Budapesti Klánunk harcosa és bajtársai Erdélybe látogattak, ahol a hétvégén részt vettek a Csíksomlyói búcsúban is. Felemelő élményeikről egy képes, videós beszámolót küldött nekünk harcostársunk, amelyet most változtatás nélkül olvashattok.
Reggel van. Eljött a nap, indulunk a búcsúba. A csendes erdei utak megteltek zarándokokkal. Ki gyalog, ki két vagy sok keréken vág neki. Mindannyiunkat ugyanaz hajt. Fenyvesek közt egyre feljebb és feljebb jutunk. Majd elénk tárul a Csíki-medence.
Csíksomlyót elérve, gyalogszerrel indultunk tovább. Méterről méterre egyre többen, zászlók lobognak, s büszke mosoly minden arcon.
Magasan jár már a Nap, mire a Kegytemplomot elhagyva, nekivágunk a Nyeregnek. Meg-meg állva visszatekintünk. S míg a szem ellát, millió magyar a Világ minden irányából s tájáról.
Felérünk. Hazafi szívünk megáll, majd a föld is megremeg mikor újra dobban. Semmi nem tudja leírni, visszaadni azt az érzést, látványt. Itt vagyunk. Együtt.
Ragyog ránk a nap, kegyesek hozzánk az égiek. Felkapjuk fejünk. Játszi könnyedséggel, tőlünk karnyújtásnyira, őzbak suhan át a tömegen. Szemében nem riadalom tükröződik. Inkább határozottság, mellyel keresi útját, mint mi Magyarok.
Elcsendesül a Nyereg. Kezdődik a szentmise. Mire szánkat újra szó hagyja el, millióan énekeljük a magyar és a székely himnuszt. Erre nincs szó.
Szívünkben, lelkünkben, hitünkben megerősödve, lassan a tömeggel mi is megindulunk.
(Betyársereg)