Kína ujgurokkal szembeni terrorja a pénzügyi szférára, valamint a magántulajdon kérdésére is kiterjed. De mégis hogyan viszik mindezt végbe? Egy ujgur mesélt róla.
Kövesd Telegram csatornánkat!
Folyamatosan frissítjük a közel-keleti háború híreivel
és az orosz-ukrán konfliktus rövid híreivel is
Annak ellenére, hogy névleg „autonóm” az ujgur tartomány, ami azt jelentené, hogy rendelkeznie kellene bizonyos önigazgatási jogkörökkel, a régiót továbbra is szigorúan a Kínai Kommunista Párt (KKP) ellenőrzi. Az olajban, gázban és gyapotban gazdag régió – a világ gyapottermelésének egyötödét adja – Kína kapuja Közép-Ázsia, Közel-Kelet és Európa felé. Emellett mintegy 12 millió ujgurnak is otthont ad, akik saját nyelvet beszélnek, saját kultúrával rendelkeznek, és etnikailag sokkal közelebb állnak a közép-ázsiaiakhoz, mint a kínaiakhoz.
A KKP évtizedeken keresztül a tömeges megfigyelés, a kényszermunka, a kínzás és a koncentrációs táborok (amelyeket a rezsim „átnevelő központoknak” nevez) révén próbálta erőszakkal asszimilálni az ujgurokat a han kínai kultúrába. Szisztematikusan kísérletet tettek nyelvük, vallásuk és megélhetésük felszámolására, miközben verték, elrabolták és legyilkolták, valamint sokszor megerőszakolták és sterilizálták őket. A rezsim legalább 380 fogolytábort épített. De az elnyomás nemcsak erre a szférára, hanem a pénzügyi kérdésekre is kiterjed.
Kína olyan rendőrállammá változtatta az ujgur régiót, ahol minden pénzügyi tranzakciót megfigyelnek, és az ujgurokat állandóan pénzügyi szankciókkal fenyegetik.
“Az egész ujgur régió egy rendőrállam. Minden helyiséget, minden ingatlant, a bankokban lévő pénzeket, mindent megfigyelnek. Mindent tudnak. Minden ujgur ember telefonjára kötelezően telepítettek egy kémszoftver-alkalmazást. Ha bármilyen kommunikációt folytatsz a bankoddal a banki alkalmazásokon keresztül, látják, mennyi pénz jön ki és mennyi pénz jön be, melyik üzletembernek mennyi pénze van… A kormány mindent tud” – mondta el Rushan Abbas, aki éveken át küzdött népének, az ujguroknak a szabadságáért.
A megfigyelésen túl a pénzügyi elnyomás lehetővé teszi a KKP számára, hogy befagyassza a vagyonokat, és kizárja az ujgurokat a gazdasági életből. A bankoknak kérdés nélkül teljesíteniük kell az állami utasításokat.
“Ha [a] kormány elmegy a bankba egy listával, melyen 100 ujgur neve szerepel, és azt mondja, »mutassa meg ezeknek az embereknek a banki egyenlegét [és], hogy mennyi pénzük van«. A bank kinyomtatja és átadja a KKP-nek. Ezután lezárják a bankszámlákat, befagyasztják a vagyonukat, és elveszik az ingatlanjaikat” – mondta Abbas.
A vagyon lefoglalása az ellenőrzés egy másik eszköze. Ujgur akadémikusokat, üzlettulajdonosokat és közösségi vezetőket börtönöztek be, és lefoglalták a vagyonukat. A Nemzetközi Hálózat a Kritikus Kína Tanulmányokért új jelentése feltárja, hogy a KKP arra is kényszeríti a vidéki ujgur gazdákat, hogy lemondjanak földjeikről, átadva az ellenőrzést az államnak az iparosított mezőgazdaság számára. Ezzel kényszermunkára kényszerítik őket. 2001 és 2021 között az ujgur régióban a földhasználat átruházása közel 50-szeresére emelkedett, és ezáltal az ujgur származású gazdák kiszorultak.
