Alexander Duginnal készített interjút a Sputnik rádió, melyben az elmúlt évet értékelte az orosz geopolitikus, tradicionális gondolkozó. A legérdekesebb részeket szemléztük.
Kövesd Telegram csatornánkat!
Folyamatosan frissítjük a közel-keleti háború híreivel
és az orosz-ukrán konfliktus rövid híreivel is
Az orosz-ukrán háború
Alexander Dugin Pratagorasz, görög filozófussal szólva kifejtette, hogy “az ember a dolgok mértéke. Számunkra most az SMO a dolgok mértéke.” A háborúban 2024 vége döntő fordulatot hozott, hiszen annak ellenére, hogy Kurszkból, vagy Szudzsából még nem sikerült kiverniük az ukránokat, “Oroszország lassan, de magabiztosan és visszafordíthatatlanul kezdett előretörni. Ez a nyugat felé való elmozdulás. Jól látható, mindenekelőtt a DPR-ban (Donyecki Népköztársaság), ahol ez a leglátványosabb és legkézzelfoghatóbb. Ez gyakorlatilag az LPR (Luganszki Népköztársaság) felszabadításának befejezése, amelynek már csak néhány százaléknyi területe maradt. A mi előrenyomulásunk a Harkovi területen van.”
Kihangsúlyozta azt is, hogy ezen év az, amely bebizonyította, hogy Oroszország nem fog meghátrálni a kitűzött célok megvalósítása előtt. Ennek része az is, hogy csak olyan szcenáriókat fogadnak el, melyek a kijevi rezsim teljes megadásával járnak együtt:
“Ez teljesen világos. Vezetésünk, népünk, társadalmunk, hadseregünk, egész hatalmunk, mindannak, amit Oroszország mint állam-civilizáció képvisel, akarata egyértelmű.”
Mivel Dugin úgy gondolja, hogy Oroszországnak jelenleg az orosz-ukrán háború alapján kell mindent megítélni, az ország szempontjából sikeresnek titulálja a 2024-es évet, hiszen megakasztották az ukrán előretöréseket, és szerinte az ukrán védekezést is szinte inkompetenssé tették.
Az áttörés okai: a liberalizmus leküzdése
Dugin szerint az egyik nagy oka a sikerüknek, hogy le tudták győzni a liberalizmust Oroszországban, és a közvélemény szemléletének átformálása is megtörtént.
“Minden győzelemnek van valami racionális és valami társadalmi, valamint gazdasági, pszichológiai, szervezeti, tisztán katonai, politikai dimenziója, de a győzelemnek mindig van valami spirituális dimenziója is. A 2024-es év jelentős fordulópontot jelentett társadalmunk egészét tekintve. Talán addig a pillanatig sokan azt gondolták, hogy az SMO csak valami technikai dolog, valami hiba a rendszerben, valami helyi jelenség. A Nyugattal való konfliktusunkat úgy fogták fel, mint valami feltételezhetően helyzeti jellegű dolgot, és hogy ennek így vagy úgy, de hamarosan véget vetünk, és minden visszatér a normális kerékvágásba. És így a hadsereg, a társadalom, a gazdaság, a politikai elit és a hétköznapi polgáraink a szokásos békés ritmusban éltek. Nagy sajnálatunkra a háborúk nélküli időszakok, a béke korszakai nagyon nehéznek bizonyultak társadalmunk számára. Gyakran megnyerjük a háborút, de ugyanilyen gyakran elveszítjük a békét. A békét nem tudjuk rendeltetésszerűen használni. Innen a hanyatlás, a burjánzó korrupció, amely ellen éppen az utóbbi években, az utóbbi időkben kezdtünk komolyan küzdeni.
