A HVIM szegedi tagszervezete Filmklub címmel új heti rovattal jelentkezik, mely benyomásainkon keresztül igyekszik érdeklődést kelteni értékesebb alkotások iránt.
A helyi vármegyések hetenként összejönnek és a közösségi élményen túl nemzeti, történelmi és különlegesebb filmművészeti alkotásokkal ismerkednek meg. Sikeresen elszakadhatunk a futószalagon gyártott, sokszor semmitmondó hollywoodi filmektől, és a „nem túl divatos” rendezői témák, dokumentumfilmek is terítékre kerülnek. Nem hivatásos filmesztéták módjára, csupán saját értékrendünk szerint tálaljuk a mozivászon ütősebb darabjait.
Nyitó darabunk a Napola- A Führer elitcsapata című német háborús filmdráma volt, mely mindannyiunkból vegyes érzelmeket váltott ki.
Adott a politikai hatalmi csúcsán lévő hitleri Németország 1942-ben, és egy szegény munkáscsalád sarja, a tizenéves Friedrich Weiner, aki tehetséges az ökölvívásban. Ahogyan az várható a jó kiállású fiú egy helyi versenyen felkelti a Napolában tanító őrnagy figyelmét, aki ígéretet tesz neki az intézménybe juttatásra. Friedrichnek szöknie kell, ugyanis vaskalapos édesapja veszélyesnek tartja a militáns oktatási formákat. -Ugyan pofonokon kívül mással nem indokolja, hogy miért fosztaná meg az egyetlen kiemelkedési lehetőségtől elsőszülöttjét-.
Ahogy a főhős beköltözik a várkastélyban működő elit kiképző iskolába, a szokásos módon barátságok szövődnek, megaláztatások és dicséretek egyaránt érik, kiemelkedik sportteljesítményével, megismeri a nemzetiszocializmus neveléspolitikáját. És itt felmerülhet a nézőben a kérdés, hogy vajon az „új embertípus”, amit e rendszerben igyekeztek kinevelni jó, vagy nem jó? Nyugalom, a rendező segít minket a „helyes” mederbe terelni, ha nem volna elég egyértelmű a 21. századi értékrendekből mit kell gondolnunk. A film készítőjének érzékeltető szándékát ugyan még így sem ismerhetjük pontosan, mégis pozitív fényben tűnik fel a néző előtt ( vagy csak a vármegyések előtt? ) a III. Birodalom ifjúságnevelő folyamata. Persze mielőtt elégedetten süppednénk a fotelbe a Weimari Köztársaság utáni új elit kiképzési módszereit illetően, végig kell szomorkodni a bevizelő fiú és a gonosz tornatanár esetét és pár öngyilkosságot is.
A történet fő vonala Friedrich és Albrecht, a körzetvezető bepaterolt fia közötti mind szorosabbra fűződő barátság. Az iskolaújságot szerkesztő, írói pályáról álmodozó, érzékeny lelkű Albrecht, akit saját apja is megvet és a karakterében szilárd, testi-lelki rátermettségben élenjáró Friedrich barátsága végül egy hatalmas ön- és hitfeladásban tetőzik.
A film végső üzenete sajnos nem az, hogy kellő kitartással, hazafias szellemben törjünk előre céljainkért, hanem, ha valami fájdalmas történik a közelünkben, válaszoljunk lemondással, próbáljunk törékeny figurává lenni és álljunk tovább, adjuk fel.
Sajnos emiatt a film a szegedi vármegyéseknél csak 10/4-es!
(Szegedi HVIM – Mi Magunk – SZKR)