Ugyan az AK-széria története a második világháború utáni időszakra nyúlik vissza, nem állt meg az elpusztíthatatlan szovjet fegyver szintjén. A fejlődése, és a korszerűsítése folyamatos, amivel fel tudja venni a versenyt a nyugati gyártmányú fegyverekkel is. Cikksorozatunk Előző cikkünkben végigvettük átvettük a Kalasnyikov fegyvercsalád történetét, a másodikban azt, hogy miként alkalmazkodtak a különböző kiegészítők a különböző igényekhez, most pedig a Zenitco vállalat hatását vizsgáljuk.
Kövesd Telegram csatornánkat!
Folyamatosan frissítve a háborús hírekkel és a nagyvilág történéseivel
A 2010-es években az AK-platform történetében új korszak kezdődött. Bár az AK–12 hivatalosan integrált Picatinny sínekkel és modern megoldásokkal érkezett, a frontvonal katonái és a különleges egységek mégis jól bevált 74-eseket és 100-as szériát részesítettek előnyben – kiegészítve őket egy új, civilből katonai beszállítóvá vált moszkvai vállalati termékeivel. Ez volt a Zenitco, amely az alumínium előagyaktól a tokfedeleken át a lézeres célmegjelölőkig olyan kiegészítőket kínál, amelyek teljesen új szintre emelték az AK modernizációját.
A Zenitco néhány év alatt fogalom lett: a Spetsnaz különleges egységei, az FSZB elit alakulatai, majd a szíriai és donbaszi harcok katonái mind Zenitco-tuningolt fegyverekkel jelentek meg. Termékeik nemcsak a harctéren, hanem a civil piacon – sportlövőknél, gyűjtőknél és airsoftosoknál – is státuszszimbólummá váltak. A „Gucci AK” jelenség innentől már nem csak katonai fejlesztésről szólt, hanem identitásról, stílusról és popkulturális hatásról is.
A Zenitco színrelépése, forradalma
A 2010-es évek orosz fegyveres erőinek modernizációjában kulcsszerepet játszott egy orosz magáncég, a Zenitco (Zenit). A Zenitco története egészen 1994-ig nyúlik vissza, ekkor alapították Moszkvában. Kezdetben a cég kizárólag fegyverlámpák és világító eszközök gyártására specializálódott, és csak bő másfél évtized után, 2010 körül kezdett el AK-hoz való kiegészítőket készíteni. A 2000-es években a Zenitco fokozatosan bővítette kínálatát: a taktikai lámpák mellé lézeres irányzékok (célmegjelölők) is bekerültek, majd számos egyéb kiegészítő és taktikai megoldás az AK-rendszerű fegyverekhez és variánsaikhoz. Innovatív termékeik hamar felkeltették az orosz védelmi szervek figyelmét: 2006-ban a Zenitco beszállítója lett az orosz Belügyminisztériumnak (rendőri és belbiztonsági erőknek), a 2010-es években pedig több „klasszikus” termékvonalukat hivatalosan rendszeresítették is a belügyi csapatoknál (ilyen volt pl. a 2015-ben átvett Classic Series előagy-széria). A Zenitco kiegészítők hírneve főként kiemelkedő minőségüknek és innovációjuknak köszönhető – a korábban Oroszországban nem látott precizitással kezdtek “westernizálni” keleti fegyvereket. Nem véletlen, hogy az orosz haderő számos “első vonalbeli” különleges egysége (pl.: az FSZB Alfa és Vympel csoportjai, a Szpecnaz GRU alakulatok) előszeretettel használ Zenitco termékeket. A 2010-es évek konfliktusaiban (például Szíriában, Donbászban) készült harctéri fotókon gyakran látni Zenitco kiegészítőkkel felszerelt AK–74M és AK–100 szériás karabélyokat. A cég sikerét jelzi az is, hogy az utóbbi években a civil piacon – sportlövészek, vadászok, airsoftosok és gyűjtők körében – is egyre népszerűbb, sőt a Zenitco már AR–15 platformhoz (illetve orosz belpiacos Adar 2-15) is gyárt kiegészítőket (pl. előagyakat, válltámaszokat) a nemzetközi kereslet kielégítésére.