2024-ben áttörés történt mindezeken a szinteken. A legfontosabb, hogy a szellemünkben, a társadalmunk tudatosságában történt. Végre felismertük, hogy ez egy háború, hogy ez komoly, hogy ez nem fog magától megoldódni, hogy ebben mindenkinek részt kell vennie. Ezeket a változásokat látom a felsőoktatásban, a diákok, a fiatalok, a hivatalnokok, a vezető kormánytisztviselők, az üzletemberek körében, általában minden szinten. Az emberek, a mi népünk, három év háború után végre megértette, hogy ez folyik, és hogy ez komoly, hogy ez nem egy helyzeti kudarc, hanem hogy halálos konfliktusba kerültünk a nyugati civilizációval, mint olyannal. És ez azt jelenti, hogy mi nem vagyunk részei ennek. Mi valami különlegesek vagyunk, egy külön civilizáció, sok tekintetben a nyugati civilizáció ellentéte.
Ezért történt meg a liberális világnézet teljes összeomlása Oroszországon belül. Liberálisnak lenni egyszerűen bűnnek bizonyult. Most már látjuk. Egyesek számára a liberalizmus téveszme volt, mások számára tudatos szabotázs, sőt árulás. Ezt a kérdést még évekig tisztázni fogjuk. Minden egyes liberális emberrel foglalkoznunk kell – hogyan került a liberális táborba, hogyan került a liberalizmus a politikai rendszer csúcsára, hogyan vezetett ilyen katasztrofális következményekhez. Ezzel még fogunk foglalkozni, de a szakítás mindenesetre általánosságban megtörtént. A liberalizmus legyőzése döntő lépés a Győzelem, a Győzelem ideológiája, az orosz eszme felé.”
Társadalmi mobilizáció
Dugin szerint Oroszországban nem kell olyan módon erőszakosan összefogdosni az embereket, mint Ukrajnában. Mi lehet ennek az oka?
“Különbség van az ügy között, amiért mi harcolunk, és az ügy között, amiért az ukrán társadalom harcol.”
Ami kulcsfontosságú szerinte, hogy az ukránok látják, miszerint “azok a területi, politikai, gazdasági és emberveszteségek, amelyeket az ukrán fél most elszenved” a Majdan téri események következményei, a Nyugat-báb rezsim politikájának eredménye. Hozzátette, hogy a korábbi ruszofób propaganda sem hat már úgy az ukrán közvéleményre, mint korábban.
És hogy miért harcolnak az oroszok? Dugin szerint: “A jó ügyért harcolunk, a történelmi létünkért, az identitásunkért, a civilizációnkért-államunkért. És Ukrajna a mi közös Civilizációnk-államunk része. Így volt ez a kezdetektől fogva. És nem ez az első alkalom, hogy azért harcolunk, hogy Ukrajnát megszabadítsuk a nyugati befolyástól. Ez bizonyos rendszerességgel ismétlődik történelmünkben. Amikor Oroszország meggyengül, ezeken a határvidékeken, ezen a határon egy alternatív, velünk szemben álló geopolitikai entitás, a nyugati civilizáció próbál hatalmat szerezni. Amikor mi erőre kapunk, visszaszerezzük az ellenőrzést ezen határterületek felett, amelyek egykor államiságunk bölcsője voltak. Számunkra ezek az eredeti orosz földek – az Óföldek, nem pedig az „új területek”. Visszaszerezzük azt, ami a miénk, de nem magunknak, hanem mindannyiunknak együtt.”
A liberalizmus bukásának fonalára felépítve Dugin kifejti azt is, hogy jelentős ideológiai változtások vannak Oroszországban:
“Társadalmunk az elmúlt évtizedekben deideologizálódott. Most azonban ismét az ideologizálódás korszakába lép. Most azonban az ideológia természetes, szerves, az emberi lelkekből, az emberi szívekből születik. Ez az orosz eszme, amely nagyjából a mi történelmünket mozgatja. Kezdjük egyre jobban felismerni. És népünk egyre világosabban felismeri, hogy vannak az életnél magasabb rendű értékek. Minden eszme akkor nyer tartalmat és értelmet, ha az emberek készek életüket adni érte. Ennél magasabb árat nem lehet fizetni. És akkor az eszme, vérrel mosva, népünk tettei által megvilágítva, vonzóvá válik. Most kezd eluralkodni társadalmunkon. A hazaszeretet, a haza szuverenitásának fontosságának felismerése, az elnök, a legfőbb uralkodónk iránti hit és hűség, a visszatérés a vallásos ortodox bizánci gyökereinkhez, az orosz ortodoxia legfőbb szellemi kincsestárához – mindez most történik, és egyre szélesebb tömegeket ér el.”
