hétfő, november 4, 2024
4.3 C
Budapest
Rock
Kalapács és az Akusztika - Fagyott világ
Klasszikus
Marin Marais - Marche Tartare, IV.55

A két sátáni összefog: Népirtás Gázában – 100 civil is lehetett járulékos veszteség (IV. rész)

Folytatjuk cikksorozatunk, melyben az Izrael által használt mesterséges intelligencia, és a hozzá kötődő eljárásrendek feltárása a cél. A sorozat korábbi részei ide ( első, második, harmadik) kattintva elérhetőek. Ezen részben a járulékos károknak nevezett nagy mennyiségű civil áldozatról, valamint az IDF szemét elködösítő bosszúhangulatról lesz szó. Így néz ki a népirtás Gázában

Kövesd Telegram csatornánkat

 

4. Lépés: Népirtás Gázában – polgári áldozatok

„Szinte a járulékos károk figyelembevétele nélkül támadtunk”

Az egyik forrás szerint a háború első heteiben a fiatal harcosok – beleértve a Lavenderhez hasonló mesterséges intelligencia rendszerek által megjelölteket is – elleni támadások során az egyes célpontok mellett megölhető civilek számát legfeljebb 20-ban határozták meg. Egy másik forrás azt állította, hogy a rögzített szám legfeljebb 15 volt. A források szerint ezeket a „járulékos károk fokozatait”, ahogy a hadsereg nevezi őket, széles körben alkalmazták minden feltételezett ifjabb fegyveresre, tekintet nélkül a rendfokozatukra, katonai jelentőségükre és korukra, és anélkül, hogy külön eseti vizsgálatot végeztek volna, hogy mérlegeljék a merénylet katonai előnyét a civileknek okozott várható károkkal szemben.

A. szerint, aki a jelenlegi háborúban egy célműveleti helyiségben volt tiszt, a hadsereg nemzetközi jogi osztálya még soha nem adott ilyen „elsöprő jóváhagyást” ilyen magas járulékos károk mértékére. „Nem csak arról van szó, hogy bárkit meg lehet ölni, aki a Hamász katonája, ami a nemzetközi jog szempontjából egyértelműen megengedett és legitim” – mondta A.. „Hanem egyenesen azt mondják: ‘Engedélyezik, hogy sok civillel együtt öljük meg őket’.”

„Minden olyan személyt, aki az elmúlt egy-két évben Hamász-egyenruhát viselt, bombázni lehetett, és 20 [civil halt meg] járulékos veszteségként, akár külön engedély nélkül is” – folytatta A.. „A gyakorlatban az arányosság elve nem létezett.”

A. szerint ez volt az irányelv a szolgálati ideje nagy részében. Csak később csökkentette a hadsereg a járulékos károk mértékét. „Ebben a számításban ez egy fiatalabb katona esetében 20 gyerek is lehetett… Korábban ez tényleg nem így volt” – magyarázta A.. Arra a kérdésre, hogy milyen biztonsági okok állnak e politika mögött, A. így válaszolt: „Halálos veszély”.

Az előre meghatározott és rögzített járulékos károk mértéke a források szerint segített felgyorsítani a célpontok tömeges létrehozását a Lavender gép segítségével, mert időt takarított meg. B. azt állította, hogy a háború első hetében egy AI által megjelölt feltételezett fiatalabb fegyveresre vetítve tizenöt civilt volt szabad megölniük, de ez a szám idővel „felfelé és lefelé ment”.

„Eleinte szinte a járulékos károkat figyelmen kívül hagyva támadtunk” – mondta B. az október 7. utáni első hétről. „A gyakorlatban nem igazán számoltuk meg az embereket [az egyes lebombázott házakban], mert nem igazán tudtuk megállapítani, hogy otthon vannak-e vagy sem. Egy hét után megkezdődtek a járulékos károk korlátozásai. A szám [15-ről] ötre csökkent, ami nagyon megnehezítette a támadást, mert ha az egész család otthon volt, nem lehetett bombázni. Aztán megint megemelték a számot”.

