Ha Önök nem a politika színpadára fókuszálnak, ha nem engedik, hogy eltereljék a figyelmüket a botrányként tálalt drámák, akkor látni fogják, hogy a Kalocsa-Kecskeméti Főegyházmegye élén egy olyan érsek áll, aki hadat üzent a ragadozóknak, farizeusoknak és felhúzta a boxkesztyűt a gyermek védelmében.
Kövesd Telegram csatornánkat
Folyamatosan frissítjük a közel-keleti háború híreivel
és az orosz-ukrán konfliktus rövid híreivel is
Rónaszéki Gábor ügyével kezdődött minden. Legalább is a mostani ügyhalmaz. Aztán kiderült, hogy nincs egyedül. Hogy azokat a súlyos bűnöket, amiket a kiskunfélegyházi, később jánosházi plébános elkövetett, a Kalocsa-Kecskeméti Főegyházmegye más papja is elkövethette és az ügyekben, azok mellékszálaiban mások is érintve lehetnek. Hónapokkal ezelőtt indult oknyomozó munka eredményeként születő cikksorozatunk azon túl, hogy bemutatja az áldozatok drámáját, az elfojtás okait és a hallgatás törvényét, arra az összegzésre jut, hogy a katolikus anyaszentegyház igen is tisztul, mert tisztulni akar és ehhez vas öklöt biztosít a 2021-ben szigorított kánonjog. Füssy Angéla cikksorozatának első részét változtatás nélkül közöljük.
Gabriele Amorth, II. János Pál pápa idején a Vatikán főexorcistája úgy tartotta, hogy a gonosz beférkőzött az egyházba, Isten szolgái közé. Erre utalnak azok a szexuális visszaélések, pedofil bántalmazások, amelyeket papok követnek el. Amorth atya szerint éppen az a legnagyobb dicsőség a sátánnak, ha az Úr szolgálatáért, a jóért szövetséget kötött közösségekben rombolhat. Ez számára az igazi kihívás. A célját azonban csak akkor éri el, ha hatására elvetjük mindazt, ami tiszta és jó, ami az Úrtól való. Ezért elengedhetetlen, hogy a gonoszsággal szemben ne a gonosz tervével, hanem az ördögűzővel azonosuljunk. Ha riportsorozatunkból a kedves olvasó azt a következtetést vonja le, hogy gyermeke nincs jó helyen az egyházban, nem küldi hittanra, ministrálni, óvja a papi hivatás választásától – akkor a gonosz fog győzni.
Hallgatni és zártan kezelni, vagy transzparensnek lenni?
Az a hír járja, azt megelőzően, hogy a szexuális kihágásokkal, molesztálásokkal kapcsolatos ügyek kitudódtak volna, egy magas rangú egyházi és közéleti szereplő körlevelet írt a magyar katolikus egyház vezetőinek arról, hogy átfogó, igazi megtisztulás kell, mert különben rendkívül súlyos károkat szenvedhet el az anyaszentegyház. Az egyik leghatározottabb választ Bábel Balázs fogalmazta meg. A kalocsai érsek akkor már nem csak beszélt erről a megtisztítási folyamatról, hanem gyakorolta. Köreiben állítják, a tapasztalt egyházi vezető amennyire együttérző és megbocsátó, annyira határozott ebben a kérdésben. Zéró tolerancia lett az elv azóta, hogy annak a kánonjog is alapot biztosít. Minden bejelentést azonnal elindított kivizsgálás, alapos gyanú esetén, azonnali szankciók követnek. Az elmúlt másfél év termése egy laicizálás és két felfüggesztés. Kettő folyamatban lévő komoly büntetőeljárás. Mindehhez eddig nem tapasztalt transzparencia is társul: főegyházmegyei sajtóközlemények abúzus gyanú miatti felfüggesztésekről, sajtómegkeresésre haladéktalan érdemi válasz… Vannak is olyan vakbuzgók, akik éppen ezt róják fel a püspöknek – hogy miért nem kezeli zártabban, a falak között a kínos egyházi ügyeket. Más megközelítés szerint azonban ami történik, már rég nem csak egyházi ügy, hanem olyan társadalmi kérdés, amely nemzeti közöségünk értékeit, hitét, a jövőnket egyaránt meghatározza. A kérdés az, hogy egérutat mutatunk a rossznak, vagy megvédjük mindazt, amiben hiszünk és azokat, akikért felelősek vagyunk. A gyermekeinket.
