A Nyugaton (és sajnos egyre jobban Magyarországon is) általánosan elfogadott nézet szerint az azonos nemű szülők gyermekei legalább olyan jól, sőt akár jobban is boldogulnak, mint a hagyományos, két biológiai szülő által nevelt, házasságban élő családok gyermekei. Számos tanulmány ezt állítja. Ugyanakkor egy több mint 10 éves, a Texasi Egyetem (Mark Regnerus) által végzett kutatás már ezt is megcáfolta, csak természetesen ezeket azonnal tudománytalannak minősítik és eltüntetik.
Kövesd Telegram csatornánkat!
Folyamatosan frissítve a háborús hírekkel és a nagyvilág történéseivel
Regnerus azt vizsgálta, hogyan alakul 18–39 éves fiatal felnőttek élete negyven különböző társadalmi, érzelmi és kapcsolati mutató alapján, ha valamelyik szülőjüknek azonos nemű kapcsolata volt, összehasonlítva őket hagyományos és más családtípusokban nevelkedettekkel.
A legnagyobb különbségek azok között mutatkoztak, akiknek az anyja leszbikus kapcsolatban élt, illetve azok között, akiket biológiai, egymással továbbra is házasságban élő szüleik neveltek.
A leszbikus anyák gyermekei közül 69% részesült gyermekkorában szociális segélyben, míg az ép családokból származók esetében ez az arány mindössze 17% volt, így kijelenthető,hogy az ép családok gazdasági háttere is sokkal stabilabb mint a deviánsoké. Felnőtt körukban a leszbikus anyák felnőtt gyermekeinek 38%-a részesül segélyben, szemben a házas szülők gyermekeinek 10%-ával. Ez ugyanaz a négyszeres különbség.
Az ép családokból származó felnőtt gyermekek mindössze 8%-a volt munkanélküli a 2011-es interjúk idején, míg a leszbikus szülővel rendelkezők körében ez az arány 28% volt.
A legmegdöbbentőbb adat az, hogy a házas szülők gyermekei közül csupán két személy számolt be arról, hogy szülő vagy más felnőtt szexuálisan zaklatta, míg a leszbikus anya gyermekei közül 23% élt át ilyesmit. Vagyis tizenegyszer nagyobb valószínűséggel váltak áldozattá azok a gyerekek, akiket LMBTQP szülők neveltek fel.
A homoszexuális szülők hatásait vizsgáló korábbi kutatások többsége olyan azonos nemű szülőkkel készített interjúkra épült, akik kényelmi mintából kerültek ki. Például a Nemzeti Hosszú Távú Leszbikus Családkutatás (National Longitudinal Lesbian Family Study) résztvevőit teljes egészében önkéntes jelentkezők közül toborozták leszbikus rendezvényeken, női könyvesboltokban és leszbikus újságokban Bostonban, Washingtonban és San Franciscóban közzétett felhívások alapján.
Az ilyen minták torzítanak a magasabban képzett és tehetősebb emberek irányába, és szándékosan elhagyja a többségi, általánosabb mintákat. Mi a helyzet az alacsonyabb végzettségű vagy kevésbé foglalkoztatott személyekkel? Őket nem kérdezték meg. Természetesen a tehetősebb szülők gyermekei nagyobb eséllyel teljesítenek jól.
Ezzel szemben az NFSS 3000 fiatal felnőttet kérdezett meg arról, hogy valamelyik szülőjüknek volt-e azonos nemű kapcsolata a gyermekkoruk alatt. Az eredmény: 175-en számoltak be arról, hogy anyjuk homoszexuális kapcsolatban élt, míg 73-an ugyanezt mondták apjukról. Ez körülbelül 1,7%-os arány, amely összhangban áll más kutatásokkal.
A leszbikus anyák gyermekei közül csak 23% mondta, hogy legalább három évet töltött anyja azonos nemű partnerével egy háztartásban; további 57% legalább négy hónapot élt így. Azok közül, akiknek apja homoszexuális kapcsolatban élt, kevesebb mint 2% töltött legalább három évet ebben a háztartásban. Ezek a kapcsolatok sokkal instabilabbak és rövidebb életűek, és egyik sem hasonlítható a házasságban élő heteroszexuális szülők stabilitásához.
Az is előnyös volt, hogy a kutatás homoszexuális szülők felnőtt gyermekeit kérdezte meg, így láthatóvá vált, hogyan hatott tapasztalatuk a felnőtt életükre. Ez sokkal hasznosabb információ, mint amikor önként jelentkező azonos nemű szülőket kérdeznek arról, hogy jól vannak-e a gyermekeik. Természetesen ők igennel válaszolnak.
A leszbikus szülők felnőtt gyermekei közül háromszor annyian éltek élettársi kapcsolatban, mint a házas szülők gyermekei (24% szemben 9%-kal). Az ép családokból származók kétszer nagyobb arányban dolgoztak teljes munkaidőben, mint a leszbikus anyák gyermekei.
A házas szülők gyermekeinek csupán 5%-a gondolt öngyilkosságra, míg ez az arány 12% volt a leszbikus szülők, és 24% a homoszexuális apák gyermekei körében. Ez ötszörös különbség. Hasonlóképpen, a házas szülők gyermekei kevesebb mint fele akkora valószínűséggel jártak terápiára szorongással, depresszióval vagy kapcsolati problémákkal összefüggő okok miatt, mint a homoszexuális szülők gyermekei (8% szemben 19%-kal).
A házas szülők gyermekeinek mindössze 12%-a csalta meg házastársát vagy élettársát, míg a leszbikus anyák felnőtt gyermekeinek 40%-a tett így.
Az ép családokból származók csupán 8%-a számolt be arról, hogy valaha akarata ellenére kényszerítették szexuális kapcsolatra, míg a leszbikus szülők gyermekei esetében ez az arány 31%, a homoszexuális apák gyermekei esetében pedig 25% volt.
Gyermekbántalmazók karjába lökné Magyar Péter az örökbefogadható gyerekeket?
A homoszexuálisokat még az ördög is megveti – Szentek szavai a szodómiáról
(traditioninaction.org nyomán Szent Korona Rádió)