A Nyugat sátáni civilizáció
“Talán ez történelmünk legfontosabb és legszentebb háborúja, amelyet most a Nyugattal vívunk Ukrajna területén.
A Nyugat elérte degenerációjának, elfajulásának kritikus pontját. Ma ez egy tisztán sátáni civilizáció. Nekünk, mint a Megváltás Bárkájának, mint a Katehonnak, az Őrzőnek állította a halálos kihívást Ukrajnában. Meg akartak minket semmisíteni, meg akartak fosztani függetlenségünktől, identitásunktól, szuverenitásunktól. Céljuk az volt, hogy stratégiai vereséget okozzanak Oroszországnak. Ebből nem csináltak titkot. És ezért ez számunkra szent háború. És minél inkább tudatában vagyunk ennek, annál inkább felébred a nemzeti erő, népünk lelke szárnyal. Hiszem, hogy 2025-ben ez az ébredés eléri a tetőpontját.”
Feltétel nélkül megadja magát Ukrajna
Dugin és az orosz vezetés is többször kifejtette, hogy már csak Kijev teljes megadását fogadják el. Azonban ez megvalósítható-e? Dugin szerint Biden alatt már semmiképpen, de ebben a hónapban Trump veszi át az elnöki széket:
“Teljesen világos, hogy senki sem fog tárgyalni a jelenlegi amerikai adminisztrációval. Nincs benne sem hit, sem bizalom. Ők a bűnözők. Lehet-e terroristákkal tárgyalni? Ezért nincsenek előfeltételei a békés tárgyalásoknak. És egyébként sokáig nem is lesznek.”
A legnagyobb probléma Dugin szerint, hogy az ukránok a status quo-t sem hajlandóak elismerni, viszont a Krím és egyéb területek elfoglalására készülnek.
Azonban az orosz geopolitikus úgy gondolja, hogy Trump elnöki székbe kerülése sem hozza el a gyors változást, a helyzet megoldását, hiszen a régi-új amerikai elnöknek először pozícióját kell megszilárdítani a vezetői székben, valamint nem Ukrajnára fog koncentrálni, hanem:
“Neki kell majd annektálnia Kanadát, Grönlandot és a Panama-csatornát. És harcolnia kell Kína ellen, és segítenie kell az izraeli szélsőjobboldalt” (értsd: cionistákat).
Ezért gondolja úgy, hogy teljes erőbedobással kell Oroszországnak továbbra is harcolnia: “Diplomatikusan mosolygunk, azt mondjuk, hogy az ajtónk nyitva áll, de egy dolgot gondolunk komolyan: adjátok meg magatokat, és megkímélünk titeket. Ha nem adjátok meg magatokat, nem kímélünk meg benneteket.”
Trump csak 90 fokban képvisel mást mint Biden
Dugin szólt arról a jelenségről is, hogy világmegváltóként tekintenek sokan Trumpra. Kiemelte azt, hogy Trumpra két irányból tekintenek. Az egyik vélemény szerint ő is ugyanazt a politikát folytatja majd mint Biden. Ez is hamis, ugyanakkor van egy másik álláspont ami szintén hamis (ez Magyarországon is jelentősen tapasztalható).
“De van egy második irreális álláspont is, mintha Trump egy, a miénkhez hasonló világképet képviselne. Lehet, hogy hasonló, ami a woke, az LMBT, a liberalizmus tagadását, a hagyományos értékekhez való visszatérést illeti, de tény, hogy az értékrendjük egészen más. Az amerikai hagyományos értékek nagyon közvetett és távoli kapcsolatban állnak a miénkkel. Igen, Trump megváltoztatja ideológiáját, megváltoztatja geopolitikai prioritásait, de az amerikai – még a hagyományos – értékeknek, ahogy ő érti őket, semmi köze a miénkhez. Tehát abban reménykedni, hogy a dolgok azonnal jobbra fordulnak majd Trumppal, ugyanolyan naiv, mint amilyen téves.