Mindenek előtt fontos leszögezni, hogy a gyermekek elleni abúzusok arányait tekintve sokkal kisebb mértékben fordulnak elő egyházi intézményekben, mint világiakban. A KSH két kutatója (Tóth Judit Nikoletta és Pintér Ádám) gyermekjogok és gyermekbántalmazás témakörében készített jelentésében az áll, gyermekeket érő szexuális abúzus esetén nagyfokú a látencia: kb. 10-ből egy eset derül csak ki. A bántalmazók legnagyobb arányban a család közeli vagy távolabbi tagjai (kb. 80%), majd egyre kisebb arányban következnek a sorban az ismerősök, a gyermekeket ellátó intézményekben dolgozók és idegenek. A római katolikus egyházban XVI. Benedek pápa és Ferenc pápa is a témával való őszinte szembenézést hirdeti, intézkedéseik is ezt tükrözik. 2019. február 21. és 24. között zajlott a Vatikánban Ferenc pápa elnökletével „A kiskorúak védelme az egyházban” című konferencia, amely az eddigi legmagasabb szintű katolikus tanácskozás volt a klerikusok által gyermekekkel szemben elkövetett szexuális visszaélések témájáról.
Ferenc pápa a záróbeszédében úgy fogalmazott, hogy egy egyetemes és transzverzális problémával állunk szemben, amely sajnos szinte mindenütt megtalálható. Ugyanakkor e csapás egyetemessége, miközben megerősíti súlyosságát társadalmainkban, nem csökkenti az Egyházon belüli szörnyűségét.
“A világméretű jelenség embertelensége még súlyosabbá és botrányosabbá válik az Egyházban, mert ellentétes annak erkölcsi tekintélyével és etikai hitelességével. A felszentelt személy, akit Isten arra választott ki, hogy a lelkeket az üdvösségre vezesse, engedi, hogy saját emberi törékenysége vagy saját betegsége leigázza. (…) Az Egyházban most már tudatában vagyunk azon kötelességünknek, hogy ne csak fékezni próbáljuk a legsúlyosabb visszaéléseket fegyelmi intézkedésekkel, polgári és egyházjogi eljárásokkal, hanem határozottan szembe is nézzünk a jelenséggel az Egyházon belül és kívül egyaránt”
– fogalmazott Ferenc pápa.
2022-ben hazánkban a Szent István Intézet végzett kutatást és adott ki jelentést, melyben összegzésként az szerepel:
“egyértelműen elmondható, hogy pozitív folyamatok indultak be a Katolikus Egyház egészében és mindazokban az országokban, melyekben a Szentszék által kezdeményezett és előírt folyamatokat kellő hatékonysággal és fegyelmezettséggel beindították.”
Ministránsfiú-tartás – Bostontól Kecskemétig
“Ministránsfiú-tartás” – csak így hívom a jelenséget. Azok a papok, akikről Ferenc pápa úgy beszélt az ominózus konferencián, mint a sátán eszközei, előbb kinézik maguknak, kiválasztják jövendőbeli áldozatukat. Lassan, van, hogy több év alatt magukhoz édesgetik. Előfordul, hogy még a papi pálya felé is terelik, tökéletesen leválasztva a mit sem sejtő családról a kiskamaszt. Majd a testi-lelki abúzus plébániák zárt szobáiban, belföldi- külföldi utazgatások alkalmával mindentől távol, szállodák zárt ajtói mögött ér a csúcsra.
