Kezdődik a lázadozás a telefonok iskolai használatát betiltó rendelet ellen

Mint ismeretes, szeptember 1-től a korlátozottan használható eszközök listájára iskolai körülmények között a digitális eszközök mindegyike felkerült. A törvény ellen azonban megint lázadni kezdtek. 

Kövesd Telegram csatornánkat
Folyamatosan frissítjük a közel-keleti háború híreivel
és az orosz-ukrán konfliktus rövid híreivel is

Ha már folyamatosan a Nyugat majmolása van napirenden kishazánkban az Orbán-kormány minden intézkedése ellen lázadozóknak, margón érdemes megemlíteni, hogy számos nyugati példa, elit iskolák mutatják azt, hogy pozitív hozadéka van a digitális eszközök iskolákból való kitiltásának. Kutatások bizonyítják azt is, hogy tényleg károsan hatnak a mobiltelefonok a fiatalságra. Most, az egyik magyar iskola mégis bejelentette, hogy ellenáll a törvény végrehajtásának.

„Szeretnénk mindenkit megnyugtatni, hogy a digitális eszközöket – (iskolai) laptop, mobiltelefonok – a tanítás előtt (a rendelet 5. §-át alkalmazva) nem vesszük el. Iskolánk pedagógiai célja a digitális kultúra helyes használatára való nevelés, nem pedig a tiltás. Bármelyik órán sor kerülhet az eszközök alkalmazására, így életszerűtlen lenne az állandó beadás-kivétel” – írja az Madách Imre Gimnázium nevelőtestülete az intézmény honlapján.

Szép és idilli állapotokat írnak le fentebb, melyek kivitelezésének esélye nulla. A jelenleg iskolás éveiket töltők teljes mértékben a digitális világban élik életüket. Nem tudnak abból kiszakadni. Kétes annak a legitimitása is, hogy majd azért élvezik a tanulást, mert a telefonjaikat használhatják közben. A fiatalok függők, olyan iskolát pedig nem tudunk elképzelni a túlterheltség mellett, amelyik legalább a diákok felénél sikeresen számolja fel a függőséget, hiszen a tanárok nagy része is ugyanúgy digitális eszközein lóg egész nap.

Abban egyetértünk, hogy a törvénnyel valamilyen szinten megint átestek a ló túloldalára. Teljesen kivitelezhetetlen az az elképzelés, hogy név szerint valaki reggel begyűjti a digitális eszközöket, majd a diákok távozásakor vissza is osztja. Főleg, hogy semmilyen konkrét szabályozást, végrehajtási módot nem rendelnek a törvény mellé, valahogy úgy néz ki, mintha a törvényalkotó sem tudott volna rájönni, miként is valósítható meg, és áttolta a felelősséget az intézményekre. Sokkal észszerűbb és egyszerűbb lett volna csupán arra a jól bevált módszerre kötelezni a pedagógusokat, hogy minden óra elején rakassák ki a telefonokat a tanári asztalra, majd ha tényleg feladatot akarnak azon elvégeztetni a gyerekekkel, akkor addig visszaosztják.

Úgy tűnik, megint egy nem jól átgondolt törvénnyel állunk szemben, mely társadalmi ellenérzést szül egy amúgy üdvözölendő lépéssel szemben. A gyermekeket ki kell szakítani a modern világból, de az nem mindegy, hogy hogyan.

Ha már modern világ, így mondjuk ki lehet szakítani belőle a fiatalokat:

Ifjúsági Tábor: Ahol harcosok születnek és ahol a tradicionalitás felülkerekedik a modernitáson

(Szent Korona Rádió)