Helyesebb azt gondolni, hogy Trump 90 fokban megváltoztatja a politikáját Bidenhez képest. Pontosan 90, nem 180. Ez egyrészt nagyon jó, mert 90 fokkal jobbra, másrészt viszont elég rossz, mert csak 90, nem 180. És természetesen nem fog azonnal a békéhez vezetni. Nagyon nehéz lesz az új adminisztrációval való kapcsolatépítés.
És mindazonáltal meg kell érteniük, hogy Amerikában valódi ideológiai forradalom zajlott le, hogy az az ideológia, amely az utolsó pillanatig uralkodott, és amely a hiperindividualizmuson, a dehumanizáción, a nemi politikán, a woke-on, a cancel-kultúrán, a saját gyökerek gyűlöletén alapult, el lett vetve. Az internacionalista liberális globalizmust Trump és a trumpisták határozottan feladják. Ez azt jelenti, hogy egy posztliberális ideológia érkezett a Fehér Házba és az Egyesült Államokba, tágabb értelemben pedig a Nyugatba. És most már sok olyan dolog, eszme, szlogen, mozgalom, álláspont, ami korábban tulajdonképpen tiltott volt, most már megengedett lesz. Sőt, amit a baloldali liberálisok kíméletlenül „fasisztának”, „szélsőjobboldalinak” bélyegeztek ideológiai ellenfeleiket, azt most J. D. Vance, Elon Musk, Pete Hegseth, Tucker Carlson, Kash Patel, Vivek Ramaswamy, Robert Kennedy, Tulsi Gabbard, Mat Gatz, Steve Bannon, vagyis tulajdonképpen a trumpizmus teljes belső köre aláírja. Az antiliberális, posztliberális jobboldal került hatalomra az USA-ban. Őket most „éber jobboldalnak” nevezik, akik ugyanolyan intoleránsak lesznek a liberális baloldallal szemben, mint amilyen intoleráns volt a liberális baloldal velük szemben, amíg ellenzékben és marginalizálva maradtak.
Ezt nem lehet nem figyelembe venni. És természetesen ez kihat majd az Európával, velünk, oroszokkal, Kínával, a Közel-Kelettel való kapcsolatokra is. És nem úgy, ahogyan mi szeretnénk egy többpólusú világot látni, ahol a Nyugat elfoglalja a maga helyét, más civilizációk pedig a magukét. Nem, a nyugati hegemónia folytatódni fog. De ez a hegemónia más vonásokat, más ideológiai formákat fog ölteni, más eszközöket és más prioritásokat fog használni. Trump és a trumpisták számára a fő belső ellenségek a liberálisok és a globalisták – a Demokrata Párt bűnöző és rohadt csúcsa, Soros és hálózatai, Bill Gates, et Fauci, aki biofegyvereket szivárogtatott ki és a fél emberiséget megmérgezte a vakcináival, a woke ideológusok és a globalista média, stb.
A külső ellenségek elsősorban Kína, másodsorban pedig az iszlám világ és különösen Irán. Trump támogatása Netanjahunak feltétel nélküli lesz. Kemény ellenállás lesz a kínai gazdasággal szemben, egészen addig a pontig, hogy – ahogy a trumpisták most hirdetik – a kínai vállalkozókat megfosztják majd szinte minden tulajdonuktól az Egyesült Államokban, ahol a gazdaság felét birtokolják. Trumpnak abszolút grandiózus horizontjai vannak a reformokról, háborúkról, versenyről és tisztogatásokról. A kínaiak számára ezek a kilátások nagyon aggasztóak, az irániak számára még aggasztóbbak. De mi valahol a harmadik vagy negyedik helyen állunk ezen a listán. Nem arról van szó, hogy Trump jól bánik Oroszországgal, inkább közömbösen bánik Oroszországgal. De itt van a lényeg: nem vagyunk számára kiemelt célpont. Nem vagyunk sem barátok, sem ellenségek számára. És főleg nem a fő ellensége, mint a globalistáknak. Ez szerintem nagyon fontos.