“Aki szegény családban nő fel, annak a vallás nagyon fontos. Ha egy pap felfigyel rá, az nagyon nagy dolog. Begyűjti az énekeskönyveket, kiviszi a szemetet. És büszke. Mintha Istennek segítene. Kicsit fura, amikor disznó vicceket mesél. Elővesz egy pornóújságot. De a közös titkotok. Belemész. Belemész mindenbe. Aztán megkér, hogy verd ki neki, vagy szopd le. Abba is belemész, mert nincs kiút. Mert erre idomított be. Hogy mondhatnál nemet Istennek?
Nincs csak testi bántalmazás. Ha egy pap teszi veled, az nem csak testi bántalmazás, lelki bántalmazás is. Megfoszt a hittől.
Elkezdesz inni, vagy lövöd magad, ha ez kevés, leugrasz egy hídról.”
Az idézet a Spotlight című filmből származik. Az első olyan áldozat gondolatai, aki beszélt a Boston Globe újságíróinak arról, ő hogyan és miért vált egy pedofil pap áldozatává mindössze 11 évesen. 2002-től a lap összesen 600 tényfeltáró cikket közölt. A bostoni botrányt követően több országban történt átfogó vizsgálat, hol az állam, hol az egyház részéről. Az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Kar 2022-es kutatása szerint Németországban 1670, Ausztráliában 1880, Lengyelországban 382 pap bukott le, aki szexuális visszaélést követett el gyermekekkel szemben. Elindult valami, ami a kánonjog 2021-es módosításában törvényileg, jogi értelemben révbe ért. A Vatikán elköteleződött a papok általi szexuális visszaélések visszaszorítása érdekében. Olyan büntetőjogi rendelkezések léptek életbe, amelyek már nem csak a fiatalkorú, hanem a 18 év feletti, kiszolgáltatott helyzetben lévő felnőttek esetében is kötelezővé teszik a kivizsgálást. A hatályos kánonjog minden ilyen cselekményt az emberi méltóság elleni cselekménynek tekint és szigorúan büntet. A büntetőjogi szabályozás kitér az egyházon belül dolgozó világi személyekre is és még egy fontos passzust tartalmaz, miszerint ezek a cselekmények soha nem évülnek el.
Magyarországon 2015-ben volt az első olyan eljárás, ami elindított egy komolyabb folyamatot a gyermekvédelem területén a katolikus egyházon belül. Bár az eset nagyon is kétélű volt, sokan úgy tartották kifejezetten túl is tolta Pannonhalma, hiszen egy olyan megbecsült idős szerzetestanárt hurcoltak meg, aki szexuális közeledési célzattal még a panaszosok szerint sem ért egyetlen gyermekhez sem. Mégis példátlan szigorú eljárást folytattak le. Külön eljárásmódot dolgoztak ki a szexuális visszaélés gyanús esetek kivizsgálására, kifejezetten erre a célra felügyelő bizottságot állítottak fel, külsős pszichológus bevonásával, ők keresték fel az akkor már hetvenes éveiben járó szerzetestanár egykori tanítványait. Még az UNICEF partnerségét is kérték egy gyermekvédelmi prevenciós program összeállításához. Az ominózus szerzetestanár végül, annak ellenére, hogy a panaszok mindössze egyes diákok esetében túl közvetlen kapcsolatról szóltak, atyai érintésekről, közös zuhanyzásról, szexuális töltet, indíttatás nélkül, egyházi bíróság elé állították, saját kérésére laicizálták. Az idős pap még fel is jelentette önmagát az ügyészségen, elévülés miatt büntetőeljárást azonban nem folytattak le vele szemben. A történtek elvitathatatlan pozitív eredménye, hogy beindított egy folyamatot. Azt üzente, hogy semmilyen intim közeledés, helyzet, kiváltképp visszaélés nem elfogadható a fiatalkorúakkal szemben, és minden olyan eset, ahol a hatalmi helyzettel való visszaélés és az abúzus, zaklatás valamilyen formája igazolást nyert, az súlyos következményekkel kell, hogy járjon… A gyakorlati példát tovább erősítette a kánonjog szigorítása, amely mindehhez a jogi környezetet is megteremtette – így ma már el lehet, el kell járni olyan esetekben is, ha a sértett betöltötte a tizennyolcadik életévét.
