Május 19-én volt Julius Evola születésének 127. évfordulója. Ezen alkalomból ajánljuk az alábbi gondolatokat, melyek Evola szellemi hagyatékát kívánják összegezni és átadni.
Kövesd Telegram csatornánkat!
Folyamatosan frissítjük a közel-keleti háború híreivel
és az orosz-ukrán konfliktus rövid híreivel is
Julius Evola 127
1898. május 19-én Julius Evola úgy lépett be ebbe a világba, mint egy ködbe hulló kard: egyenesen, hirtelen, bocsánatkérés nélkül. Alakja egy összeomló világ romjai ellenében emelkedett, érintetlenül annak langyosságától, nem csábítva illúzióitól. Míg mások sodródtak, ő kitartott a helyén. Míg tömegek könyörögtek vigaszért, hallgatása utat nyitott az emlékeken és a hamun keresztül. Élete a transzcendencia monolitjává vált, akarat által formálódott, áldozathozatal emelte.
Minden tette a történelemnél magasabb erőkkel állt összhangban. Kertelés nélkül idézte fel az ősi törvényt, tiszta tekintetettel a végtelenre. A csúcsot választotta, magában tüzet gyújtott, és másokat is erre hívott. Általa a jelenlét ismét súlyt nyert. Nincs hunyorgás, nincs kompromisszum, csak az Örökkévaló testben kifejeződő formája.
A Hagyomány úgy áramlott munkásságán keresztül, mint a vér az istenek által formált erekben. A szellem által formált, a rend és a kötelesség generációin át finomított fajban énekelt. Még a szexusról is úgy beszélt, mint a puszta vágynál többről, mint a felemelkedést hozó poláris erők összehangolódásáról. Szimbólumokon, csillagokon, dallamok közötti csenden keresztül beszélt. Könyvei az ősi templomok erejét hordozzák.
Szavai elutasították a bomlást.
Csendben kiérlelt tetteket követelnek. Az ő világában a kristálytiszta struktúra váltotta fel az emocionalitást, a ritmus a káoszt. Minden igazság, amit feltárt, úgy csapott le, mint felperzselt földbe a kelevézre tűzött zászló. Minden gesztusa a szenthez való visszatérés volt. Általa a kozmosz visszanyerte koherenciáját. Általa a harcos lélek irányt talált.
Ez a nap az ő érkezését jelzi. Ereje megmarad azokban, akik büszkén tételezik önmagukat, akik az alaktalan áramlattal szemben formálják magukat. A Tradició életben tartja lángját: alakja éles, szuverén, változatlan. Jelenléte nem távolodik. Kiterjeszkedik, bárhol is választják a formát a köd helyett. Romokon és rituálékon, küzdelmen és felemelkedésen keresztül alakja előttünk halad, soha nem mögöttünk. Amikor a világ darabokra bomlik, útja érintetlen marad. Ezen az úton járni annyit tesz, mint emlékezni arra, amit mások elfelejtettek. Tűzön át emelkedni annyit tesz, mint meghallani hangját. Evola marad. A csúcs vár.
Az ember bukása: nem a bűn, hanem a gyávaság – Julius Evola gondolatai