Az is létfontosságú, hogy figyelembe vegyük a trumpizmus új ideológiáját, amelyet nemcsak a hagyományos amerikai paleokonzervatívok és nacionalisták, mint Steve Bannon (trad jobb) képviselnek, hanem az is, amit ma „tech jobboldalnak” neveznek, vagyis a Szilícium-völgy olyan ikonikus alakjai, mint Elon Musk vagy Peter Thiel, akik a technokrata ugrás, a gyorsítás akaratát képviselik.
A trumpizmus a technológiai fejlődés zörgő keveréke, amely a konzervatív értékek védelmével párosul, egészen a monarchiáig bezárólag. Ebben a környezetben új, extravagáns ideológiai együttesek alakulnak ki. Ha a globalisták 2025. január 20-a, azaz Trump beiktatása és hivatalba lépése előtt nem indítanak új világháborút, és nem rendeznek más globális méretű katasztrófát, akkor egy teljesen új Amerikát kell megismernünk, új ideológiával. Ami azt jelenti, hogy teljesen új erőviszonyok lesznek a világban, mert valami kiszámíthatatlan dolog fog uralkodni a másik végén Washingtonban.
Már ma is láthatjuk, hogy Elon Musk, a Trump-csapat második embere támogatja az AfD pártot, az „Alternatíva Németországért” nevű pártot, amelyet az Európában még hatalmon lévő baloldali liberálisok egyszerűen „szélsőjobboldalinak” tartanak, és a hatalmas és egyre növekvő választói támogatottság ellenére megpróbálják betiltani.
Különböző konzervatív populista erők Európában az új amerikai rezsim támogatásával hatalomra kerülhetnek. Ennek már vannak előzményei, Orbán, Fico, részben Meloni, vagy például a „grúz álom”. Persze ők csak szuverenisták, sőt meglehetősen mérsékelt, hagyományos értékeken alapuló konzervatívok. De a baloldali globalisták az ellenük folytatott kompromisszummentes és szélsőséges woke stratégiájukban hajthatatlanok, és követelik, hogy megdöntsék, betiltsák, megsemmisítsék, akár színes forradalmakkal is őket.
Trump egyértelműen az új hullám. Amerikában már győzött, ami azt jelenti, hogy Európát is érinteni fogja.
Mindezt nagyon alaposan elemezve kell figyelembe venni.
Figyelem a mi (orosz) szakértői közösségünket – egyesek lelkesednek Trumpért, mások azt mondják, hogy ott semmi sem fog változni. Mindkettő téved. Sok minden meg fog változni, de nem feltétlenül a mi előnyünkre. Ha elég erősek, elég okosak, elég pontosak, elég mélyek és elég elszántak vagyunk, akkor ez egy esély lehet számunkra és az emberiség számára is. De ha hátradőlünk és várjuk az időjárást, akkor természetesen az eredmények a legsajnálatosabbak lehetnek számunkra és mindazok számára, akik így vezetnek. Trump egy esély, de egyben kihívás, sőt bizonyos értelemben fenyegetés is.”
Ororszország elnöke az új Caesar?
Érdemes annak is pár sort szentelnünk, hogy maga Dugin, és az oroszok miként állnak Putyinhoz, aki immár negyed évszázada Ororszország vezetője. A tavalyi évben történt választáson ugyanis nem meglepő módon ismételten Putyin nyert.