Ez a folyamat mindenképp sűrű hullámokat vet. Most éppen a Kalocsai-Kecskeméti Főegyházmegyében. Itt is működik kifejezetten visszaélések jelentésére önálló internetes felület, a folyamatban lévő, megrázó ügyeket azonban nem itt, személyesen jelentették.
Tízéves fekélyes seb kifakadása buktatta le Hatházi Róbert atyát
A most húszas évei elején járó fiú élete szilánkokra törött: hiába a stabil munkahely, kimagasló kereset, ha valami ott belül egyszer eltört, beavatkozás nélkül az ember többé nem lesz egész. A fiú, nevezzük “Máténak”, keresi a kiutat. Terápiára jár. Néhény hete jutott el arra a pontra, hogy kifakadt egy legalább tíz éve gennyedző, ezidáig kezeletlen seb. Azt mondják, Máté olyan 9-10 éves lehetett, amikor Robi atya kiemelt figyelmét felé fordította. Mire a fiú kiskamasszá vált, már utazásaira is magával vitte, többek között rendszeresen elkísértette magát abba a Zala megyei testvéri közösségbe, akiknek egyébként a lebukását is köszönheti. (Azt, hogy az abúzusok, konkrét szexuális bántalmazások, visszaélések mikortól, hány éves korától kezdődtek, nem lehet tudni, az bizonyos, hogy “Máté” fiatalkorú volt.)
Még felszentelését megelőzően Hatházi Róbert négy évet töltött Homokkomáromban a kommunában. Ez egy olyan testvéri közösség, amelyben egyházi személyek, papok és nővérek, valamint civilek a családjukkal együtt élnek, segítik egymást a mindennapi nehézségekben, feladatokban.
Egy interjúban az atya úgy emlékezett, hivatástisztázó szándékkal vett részt a karizmatikus testvéri közösség lelki gyakorlatán, mert nem tudta eldönteni, hogy elkezdje-e a szemináriumot. Küzdelmes 4 év volt – saját bevallása szerint. Végül úgy döntött, hogy nem neki való a szerzetesi életforma. Ugyan a papi hivatást választotta, de csak havonta egy alkalommal járt vissza Zalába, a közösségbe. Na meg a nyári táborokba.
Illetve később ugyan ezen karizmatikus közösség papi testvéri közösségét is megalapította Kecskeméten. Mindezt 2014 után, amikor már a Szent Család Plébánián szolgált. Káplánjával, I. Zoltánnal, aki mellesleg a szintén gyermekek ellen elkövetett súlyos szexuális visszaélésekkel vádolt Rónaszéki Gábornak is volt káplánja, kifejezetten ifjúsági közösséget is alapítottak KLIKK néven, mint Kecskeméti Lelkes Ifjúsági Katolikus Közösség.
Hasonlóan elkötelezett volt Róbert atya az ifjúság nevelése, terelgetése ügyében, mint nagy mentora, pályájának egyengetője, jóbarátja, aki a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia titkárságának egy magas rangú papja. (Na de erről majd később).
“Máté” tehát sokat volt a plébánossal és most utólag visszagondolva azt mondják, csak annyi gyanús, hogy talán idegesebb, feszengőbb volt az atya jelenlétében. Utazásaira is gyakran magával vitte, akár több napra is a fiút, mindez kifejezetten örömöt váltott ki a szülőkből: éppen az ő fiukra figyelt fel az atya, lehet valami a gyerekből…De hát így szokott ez lenni.