A mezőgazdasági területeken túl az ujgurok az otthontulajdon megtartásában is akadályokba ütköztek. Egy esetben a kínai rezsim 12 hónapot adott a háztulajdonosoknak, hogy újra regisztrálják otthonaikat, különben elveszíthették azokat. Ez az újraregisztráció pusztán a bürokratikus elnyomás egyik eszköze volt, amely arra kényszerítette az ujgur háztulajdonosokat, hogy hivatalosan újra kérelmezzék tulajdonjogukat.
“Nos, a tulajdonosok a [fogolytáborokban] vannak. Onnan hogyan tudod újra bejegyeztetni a házadat, a földedet, a vállalkozásodat, az ingatlanjaidat? Aki nem jegyeztette át az ingatlanjait, vagy nem követelte vissza a saját tulajdonát, azét a kormány elvette” – mondta Abbas. “Nagyon sok videó volt arról, hogy han kínai telepesek költöznek ujgur otthonokba. A vidéki területeken tehát, ahol az ujguroknak vannak az otthonaik, azokhoz föld is tartozik. A legtöbb ujgur a déli régióban földműves, és rendelkeznek termőfölddel. Ezekre a termőföldekre és otthonokra a han kínai telepesek mind igényt tartanak.”
Az otthonaiktól, földjeiktől és vagyonuktól megfosztva az ujgurokat a rezsim úgynevezett szegénységcsökkentő programjába kényszerítik – ami Abbas és a legtöbb ujgur aktivista szerint a kényszermunka alternatív elnevezése. Dr. Adrian Zenz német antropológus – aki az ujgur régió internálótáborairól szóló tanulmányairól ismert – kutatásaiból kiderül, hogy ez a program egy olyan államilag irányított rendszer, amelynek célja az ujgurok erőszakos áttelepítése alacsony bérű kényszermunka végzésére a gazdasági fejlődés jelszavának álcája alatt. A szegénység enyhítése helyett inkább a társadalmi ellenőrzés és a kényszerű asszimiláció eszközeként szolgál.
“A szegénységcsökkentő program célja, hogy csökkentse az ujgurok arányát a régióban, és [növelje] a megélhetésük – hagyományos megélhetésük, otthonaik, életmódjuk – feletti ellenőrzést, és bérmunkára kényszerítse őket, gyakran olyan iparágakban, amelyek a han kínai telepesek, állami vállalatok vagy a gyárak javát szolgálják. Ha pedig visszautasítják az ilyen áthelyezéseket, akkor megbüntetik őket” – mondta Abbas.
“Hát ezt minek neveznéd? Ha nincs választásod, egyszerűen elszállítanak, és semmilyen kapcsolatod nem lehet a családoddal. Nem hagyhatod el a gyárat, hogy meglátogasd őket. Mégis, minek hívod ezt? Ez modernkori rabszolgaság.”
Kínában több millió ember, köztük az ujgurok is, olyan központosított pénzügyi rendszerben élnek, ahol a diktatórikus vezetés akár egyik napról a másikra lenullázhatja a vagyonukat. A megfigyelésen vagy vagyonelkobzáson keresztül gyakorolt pénzügyi elnyomás teljesen megbénítja az ujgurokat, és szinte lehetetlenné teszi számukra, hogy bármilyen formában ellenálljanak a Kínai Kommunista Pártnak. Nem meglepő tehát, hogy az olyan diktatórikus rendszerek, mint a KKP, egyre gyakrabban alkalmazzák a pénzügyi megfigyelést, a vagyonok kisajátítását és a gazdasági ellehetetlenítést, hogy így tartsák kézben — vagy éppen számolják fel — az ujgur népet.
Hogyan fehéríti ki Peking az ujgurokkal kapcsolatos “politikáját”?
„A terrorellenes népi háború”, avagy a terror totális eluralkodása. Az ujgur etnocídium III.
(Humen Rights Foundation nyomán Szent Korona Rádió)