“A választás fokozatosan valami mássá válik, az uralkodó, a legfőbb uralkodó – Putyin – országos imádatának rituáléjává. A választások bebizonyították, hogy ő megváltoztathatatlan. Hiszen Putyin több mint egy elnök. Putyin több, mint Oroszország közönséges uralkodója. Mint mindenki tudja, a maga idejében volt egy ilyen nagy római hadvezér, vezér, legfőbb uralkodó Gaius Julius Caesar. Az ő nevével kezdték az uralkodókat „Caesaroknak” nevezni. Így lett a „Putyin” a legmagasabb funkció, státusz. Ez nem személynév, hanem ez az Oroszországot megmentő, gondviseléssel rendelkező vezető általános neve (funkciója).
Aki nemzeti vezető, aki megmenti az országot, aki kritikus helyzetben érvényesíti szuverenitását, az „Putyin”.
Ez egy nagyon finom pont. Putyin nem csak egy választott ideiglenes államfő, hanem egy legfőbb történelmi uralkodó, akinek olyan mértékű a nép támogatása, hogy az örökkévalóságé. Legalábbis mindaz az idő, ami egy emberi életen belül van. A maximálisan lehetséges hatalom. Nem ő a miénk, hanem mi vagyunk az övéi. Tehát ebben a különleges évben, az SMO közepette nemzetünk egyszerűen esküt tett egy legfőbb vezetőre.
Valójában Putyinra szavazva 2024-ben, ez egy országos eskü volt az uralkodónknak. A nép esküt tett neki, és azt mondta: uralkodj rajtunk mindig; uralkodj ugyanúgy, uralkodj jobban; tedd ugyanazt, tégy többet; és ne aggódj a politikai intrikák, a hatalom megtartása miatt; minden hatalmad megvan; szabad vagy; összpontosíts népünk, államunk érdekeire; ne aggódj semmi más miatt; mindent megtehetsz országunk javára; semmi sem fenyeget téged – nem ez a hülye négyéves ciklus, mert ez csak valami szimbolikus eljárás. Mi egyszer és mindenkorra Putyint választottuk, és nem fogunk eltérni a döntésünktől.
De ez történelmi hagyományaink sajátossága. Ellentétben az amerikaiak Trump megválasztásával, ami biztosan megváltoztatta az amerikai történelem menetét, sőt talán a világtörténelmet is. Ez az, ahol a választások valóban számítanak. Legalábbis egyelőre. Bár lehet, hogy ők is azt az uralkodót választják majd, akit minél tovább hatalmon akarnak tartani. Így a trumpista Curtis Yarvin már felvetette, hogy monarchiát kellene létrehozni az USA-ban. Láthatóan tanulnak.”
Putyinizmus és a Katehon
Miután az interjút készítő felvetette, hogy Oroszországban a nagy uralkodók után mindig valami félre megy, és teljesen az ellenkező iránba kezdenek menni, Dugin következőképpen válaszolt:
“Ez igaz, ez a legnagyobb kockázat. A probléma megoldásának határideje már eljött. A piros lámpa már ég, ez egy riasztójelzés. Csak egy kiút van – Vlagyimir Vlagyimirovics Putyin elnökünk irányvonalát ideológiává kell alakítani, vagyis egy bizonyos stabil ideológiai konstrukciót kell létrehozni, amely megtestesíti az ő parancsait, stratégiáját, elveit, elképzeléseit, meggyőződését. Szükségünk van egy ideológiára. Legalábbis a politikai elit számára a hit szimbólumaként, de érdemes lenne kiterjeszteni a tömegekre is. Bár a szót gyakran negatívan vagy ironikusan használják, Putyintól a putyinizmusig kell eljutnunk. Erre éppen azért van szükség, hogy az egy emberrel járó kockázatokat lefedjük. Putyin több mint egy ember; ő egy ország, ő a fejlődés vektora. Meg kell próbálnunk a magját, a hazafias reformok lényegét ideológiává alakítani. Ez az a kihívás, amellyel társadalmunknak, elsősorban az értelmiségi elitnek, de a politikai elitnek is szembe kell néznie.