„Tudtuk, hogy több mint 100 civilt fogunk megölni

A +972 és a Local Call forrásai szerint az izraeli hadsereg – részben amerikai nyomásra – most már nem tömegesen állít elő fiatalabb emberi célpontokat a polgári otthonokban történő bombázáshoz. Az a tény, hogy a Gázai övezetben a legtöbb ház már elpusztult vagy megrongálódott, és szinte a teljes lakosságot kitelepítették, szintén rontotta a hadsereg azon képességét, hogy a hírszerzési adatbázisokra és az automatizált házlokációs programokra támaszkodjon.

E. azt állította, hogy az ifjabb harcosok tömeges bombázására csak a háború első egy-két hetében került sor, és utána elsősorban azért hagyták abba, hogy ne pazarolják a bombákat. „Lőszer-gazdaság van” – mondta E.. „Mindig attól féltek, hogy [háború] lesz az északi hadszíntéren [a libanoni Hezbollahhal]. Ma már egyáltalán nem támadnak ilyen [ifjabb] embereket”.

A magas rangú Hamász-parancsnokok elleni légicsapások azonban még mindig folyamatban vannak, és a források szerint e támadások során a hadsereg célpontonként „több száz” civil megölését engedélyezi – ez egy olyan hivatalos irányelv, amelyre nincs történelmi precedens Izraelben, de még a közelmúltbeli amerikai katonai műveletekben sem.

„A Shuja’iya zászlóalj parancsnokának bombázása során tudtuk, hogy több mint 100 civilt fogunk megölni” – emlékezett B. a december 2-i bombázásra, amely az IDF szóvivője szerint Wisam Farhat meggyilkolását célozta. „Számomra pszichológiailag szokatlan volt. Több mint 100 civil – ez átlép valamilyen vörös vonalat”.

Amjad Al-Sheikh, egy fiatal gázai palesztin elmondta, hogy sok családtagja meghalt a bombázásban. A Gázavárostól keletre fekvő Shuja’iya lakója aznap egy helyi szupermarketben volt, amikor öt robbanást hallott, amelyek betörték az üvegablakokat.

„Elfutottam a családom házához, de ott már nem voltak épületek” – mondta Al-Sheikh a +972 és a Local Call hírügynökségeknek. „Az utca sikolyokkal és füsttel volt tele. Egész lakótömbök váltak törmelékhegyekké és mély gödrökké. Az emberek a kezeikkel kezdtek kutatni a betonban, és én is így tettem, a családom házának nyomait keresve” – mondta.

Al-Sheikh felesége és kislánya túlélte – a romoktól egy rájuk zuhant szekrény védte meg őket -, de családja 11 másik tagját, köztük testvéreit, fivéreit és kisgyermekeiket holtan találta a romok alatt. A B’Tselem emberi jogi csoport szerint az aznapi bombázás épületek tucatjait rombolta le, emberek tucatjával végzett, és százakat temettek be otthonaik romjai.

„Egész családokat öltek meg

Hírszerzési források a +972 és a Local Call szerint még halálosabb csapásokban vettek részt. A Hamász Központi Gázai Brigádjának parancsnoka, Ayman Nofal meggyilkolása érdekében egy forrás szerint a hadsereg engedélyezte mintegy 300 civil megölését, több épület lerombolását az Al-Bureij menekülttáborra október 17-én végrehajtott légicsapásokban, Nofal pontatlan bemérése alapján. A helyszínről készült műholdas felvételeken és videókon több nagyméretű, többszintes lakóház lerombolása látható.

„A támadás során 16-18 házat semmisítettek meg” – mondta Amro Al-Khatib, a tábor egyik lakója a +972-nek és a Local Callnak. „Nem tudtuk megkülönböztetni egyik lakást a másiktól – mind összekeveredett a romok között, és mindenhol emberi testrészeket találtunk”.

Al-Khatib felidézte, hogy a romok alól körülbelül 50 holttestet húztak ki, és körülbelül 200 embert sebesítettek meg, sokan közülük súlyosan. De ez csak az első nap volt. A tábor lakói öt napon keresztül ásták ki a halottakat és a sérülteket, mondta.

Nael Al-Bahisi, a mentőorvos az elsők között volt a helyszínen. Az első napon 50-70 áldozatot számolt össze. „Egy bizonyos pillanatban megértettük, hogy a csapás célpontja Ayman Nofal, a Hamász parancsnoka volt” – mondta a +972-nek és a Local Callnak. „Megölték őt, és sok embert is, akik nem tudtak róla, hogy ott van. Egész családokat öltek meg gyerekekkel”.