A Zenitco termékvonala mára rendkívül szerteágazó, lefedve szinte minden elképzelhető kiegészítőt, amivel egy AK-platformot fel lehet tuningolni. A főbb kategóriák a következők:
- Előagyak és sínrendszerek: A Zenitco legismertebb portékái az alumínium szereléksínes előagyak. Első ilyen termékük a B–10 alsó előagy volt, amely standard hosszúságú AK–74/AKM karabélyokra illik, és három irányban (oldalt és alul) Picatinny síneket biztosít a fegyvernek. Később megjelent a B–30 nevű hosszabb előagy, mely egészen a gázblokkig előrenyúlik, ezáltal nagyobb sínfelületet ad és befedi a gázcső alatti részt is. Külön változatot terveztek a rövid csövű AKS–74U “Krinkovhoz” B–11 jelzéssel – ez a legrövidebb előagy, a kis karabélyhoz méretezve. A Zenitco előagyak mind 100%-ban alumíniumból készülnek, masszívak, és a fegyver megbontása nélkül fel lehet őket szerelni a gyári rögzítőelemekhez pl.: a B–30 esetében, minden fajta roncsolás nélkül.
- Tokfedelek és optikai szerelékek: A Zenitco igazi különlegessége a B–33 sínborítású tokfedél. Ez egy felnyitható (zsanéros) fedél, amely négy ponton rögzül a fegyverhez: hátul a gyári retesznél (gomb), elöl pedig kétoldalt az előagyon keresztül csavarokkal. Ennek köszönhetően a B–33 talán a legstabilabb platformot nyújtja optikai irányzék felszereléséhez az AK-ra – a cég állítása és a felhasználói tapasztalatok szerint leszerelés és visszahelyezés után is megtartja a belövést. Ráadásul lehetővé teszi, hogy ha a fegyver válltámasza balra behajtható (mint sok modern orosz modellen), az optika akkor is a helyén maradhat, nem ütközik bele a behajtott tusba. Korábban ez az AK variánsoknál lehetetlen volt a bal oldali sín miatt – a B–33-mal tehát egy régóta fennálló korlát dőlt le. A Zenitco által kínál optikafelfogató elemeket is, például a B–13 sín egy hagyományos fecskefarkú sínbe illeszthető oldalszerelék, amely felül Picatinny sínt biztosít – ezzel azok számára is van megoldás, akik a klasszikus módon (bal oldali sínről indulva) szeretnének Picatinnny felületet nyerni a fegyveren. Emellett léteznek kisebb kiegészítő sínpanelek (pl.: B–18), amelyek az előagyra vagy a célzóeszközök alá szerelhetők kiegészítőként (pl.: nagyobb magasság eléréséhez).
- Elülső markolatok és fogást segítő elemek: A Zenitco RK jelzésű markolatcsaládja többféle előagy-markolatot foglal magába. Vannak köztük függőleges “broomhandle” markolatok különböző hosszban (RK–0, RK–1, RK–2 – utóbbi egy hosszabb verzió, stabilabb fogást kínál), sőt 2013-tól megjelent az RK–6 és RK–7, amelyek már ferde előmarkolatok, ergonomikusabb kéztartást biztosítva. A markolatok mindegyike szabványos Picatinny-sínre rögzíthető (így nemcsak Zenitco előagyakon használhatók), anyaguk pedig többnyire alumínium. A Zenitco gondolt a pisztolymarkolat cseréjére is: az RK–3 egy teljes értékű, modern formájú pisztolymarkolat poggyászrekesszel, amely az AK gyári markolatát válthatja le. Az RK markolatok masszív kialakításúak, a lövök tapasztalatai szerint jelentősen javítják a fegyver kontrollálhatóságát sorozatlövésnél.
- Válltámaszok és egyéb kiegészítők: A Zenitco készít állítható, oldalt felhajtható válltámaszokat is, PT–1 és PT–3 néven. Ezek alumíniumból készülnek, több irányban állíthatóak (hossz, válltámasz magasság, pofadék magasság), és főleg az AK–100 sorozatú (oldalra behajtható tusos) fegyverekhez illeszkednek. Bár drágák, a különleges egységek előszeretettel cserélik le velük a gyári tusalapot, mert az állítható kényelem fontos szempont a célzott lövészeknél. További kínálat részeként a Zenitco gyárt különféle csőtoldékokat is: a DTK sorozatú csőszájfékei között találunk lángrejtőket és kompenzátorokat (pl.: DTK–2, DTK–3), sőt létezik Zenitco PBS–4 “Putnik” néven hangtompító is a polgári piacon, amely az eredeti PBS–4 modern reprodukciója. Nem maradhatnak el a kisebb “finomságok” sem: a Zenitco gyárt kiegészítő felhúzókar-gombot(RP–1), amely a závárzatkart nagyobb felületűvé teszi a könnyebb akasztás érdekében; sling swivel rögzítőket (ZA–1), amiket a Picatinny sínre lehet felcsatolni egy hevederfül számára; sőt speciális gázblokkot is (RGB sorozat), mellyel a csőre szerelt gránátvető használata válik egyszerűbbé.
