A csoda – szokás szerint – elmaradt. Az AfD még csak közelébe sem jutott a hatalomnak. Egyébként kétszer ilyen jó eredménnyel sem lett volna rá esélye, mert a rendszerkollaboráns pártok mindenképpen karanténban tartanák, ahogyan Marine Le Pen jóval 30 százalék fölött teljesítő és immár teljesen rendszerkompatibilis pártjával is ugyanezt teszik pusztán a múltja miatt – értékelte a német választási eredményt Gazdag István, az alábbiakban az ő elemzését közöljük.
Kövesd Telegram csatornánkat!
Folyamatosan frissítjük a közel-keleti háború híreivel
és az orosz-ukrán konfliktus rövid híreivel is
A választás legfőbb tanulsága az AfD-re nézve az, hogy a Weidel-effektus kifulladt, a párt viszonylag tisztes eredménye ugyanis nem a Weidel által képviselt opportunista-procionista irányvonalnak, hanem a Höcke-féle keményvonalas nacionalistáknak köszönhető, akik valósággal taroltak a keleti tartományokban, azt is bebizonyítva, hogy az ország nyugati részén nyolc évtizede tartó „demokratikus” agymosás sokkal nagyobb pusztítást okozott pszichésen, mint a 45 éves szovjet típusú diktatúra az egykori NDK-ban.
Weidelen nem segített az Elon Muskkal folytatott ostoba locsogása sem, amelynek során kommunistának titulálta Adolf Hitlert, és nem segített rajta az Orbán Viktornak való gazsulálása sem. Az egyedüli „érdem”, amely a javára írható, az az, hogy a pederaszták, leszbikusok és egyéb nemileg aberráltak kedvenc pártja immár egyértelműen az AfD. Ha csak ők szavaztak volna Németországban, akkor az AfD lett volna az első párt 28 százalékkal, ha pedig csak a fiatal nem heteroszexuálisok (18-39 évesek) szavaztak volna, az AfD 33 százalékot szerzett volna.
Másrészt viszont tudni kell, hogy Németország nemcsak az EU pénzügyi lokomotívja és gazdasági erőközpontja, hanem az egész eurázsiai térség fő amerikai katonai és hírszerzési központja is. A rendszer és európai prokonzuljai, beleértve a Washington-Berlin-Tel Aviv tengely médiaszereplőit, felháborodtak az AfD azon gyanús szándéka miatt, hogy Németország számára külön utat akar nyitni.
Vonakodnak elfogadni az AfD előretörését
A csúcstechnológiájú megfigyelőállam németországi fenntartásához az AfD-nek követnie kell a rendszer kánonjait. Ez a német politikai tájképben azt jelenti, hogy szigorúan be kell tartania a hivatalos öncenzúrás retorikát, és emellett rituális zarándoklatokat kell tennie Izraelbe. A németországi központi zsidótanács, függetlenül a németországi filoszemita „térdhajlítások” méretétől és számától, továbbra is vonakodik elfogadni az AfD előretörését.
Valójában a Hamász 2023. október 7-i, a Gázai övezet közelében lévő izraeli kibuc elleni támadása után az izraeli kormány és németországi szócsöve az AfD-t „olyan pártnak nyilvánította, amely politikai otthont biztosít a jobboldali szélsőségeseknek és a zsidóellenes érzelmeknek, és amely Németország náci múltjának és a holokausztnak a bagatellizálására törekszik.”
Az AfD megértése mindenekelőtt a német magaskultúra és annak bonyolult és gyötrelmes történelmének a megértését jelenti. Miután 1950-ig Németország több mint 10 millió civilt és katonát vesztett a nyugati és keleti szövetségesek sorozatos tömegmészárlásai, bombaholokausztjai és kitelepítései következtében, és miután 80 éven át szüntelen agymosásnak volt kitéve amerikai, nagyrészt zsidó származású agitproposok részéről, a német politikai színtér regenerálása sziszifuszi erőfeszítést igényel.
A parlamentáris demokrácia diktatórikus alaptermészetét jelzi, hogy az AfD fölött még ebben az anémiás állapotában is folyamatosan ott lebeg a betiltás Damoklész-kardja. A jobboldal csak akkor győzedelmeskedhet, ha olyan vezetőt kap, aki az utcai harcra való hajlandósággal együtt képes bővíteni a bázisát. Erre van történelmi precedens Németországban, de erről senki sem szeret beszélni.
Németországot a második világháború óta a saját „Stockholm-szindrómája” terheli.
Vannak bátor németek, akik szembe mentek a második világháború hivatalos narratívájával, amelyben Németországot a „történelem rossz oldalán állónak” tekintik, de ők vagy túl kevesen vannak, vagy félnek attól, hogy „holokauszttagadóként” és „náciként” stigmatizálják őket, és súlyos büntetést kockáztatnak.