“Máté” problémás kamasszá vált. Jöttek a pszichés nehézségek, eleinte csak alkohol… Egyre jobban eltávolodott a közösségtől és az egyháztól.
Sokkal fényesebben alakult Robi atya pályája és élete. Mostanáig… Számtalan tisztséget megszerzett magának óvodalelkésztől az iskolalelkészen át az ifjúsági referensig, még kollégium igazgató is lett, miközben legfeljebb azt sejtették, és azt is csak azok, akik közelebb voltak hozzá, hogy homoszexuális hajlamú lehet.
Ministránsfiúk alszanak a plébánián, meg néha más külsős fiúk is
“Később is megvoltak a kedvenc ministránsfiúk. Előfordult, hogy egyszerre hárman-négyen is jöttek hozzá a plébániára. Olyankor bezárkóztak. Azt mondták, megnézik a Bosszúállókat. Máskor meg más film volt terítéken. Általában ilyenkor ott is aludtak”
-meséli kezét tördelve egy volt fiatal paptárs.
Hozzáteszi, a legfiatalabb kedvenc ministráns nem volt tizenhárom éves sem…
Hogy miért nem szóltak akkor? Jó kérdés. A fiúk talán azért nem, amiért a legtöbb áldozat hallgat éveken, évtizedeken át. Fel sem fogja mi történik vele, hogyan zúzzák rommá a személyiségét, azt, hogy mindettől talán soha nem lesz normális kapcsolata, szexuális élete, emberi kapcsolatai. Azon kívül a Róbert és hozzá hasonló “ministráns-tartó” papok jól bánnak a kedvenceikkel. Igyekeznek olyan fiatalokat választani, akiknek kevésbé szorosak a családi kötelékeik és nélkülöznek. Így még többet jelent a kiemelt figyelem, a kedvességek, ajándékok, vagy akár anyagi támogatás. Egy kiemelt ministránsfiú azon kívül büszke. Büszke arra, hogy éppen ő a kiválasztott. Végül azt is elhiszi, hogy mindaz, ami történik, a közös titkok, csak még jobban elmélyítik a szövetségüket, ami nem is lehet olyan rossz, hiszen mindent összevetve, így is Istent szolgálják. És ez a furcsa, beteg kapcsolat egyre természetesebbé, egyre elfogadhatóbbá válik. Egészen addig, amíg meg nem reped a burok és el nem indul a felismerési folyamat. Csak akkor már sok esetben késő.
Róbert atya öt áldozatáról beszélnek… közülük négyen Kecskeméten voltak gyakori ministránsok. De a fájdalmas múltat nekünk felidéző paptárs szerint olyan fiúk is fordultak meg a plébánián éveken át, éjszakai vendégként is, akiket amúgy a templom közelében sem láttak. És hogy miért nem beszéltek azok sem, akik mindezt látták? Mert úgy gondolták, a számtalan tisztséget betöltő, befolyásos pappal szemben alulmaradnának. Nem hinnének nekik.
“Nálam is próbálkozott. Mindig ölelkezni akart, amitől a hideg kirázott. Sejtettem, hogy meleg. Gyakran hívott, hogy zsolozsmázzunk kettesben, menjek be hozzá, de hárítottam. Aztán ott voltak az sms-ek. Szelfiket küldött magáról, vagy ha valahova együtt kellett menni, küldött egy félmeztelen fotót, amihez azt írta, hogy ő már készülődik. Valahogy sikerült távol tartanom. Őszintén szólva a sejtéseimről nem szóltam senkinek”
-mesélte a korábbi fiatal paptárs.