Egy másik hírszerzési forrás a +972-nek és a Local Callnak azt mondta, hogy a hadsereg december közepén lerombolt egy magas épületet Rafahban, „több tucat civilt” megölve, hogy megpróbálja megölni Mohammed Shabaneh-et, a Hamász Rafahi Brigádjának parancsnokát (nem világos, hogy a támadásban meghalt-e vagy sem). A forrás szerint a magas rangú parancsnokok gyakran olyan alagutakban rejtőznek, amelyek civil épületek alatt húzódnak, ezért az a döntés, hogy légicsapással gyilkolják meg őket, szükségszerűen civileket öl.

„A legtöbb sebesült gyerek volt” – mondta az 55 éves Wael Al-Sir, aki szemtanúja volt a nagyszabású csapásnak, amelyről néhány gázai úgy véli, hogy a merényletkísérlet volt. A +972-nek és a Local Callnak elmondta, hogy a december 20-i bombázás egy „egész lakótömböt” rombolt le, és legalább 10 gyermeket ölt meg.

„Teljesen megengedő politika volt a [bombázási] műveletek áldozataival kapcsolatban – annyira megengedő, hogy véleményem szerint volt benne bosszúálló elem” – állította D., egy hírszerzési forrás. „Ennek lényege a magas rangú [Hamász és PIJ parancsnokok] meggyilkolása volt, akikért hajlandóak voltak civilek százait megölni. Volt egy számításunk: hányat egy dandárparancsnokért, hányat egy zászlóaljparancsnokért, és így tovább”.

„Voltak előírások, de csak nagyon engedékenyek voltak” – mondta E., egy másik hírszerzési forrás. „Embereket öltünk meg magas kétszámjegyű, ha nem alacsony háromjegyű járulékos károkkal. Ezek olyan dolgok, amelyek korábban nem történtek meg”.

A „járulékos károk” ilyen magas aránya nemcsak ahhoz képest kivételes, amit az izraeli hadsereg korábban elfogadhatónak tartott, hanem az Egyesült Államok által Irakban, Szíriában és Afganisztánban vívott háborúkhoz képest is.

Peter Gersten tábornok, az ISIS elleni iraki és szíriai hadművelet műveleti és hírszerzési parancsnokhelyettese 2021-ben egy amerikai védelmi magazinnak elmondta, hogy a 15 polgári személyt érintő járulékos károkkal járó támadás eltért az eljárástól; végrehajtásához külön engedélyt kellett kérnie az amerikai Központi Parancsnokság vezetőjétől, Lloyd Austin tábornoktól, aki jelenleg védelmi miniszter.

„Oszama Bin Laden esetében az NCV [Non-combatant Casualty Value] 30 volt, de ha egy alacsony rangú parancsnokról volt szó, az ő NCV-je általában nulla volt” – mondta Gersten. „A leghosszabb ideig nulla értéket használtunk.”

Azt mondták nekünk: „Amit csak tudtok, bombázzatok”

A vizsgálat során megkérdezett valamennyi forrás azt mondta, hogy a Hamász október 7-i támadása és a túszok elrablása nagyban befolyásolta a hadsereg tűzparancshoz való hozzáállását és a járulékos károk mértékét. „Eleinte fájdalmas és bosszúálló volt a légkör” – mondta B., akit közvetlenül október 7-e után soroztak be a hadseregbe, és egy célpont-műveleti szobában szolgált. „A szabályok nagyon engedékenyek voltak. Négy épületet romboltak le, amikor tudták, hogy a célpont az egyikben van. Őrület volt.”

„Volt egy disszonancia: egyrészt az itteni emberek frusztráltak voltak, hogy nem támadunk elég nagy hévvel” – folytatta B.. „Másrészt a nap végén azt látták, hogy újabb ezer gázai halt meg, többségük civil”.

„Hisztéria volt a szakmai sorokban” – mondta D., akit szintén közvetlenül október 7-e után hívtak be. „Egyáltalán nem tudták, hogyan reagáljanak. Az egyetlen dolog, amit tudtak, hogy csak elkezdtek bombázni, mint az őrültek, hogy megpróbálják felszámolni a Hamász képességeit”.