Német büszkeség
A németek számára az egyetlen módja annak, hogy „felébredjenek”, ha lerázzák magukról a zsidó/amerikai igát, kilépnek a NATO-ból és helyreállítják régi becsületüket azáltal, hogy megszabadulnak a német társadalmat még mindig uraló idegen befolyásoktól. A német büszkeséget a második világháború lezárásával törvényen kívül helyezték a szövetségesek által előírt feltételekkel. Már régóta esedékes, hogy Németország újra Németország legyen, külső erők által nem korlátozottan.
Most az egykori Blackrock-menedzser Friedrich Merz csak 28%-os középszerű eredményt ért el, és mindezt a bolsevik/neoliberális koalíció (SPD/Zöldek/FDP) 4 évnyi marxista pokoljárása után. Ez azt jelenti, hogy a németek vagy gyávák, félreinformáltak és megosztottak, vagy még nincsenek eléggé a falhoz szorítva.
Egy ilyen Németországban az AfD-nek 30% feletti eredményt kellene elérnie, és az, hogy az 1945 óta hatalmon lévő korrupt pártok még mindig hatalmon vannak (28% CDU, 16% SPD, 12% zöldek), azt bizonyítja, hogy sok német megváltásra vár. Merz már meg is hívta a tömeggyilkos Netanjahut Németországba, és megígérte neki, hogy nem fogják letartóztatni. Ilyen korrupt kancellárt kapnak a németek, ha gyáván továbbra is ugyanazokra a csalókra szavaznak, akik tönkreteszik az országukat.
Ez a szavazás azt is megmutatta, hogy Németország a pártszimpátiája és a jövőképe tekintetében nemcsak területileg, hanem korosztályi és nemi értelemben is erősen megosztott.
Számokban a szavazás
Miközben az AfD-re szavazott a 30 éven aluliak 21 százaléka, a 30-44 évesek 26 százaléka, a 45-59 évesek 23 százaléka és a 60 éven felüliek 14 százaléka, addig a jelentős választói tömeget képviselő 70 év feletti szavazók közül csak minden tizedik. Ők azok a boomerek, akiknek a második világháború vége után annyira átmosták az agyát, hogy inkább látják a saját nemzetüket elpusztítva, megszállva és tönkretéve, minthogy megváltoztassák bigott németellenes gondolkodásukat.
De talán még ennél is fontosabb momentum, hogy a mostani németországi választás is visszaigazolta azt a nyugat-európai általános trendet, miszerint mély politikai szakadék választja el egymástól a harmadik világbeli bevándorlás kérdésében a nőket és a férfiakat, és főleg a fiatal korosztály tagjait. Szavazataikkal a nők, különösen a fiatal nők a bevándorlás legfőbb támogatói, első számú „haszonélvezői” és így Európa sírásói. A nyitott határok mellett való kiállásuk nem a baloldalra leadott szavazatuk nem szándékos következménye – ez a szavazatuk mozgatórugója. Ők ezt akarják. A nyugati nőknek megvan ez a női felsőbbrendűségi ideológiájuk, miszerint ők a „természet eugenikusai”, és ezért készek végignézni, ahogy erőszakos külföldi férfiak képletesen és gyakran szó szerint is meggyilkolják az apjukat és a fivéreiket, hogy ők kedvükre kiválaszthassák az „alfahímeket” a hipergámiájuk kielégítésére.
Ez a politikai szakadék adott esetben úgy nyilvánult meg, hogy a 18-24 éves német nők 34 százaléka a kommunista utódpártra (Linke) szavazott, míg az ugyanezen korosztályhoz tartozó férfiak 25 százaléka az AfD-re.
Weimarizálódás
Az európai férfiaknak tűzzel kellene harcolniuk a tűz ellen, tömegesen idegen (szláv, távol-keleti és dél-amerikai) nőket importálva, hogy ezek a kártékony nyugati nők a nekik így támasztott konkurencia miatt követeljék a határok lezárását. Mi értelme van elárasztani egy országot a harmadik világból származó férfiakkal, de nőkkel egyáltalán nem? Európában még nem Haiti-szintű a baj, és ezeknek a nyugati nőknek a többsége nem is él azok közvetlen közelében, akiknek a bevándorlását szorgalmazzák az országaik elárasztásához. Meg kellene tapasztalniuk a poklot nap mint nap úgy, hogy sehol se érezzék magukat biztonságban, de mivel ők ezt eddig megúszták, nem okoz nekik gondot a saját országuk tönkretétele.
Akárcsak egy évszázada, Németország most is belesüppedt a korrupt parlamentarizmus bűzös mocsarába a weimarizálódás útján. A következő évtized fogja eldönteni, hogy ugyanolyan megoldást talál-e a problémára, mint legutóbb.
Gazdag István
(Szent Korona Rádió)
Németország: A választási eredmények szerint a CDU nyert, az AfD a második