellenére több mint 130 országot foglal magában, ami azt jelenti, hogy az ENSZ után ez a világ legnagyobb nemzetközi szervezete. Akkor miért az ENSZ támogatta és fogadta el leggyakrabban a fenntartható fejlődéssel kapcsolatos összes furcsa „környezetvédelmi” döntést? Ez a kettősség enyhén szólva is furcsa, de a válasz talán a G7-országok által hagyományosan gyakorolt korrupciós stratégia lehet, amely az ENSZ-ben a fejlődő országok szavazatainak megvásárlását takarja az IMF és a Világbank gazdasági támogatásáért cserébe.
Egy másik példa arra, hogy a globalisták a fenntartható fejlődés álcája alatt érvényesítik érdekeiket, a genetikailag módosított organizmusokkal (GMO) kapcsolatos agrár-ipari monopóliumok. Ezeket olyan ígéretes mezőgazdasági biotechnológiákként mutatják be, amelyekkel fenntartható fejlődési célokat lehet elérni (elsősorban az élelmiszertermelés területén). Az ezzel járó költségekről azonban hallgatnak. És ez nemcsak a világ különböző részein honos kultúrák elpusztítását jelenti – amelyek közvetlenül kapcsolódnak az autentikus mezőgazdasághoz és sok nép hagyományos életmódjához -, hanem a GMO vetőmagok beszerzésére vonatkozó monopólium szemérmetlen erőltetését is a gyártóiktól, akiknek túlnyomó többsége az Egyesült Államokban található. Az Egyesült Államokban azonban valójában a termőföldek fele már a GMO-óriások ellenőrzése alatt áll, amint azt a statisztikák is alátámasztják.
Az amerikai gazdákon végzett kísérlet pedig tanulságos lehet más nemzetek számára is.
A GMO-k támogatói arra is hivatkoznak, hogy a biogazdálkodás több földterületet igényel, és az állatokból származó szerves trágyák használata miatt több szén-dioxid-kibocsátással jár.
Itt nyilvánvalóan összefonódnak azok a narratívák, amelyeket a globalisták az ökológiai tudás és a zöld agenda álcája alatt próbálnak népszerűsíteni.
A szakértők azonban megjegyezték, hogy a modern biotechnológiák, például a GMO-k használata közvetlenül kapcsolódik más átmeneti technológiákhoz is, de erről a kérdésről nem készült részletes értékelés.
Ennek ellenére a multinacionális cégek, mint például a Monsanto (amelyet a Bayern 2016-ban felvásárolt) továbbra is megpróbálják irányítani a mezőgazdasági piacokat.
Hasonló erőfeszítéseket tesznek a nyugati gyógyszeripari vállalatok – az úgynevezett Big Pharma – is. Igaz, hogy a koronavírus-járvány megmutatta a nyugati politikai elit és a gyógyszeripari óriások közötti interakció egy nem túl hízelgő oldalát, leginkább az EU-n belüli botrány kapcsán, amely az Ursula von der Leyen által jóváhagyott vállalattól vásárolt vakcinákról szólt, mindezt megfelelő eljárások és a szükséges átláthatóság és elszámoltathatóság nélkül. Ez azonban nem gyengítette a nyugati gyógyszeroligarchia azon törekvéseit, hogy a globális piacot a szabványoknak nem megfelelő termékeik eladására használják, hanem éppen ellenkezőleg.
A globalisták cinizmusának csúcspontját pedig a brazil Amazonas-menti esetek jelentik, amelyeket külön ügyekbe lehet sorolni. Ott az erdőtüzek után megjelennek bizonyos biotechnológiai cégek, és felajánlják szolgáltatásaikat, hogy „normalizálják” a kiégett terület talaját. A helyi civil aktivisták közvetlen összekapcsolódásokat találtak ezen tüzek – melyek az utóbbi időben egyre gyakrabban és nagyobb mértékben jelentek meg – és ezeknek a gigacégeknek az érdekeivel.
Mindez arra enged következtetni, hogy a „fenntartható fejlődés” fogalma eredetileg a globalista oligarchák politikai projektje volt. A globalizáció jelenlegi széttöredezettségével és zsákutcába jutásával azonban megpróbálják ezt az egyetemes jövő alternatív forgatókönyveként bemutatni. Vagyis a híres „szabályokon alapuló rendjük” részeként. Hogy az átaluk folytatott kizsákmányolás és ellenőrzés hihető ürüggyel folytatódhasson.
Nem megoldja, hanem inkább súlyosbítja gondokat a napelem és a szélkerék
Dániában indul a klíma kommunizmus – Súlyos adókat vetnek ki a mezőgazdasági üzemek kibocsátására
(Fondsk.ru nyomán Szent Korona Rádió)