D. hangsúlyozta, hogy nem mondták nekik kifejezetten, hogy a hadsereg célja a „bosszú”, de kifejtette, hogy „amint minden, a Hamászhoz köthető célpont törvényessé válik, és szinte bármilyen járulékos kárt jóváhagynak, egyértelművé válik, hogy emberek ezreit fogják megölni”. Még ha hivatalosan minden célpont a Hamászhoz kapcsolódik is, ha a politika ennyire megengedő, akkor minden értelmét veszti”.

A. szintén a „bosszú” szót használta a hadseregen belüli légkör leírására október 7-e után. „Senki sem gondolt arra, hogy mi lesz utána, amikor a háborúnak vége, vagy hogy hogyan lehet majd Gázában élni, és mit fognak vele csinálni” – mondta A.. „Azt mondták nekünk: most szét kell baszni a Hamászt, bármi áron. Amit csak lehet, bombázzatok”.

B., a magas rangú hírszerzési forrás elmondta, hogy utólag úgy véli, hogy a gázai palesztinok megölésének „aránytalan” politikája az izraelieket is veszélyezteti, és ez volt az egyik oka annak, hogy úgy döntött, interjút ad.

„Rövid távon nagyobb biztonságban vagyunk, mert ártottunk a Hamásznak. De azt hiszem, hosszú távon kevésbé vagyunk biztonságban. Látom, hogy az összes gyászoló család Gázában – ami szinte mindenkit jelent – 10 év múlva hogyan fogja növelni a motivációt [az emberek számára, hogy csatlakozzanak] a Hamászhoz. És sokkal könnyebb lesz [a Hamásznak] beszervezni őket”.

A +972-nek és a Local Callnak adott nyilatkozatában az izraeli hadsereg a források által elmondottak nagy részét tagadta, azt állítva, hogy „minden egyes célpontot külön-külön vizsgálnak meg, miközben egyedi értékelést végeznek a katonai előny és a támadásból várható járulékos károk tekintetében… Az IDF nem hajt végre támadást, ha a támadásból várható járulékos károk a katonai előnyhöz képest túlzottak”.

Folytatjuk…

Mesterséges intelligenciával vadásznak a palesztinokra, ezért sok az ártatlan áldozat?

(+972 és Local Call nyomán Szent Korona Rádió)

Legfrissebb

Az oroszok nem tűrik a cigánybűnözést: lerohanták a putrit a gyilkosság után

Zavargások törtek ki egy oroszországi kisvárosban, miután egy 16...

Magukat robbantották fel a hazafiak helyett a görög antifák – Berlinig vezethetnek a szálak

Október 31-én, csütörtökön meghiúsult egy szélsőbaloldali terrortámadás Athénban. A...

I. Világháborús hősökre emlékeztek Nyíregyházán

Már rendszeresnek mondható, hogy Nyíregyházán minden évben November másodikán...

Felbukkantak Bugacon a Kiskunság apró ragadozói

A skarlát bikapók hazánkban száraz, napsütötte élőhelyeken, sziklagyepeken, száraz...

Kategóriák

Az oroszok nem tűrik a cigánybűnözést: lerohanták a putrit a gyilkosság után

Zavargások törtek ki egy oroszországi kisvárosban, miután egy 16...

Magukat robbantották fel a hazafiak helyett a görög antifák – Berlinig vezethetnek a szálak

Október 31-én, csütörtökön meghiúsult egy szélsőbaloldali terrortámadás Athénban. A...

I. Világháborús hősökre emlékeztek Nyíregyházán

Már rendszeresnek mondható, hogy Nyíregyházán minden évben November másodikán...

Felbukkantak Bugacon a Kiskunság apró ragadozói

A skarlát bikapók hazánkban száraz, napsütötte élőhelyeken, sziklagyepeken, száraz...

Az ukrán erők főparancsnoka szerint Oroszország hatalmas erejű támadást indított a napokban

Olekszandr Sztanyiszlavovics Szirszkij, az ukrán erők főparancsnoka szerint a...

A tönk szélén Németország: leépít a Bosch

Biztosan nem fogja elérni a 2024-es gazdasági céljait a...

Bajban Von der Leyen, nem tudták elsikálni a Pfizer ügyét

Indul Ursula Von der Leyen korrupviós pere. Von der...

Kapcsolódó cikkek

Rock
Kalapács és az Akusztika - Fagyott világ
Klasszikus
Marin Marais - Marche Tartare, IV.55