Olyan ideológiára van szükségünk, amely nem személyek, nem dinasztiák, hanem a szellem, a küldetés, a stratégia és a cél folytonosságát biztosítja. Hogy a következő uralkodók Putyinra és az ő eszméire tekintsenek példaként, és ne féljenek eltérni ettől a szuverenitás megerősítésére, a hagyományos értékek – a civilizáció-állam – védelmére, mint uralkodásuk legfőbb és legfontosabb küldetésére vonatkozó irányvonaltól. Nekik, bárkik is legyenek, Putyinhoz hasonlóan a népet, a történelmet és az államot kellene szolgálniuk, az ortodox keresztény hagyományt követve.
A Katehon funkcióját kell betölteniük, amely minden embernél magasabb rendű.”
Dióhéjban Grúziáról
Dugin véleménye szerint – hiába hangoztatják ezt mindenhol -, Grúziában nem oroszbarát erők nyerték a választásokat, hanem “grúzbarátok”. De pont ez a lényeg, hiszen nem orosz-báb Grúziáról, hanem szuverén Grúziáról beszélünk így Dugin szerint.
“Mind Bedzina Ivanisvili, mind a nemrég felesküdött új elnök, Mihail Kavelashvili, – miután szégyenletes módon elmenekült a bukott Biden-adminisztrációt Grúziában képviselő globalista báb, Solomea Zurabishvili,- mind a Grúz Álom párt egésze baráti vagy legalábbis semleges erővé válhat Oroszországgal szemben, és legalább olyan szuverenitás-orientáltak, mint mi. Emellett a hagyományos értékeink nagyon közel állnak egymáshoz, mi is és ők is ortodox országok, ortodox népek vagyunk. De ahhoz, hogy erre a pozícióra jussanak, nem kell minket utánozni vagy a példánkból inspirálódni. Nem látok ellentmondást a grúz álom és Trump között. Végül is Trump számára egy ilyen konzervatív Grúzia teljesen elfogadható, sőt kívánatos. Ez nem a Nyugat alternatívája. A globalisták számára alternatíva, de Trump számára nem. Ezért aggódnak most leginkább Grúzia miatt mind a leköszönő amerikai globalista kormányzat, mind az európai globalisták, akik még mindig a régi időkben vannak, még mindig abban a liberális LMBT/woke fázisban élnek, amin Amerika már maga is túllépett.”
Míg az eddigi amerikai kormányok folyamatosan helytartóként tetszelegtek Európában, Dugin szerint az orosz hozzáállás egészen más:
“Szerintem az olyan figurák, mint Ivanishvili, Kavelashvili, vagy Európában Orban és Fico jelentik a jövőt. Ők nem oroszbarát vezetők, ők a jövő világának vezetői, beleértve az európai világot is.
Igen, Putyin nem ellenség számukra. Ő egy szuverén országot képvisel. Realistaként a nemzeti érdekeik alapján fognak velünk bánni. Ha számukra nyereséges vagy nem nyereséges valamit építeni, csinálni, eladni, vásárolni, megállapodni, akkor ugyanezt teszik velünk, a Nyugattal és a Kelettel is. Fontos, hogy saját magukat, a saját népüket szolgálják, és nem a washingtoni vagy brüsszeli globalista perverzek szektáját.
Ami Grúziában történik, az történik Magyarországon és Szlovákiában is, de történik az Egyesült Államokban is.”
Sajnálattal szólt azonban a balliberalizmus csapdájában ragadt országokról:
“Más európai népek és társadalmak vagy a posztszovjet térség más népei és társadalmai sajnos a távozó liberális elitek maró hipnózisa alá kerültek.”
Dugin szerint így Trumppal az egyik közös feladat a “színes forradalmak” korának lezárása. De vajon hajlandó lesz-e Trump amerikai pozíciókat feladni? Vagy még keményebb belenyúlásokat láthatunk az országok belügyeibe?
Az tény, hogy a szélsőliberális tényezők komoly erővesztésen estek át.
A közel-keleti háborúk tüze
Dugin igen baljósan nyilatkozik a Közel-Keletről.