Róbert atyáról más forrásainktól is hallottunk történeteket. Arról, hogyan próbált minél több pozíciót megszerezni magának a káplánjával együtt és hogy ezt mennyire nem nézik jó szemmel a hívek. Összességében kifejezetten nárcisztikus és manipulatív személyiségnek írták le – akinek azért is jó a reverenda, mert takar és azért is, mert bizonyos értelemben hatalmat sugároz. Kiváltképp, ha valamilyen pozícióval társul. Ő maga hét éven át, káplánja, I. Zoltán ötödik éve ifjúsági referens ott Kecskeméten.
Legalább öt áldozat, felfüggesztés, rendőrségi nyomozás
Hatházi Róbert úgy bukott le, hogy az áldozat, akit “Máténak” neveztünk, annak a karizmatikus közösségnek a lelki segítségnyújtással foglalkozó nővérének nyílt meg, ahová a pap is rendszeresen visszajárt. Volt, hogy együtt az áldozattal. A nővér azonnali jelzéssel élt a főegyházmegye felé. A közösség által kiadott közleményben az áll, a közelmúltban bejelentés érkezett a Közösség elöljárónőjéhez. Ebben egy olyan kamaszkorú gyermeket érintő több, mint tíz évvel ezelőtt történt abúzusról volt szó, amelyet a Kalocsa-Kecskeméti egyházmegye papja követett el, aki Kecskeméten élt. Ő külső tagként később kapcsolódott a „Nyolc Boldogság Papi Testvériséghez”, az abúzus elkövetésekor annak nem volt tagja. Az eseményről – amely nem rendi helyszíneken, programokon, de különösképpen nem „közösségi együttélés” során történt – eddig semmilyen tudomásunk nem volt. Az áldozattal a Közösség személyesen vette fel a kapcsolatot.
“A bejelentés súlya miatt azonnali intézkedéseket tettünk, és ezt a Kalocsa-Kecskeméti Főegyházmegyének, mint egyházi főhatóságnak (eljárásra jogosult szervnek) személyesen, haladéktalanul bejelentettük. Az eljárás megindult, jelenleg is folyamatban van.”
Hozzáteszik, hogy közösségük felelősséget vállal a történtekért. Bár fő feladata a fiatal felnőttek pasztorációja, mindazonáltal a többi korosztály vonatkozásában is igyekeztünk a gyermekek és a sérülékeny felnőttek védelmét biztosítani. A fenti események viszont arra sarkallnak minket, hogy az eddigi, erre irányuló tevékenységünket kibővítsük, megsokszorozzuk, hogy a fentiek semmiben se ismétlődhessenek meg.
Bábel Balázs kalocsai érsek még azon a napon felfüggesztette Hatházi Róbertet, hogy megkapta a bejelentést. Nem csak “Mátét”, hanem a többi aktában szereplő vélt áldozatot és más érintetteket is tapasztalt kánonjogász hallgat meg. Az esetenként több órás beszélgetéseket videókamerára rögzítik, hogy aztán az egyes érintettek által elmondottakat összevessék.
Úgy tudjuk, Hatházi Róbert részlegesen beismerte az általa elkövetett bűnöket.
Szintén meghallgathatták a káplánját, aki kapcsán joggal merül fel a kérdés, mit vehetett észre, miről tudhatott a több évi szoros közelségben folytatott közös szolgálat alatt. Mint fentebb említettük, ugyancsak I. Zoltán volt a jelenleg már letartóztatásban büntetőperének tárgyalására váró Rónaszéki Gábornak Kiskunfélegyházán.
Értesüléseink szerint a káplán tagad.
És még valakit szerettek volna meghallgatni az egyházi vizsgálatban, egy a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia kötelékében magas beosztást betöltő papot, a jóbarátot, a mentort, aki azonban úgy tudjuk, nem volt annyira együttműködő. De erről majd a folytatásban…
Folytatjuk!
A “pedofil papok” kártya kijátszásával tiporják sárba a valódi hitre való hajlamot a liberálisok
(Magyar Jelen nyomán Szent Korona Rádió)