- Fegyverlámpák és lézeres célzók: Ne feledjük, a Zenitco innen indult – a Klesch taktikai lámpacsaládjuk ma is a piac egyik legjobbjának számít Oroszországban. A Klesch–1 és Klesch–2 modellek különféle változatokban (fegyverre szerelhető, infravörös üzemmódú stb.) elérhetők. A Perst (sorozatú) lézeres célmegjelölők pedig az orosz válasz az amerikai AN/PEQ modulokra: a Perst–3 és Perst–4 típusok egyszerre képesek nappali piros (vagy zöld) lézert és éjjeli infra lézert kibocsátani, ezáltal éjjellátóval használhatóvá is teszi. A Zenitka–2 kombinált modult pedig úgy alkották meg, hogy lámpát és lézert integrál egy egységbe, minimalizálva a sínek foglalását.
Összességében elmondható, hogy a Zenitco a Kalasnyikov-modernizáció élharcosává vált. Termékeik nem olcsók – sem Oroszországban, sem a nemzetközi piacon. Mégis, akik komolyan veszik az AK-platform taktikai tuningját, gyakran voksolnak rájuk, mert strapabíróak és jól átgondolt tervezésűek. Az orosz különleges erők mellett az amerikai és európai civil AK-rajongók is felfigyeltek a Zenitco-ra: az olyan véleményformálók, mint Larry Vickers amerikai ex-kommandós, nyilvánosan dicsérték a Zenitco kiegészítőkkel felszerelt fegyvereket, növelve ezzel a márka nemzetközi hírnevét.
Érdekesség, hogy a Zenitco-láz az airsoft világát is elérte. Mivel az eredeti orosz gyártmányú alkatrészek drágák és nehezen beszerezhetők voltak, 2019-ben a tajvani LCT Airsoft cég nem licenszelve, de részletesen lemásolva, “Z Series” néven dobott piacra számos Zenitco-másolatot. Ezek méretpontos alumínium replikák, melyek még a feliratokban és sorozatszámokban is hasonlítanak az eredetire – ez olyan jól sikerültek, hogy egy laikus alig tudja megkülönböztetni őket a valódiaktól. Így ma már egy airsoft-játékos is könnyedén összeállíthat magának egy „Spetsnazos-replika” AK-t, tele Zenitco stílusú kiegészítőkkel, legyen szó előagyról, tokfedélről, válltámaszról.
A Kalasnyikov-rendszerű fegyverek kiegészítőinek fejlődéstörténete tehát egy kicsit a modern hadviselés története is. A kezdeti egyszerű, “egy katona – egy puska –” hozzáállástól eljutottunk odáig, hogy ma már egy frontkatona fegyvere komplex célzórendszerek és ergonómiai kiegészítők platformja. A fecskefarkú oldalsín jó példája annak, hogy a szovjet/orosz haditechnika már korán megteremtette a rugalmasság alapjait – még ha akkor nem is aknázta ki teljesen. A Picatinny sín és a Zenitco-féle modern kiegészítők pedig megmutatták, hogy a több mint 70 éves AK konstrukció is képes lépést tartani a 21. századdal. Legyen szó különleges egységek éles bevetéséről vagy airsoft-játékosok hétvégi hobbijáról, a Kalasnyikov platform ma is él, virul és alkalmazkodik – a megfelelő kiegészítőkkel szinte bármi kihozható belőle. A legtöbb „szakértő” elavult fegyvernek titulálja (sőt egymásba mosva az egyes típusok, szériák különbséget) ezt a fegyver platformot, ami egy kis ráncfelvarrás után ergonómiailag a XXI. századi (poszt)modern harctéren megfelelő kézi egyéni lőfegyvert biztosítana a katonák számára.
A következő részekben foglalkozni fogok a korábban említett éjjellátó eszközökkel, illetve a fegyver tuningot sújtó „karácsonyfa”, Tacticool popkulturális jelenséggel, bemutatva, hogy néha kevesebb néha többet ér, mint egy jól kinéző fegyver a valódi harctéren, mint szír vagy ukrán harctéren esetén.
Stepochkin
források:
topwar
zenitco.ru
russianoptics.net
www.forgottenweapons.com
www.ak-info.ru
www.dragunov.net
szerző személyes tapasztalatai
további nyílt források
Az AK-tól az AK-Gucciig – Avagy a szovjet örökségtől a high-techig
(Szent Korona Rádió)