“A Mesterséges Intelligencia többet beszélt a közel-keleti szomorú eseményekről. Ez is egy kulcsfontosságú eszkalációs zóna. Az antagonista erők feszült összecsapása zajlik ott. Nem csak Gázában, nem csak Libanonban, nem csak Jemenben, nem csak magában Szíriában, hanem lényegében az egész régió egy nagy háború lángjaiba készül belemerülni. Ezt elkerülni nagyon nehéz.
A cionista hatóságok eltökéltek abban, hogy Nagy-Izraelt felépítsék a „tengertől tengerig”. Ezért a Golán-fennsíkok és Libanon megszállása, valamint Gáza népirtása. Az izraeli konzervatívok elszántak és radikálisak a szándékaikban. Már megmutatták, hogy mennyire. Mostantól, különösen Trump Izrael-barát csoportjának támogatásával, tovább mehetnek. És ez a kihívás. A Közel-Keleten most valóban nagyon komoly események zajlanak. Figyelni kell a Közel-Keletet. A dolgok ott változnak.
És természetesen Bashar al-Aszad rezsimjének bukása csapás számunkra. Úgy gondolom, hogy a globalisták szándékosan időzítették a szíriai műveletet, bevonták a törököket és más erőket, például Katart, valamint más iszlám államokat, hogy állítólag „demonstrálják a gyengeségünket”. Ez nem a mi gyengeségünk, nem érték el a céljukat. De mégis, egy számunkra baráti rezsim bukása, amelyben valódi befektetésünk volt, nem nevezhető sem „közömbös”, sem „jó” eseménynek. Számunkra ez egy szomorú esemény, az eltelt év szomorú eredménye.
Az új, 2025-ös évben, úgy gondolom, hogy a helyzet még inkább kiéleződik. Sajnos nem ez az utolsó szomorúság, amit a Közel-Kelet a közeljövőben hoz nekünk. Nem tartom kizártnak, hogy háború kezdődik Izrael és Irán között.”
Kifejtette azt is, hogy miként indulhat meg az izraeli-iráni háború, hiszen a két ország nem határos egymással:
“Szírián, Irakon és rakétacsapásokon keresztül. Izrael és Irán már váltott rakétacsapásokat. Nem zárom ki az amerikai fegyveres erők részvételét ebben a hadjáratban. Csapásokat lehetne indítani Irán nukleáris létesítményei ellen. Közvetlen beavatkozásra kerülhet sor Jemenben, mert a jemeni húszik keményen fellépnek Izraellel szemben, bátrak és jól fel vannak fegyverkezve.
A teljes térségben nagy a feszültség a szunniták és a síiták között. Sok tényező kiváltó oka lehet egy nagyobb háborúnak. De természetesen a fő tényező Nagy-Izrael. 2025-ben megtörténhet, hogy az izraeli kormányban lévő cionista jobboldali erők, Bezalel Smotrich, Ben Gvir és más miniszterek Natanjahu környezetéből elérik a céljukat, és felrobbantják az al-Aksza mecsetet, hogy megkezdhessék a Harmadik Templom építését. Ezzel már sokszor megfenyegették az arabokat, sőt, a Hamász 2023. októberi terrorakcióját is nagyrészt ez provokálta ki. És az „Al-Aksza áradás” nevet kapta.
Ennek megfelelően a Közel-Keleten különféle konfliktusok fognak eszkalálódni. Szorgalmasan tanulmányozni kell a Közel-Kelet térképét. Valószínűleg egynél több ország és egynél több terület fog elmerülni egy nagy háborúban.
És Törökország, amely most a szíriai állítólagos sikerét ünnepli, szerintem szintén szenvedhet ennek során. Úgy értem, Aszad megbuktatása csapda volt Erdogan számára. A Közel-Kelet a csapdák világa.
De bízzunk Istenben és az Ő gondviselésében.”
Alexander Dugin: A technológia az emberiség végső veszedelme
A Negyedik Politikai Eszme nélkül a multipolarizmus üres váz
(Geopolitika.ru nyomán Szent Korona Rádió)