1956 hőseiről szerte az országban megemlékeztek a hazafiak október 23-án. Esztergomban a Tábori Betyárok szerveznek évről évre színvonalas megemlékezést, melyen idén a HVIM társelnöke is beszédet mondott – adta hírül a Magyar Jelen.
Kövesd Telegram csatornánkat!
Folyamatosan frissítjük a közel-keleti háború híreivel
és az orosz-ukrán konfliktus rövid híreivel is
A tegnapi nap folyamán Esztergomban is megemlékeztek az 1956-os hősökről. A Tábori Betyárok évek óta tartanak színvonalas megemlékezéseket: korabeli teherautós felvezetéssel indulnak el motorosokkal együtt a város kertvárosi részétől egészen a bazilikához, a Sötétkapuhoz, ahol tragikus események történtek 1956-ban.
A megemlékezésen részt vett a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom is, felszólalt Kónyi-Kiss Botond, a mozgalom társvezetője.
A HVIM is megemlékezett Esztergomban (Forrás: hvim.hu)
A rendezvény leginkább szívhez szóló része az volt, amikor egy idős úr és fia is megjelent, és a férfi édesapja gondolatait tolmácsolta, aki személyesen is részt vett az esztergomi ’56-os eseményeken. Az emlékünnepély végén az ott jelen lévő szervezetek elhelyezték koszorúikat. Jelen volt a Mi Hazánk Mozgalom is, dr. Apáti István országgyűlési képviselő, Lantos János, Esztergom és térségének országgyűlési képviselőjelöltje és Méhes Szilveszter, esztergomi önkormányzati képviselő is.
Az 1956-os forradalom eseményei hamar elérték Esztergomot is: a város lakói az utcára vonultak, hogy kifejezzék szolidaritásukat a budapesti tüntetőkkel. A békés demonstráció azonban tragikus fordulatot vett a Sötétkapunál, 1956. október 26-án. Erre a szomorú napra emlékeznek minden évben a helyszínen.
Történelem
Az ötvenes évek különösen nehéz időszakot jelentettek Esztergom számára. Az államalapítás városát, a magyar kereszténység központját „klerikális reakciós várossá” nyilvánították, megfosztották korábbi történelmi jogaitól. A főszékesegyház melletti papneveldébe a 7. gépészeti hadosztály és annak parancsnoksága költözött be. A budapesti események hatására a hadosztály nagy részét a fővárosba rendelték, az itt maradt katonák pedig a helyi intézmények védelmét kapták feladatul. Ennek megerősítésére október 24-én Komáromból 10-15 ÁVH-s érkezett Esztergomba.
A városban október 25-én, kora este zajlottak az első megmozdulások: a diákok fáklyás felvonulást tartottak, majd azzal búcsúztak, hogy másnap reggelre egy nagyszabású, az egész várost megmozgató demonstrációt szerveznek. A központi helyszín a Széchenyi tér volt.
Október 26-án reggelre már nagy tömeg gyűlt össze a téren. A résztvevők felolvasták a pesti egyetemisták követeléseit, támogató nyilatkozatot tettek a fővárosi forradalmárok mellett, és kiálltak Nagy Imre politikája mellett. Ezt követően a tüntetők egy része a városi börtönhöz vonult, ahol elérték, hogy az összes fogvatartottat szabadon engedjék. Dél körül három menetrendszerinti távolsági autóbuszt foglaltak el, és elindultak a hadosztályparancsnokság épülete felé, hogy átadják követeléseiket a katonai vezetésnek. A buszokat több száz ember kísérte gyalog, mindannyian fegyvertelenül.
A tömeg a Sötétkapun keresztül akarta elérni a hadosztályparancsnokság épületét, amelyet azonban fegyveres honvédségi őrség védett. A katonák figyelmeztetése ellenére a tüntetők – az egyik busz vezetésével – behaladtak az alagútba, és lassan közeledtek az épület felé.
Erre az őrlánc visszavonult, a parancsnokhelyettes pedig felszólította a tömeget, hogy ne menjenek tovább, mert parancs szerint tüzet fognak nyitni. Amikor a busz eleje kiért az alagútból, a parancsnokság erkélyéről hirtelen kézi- és gépfegyverekből lőni kezdték a járművet. A szemtanú katonák szerint a lövéseket nem a honvédek, hanem az ÁVH emberei adták le. A sortűz pánikot okozott a tömegben.
Mindszenty József hercegprímás, a kommunisták első számú ellenségének a szobránál (Forrás: hvim.hu)
A sorkatona megtagadta a lövési parancsot, helyette egy tiszt célzott
Röviddel ezután az épület kapuja mellett, az alagút felől nézve jobb oldalon álló harckocsi is tüzet nyitott: repeszgránátja az alagútban robbant. A detonáció hatására az ablakokhoz vezényelt katonák is lövöldözni kezdtek, sokan addig, amíg fegyverükből ki nem fogyott a lőszer. A harckocsi lövegét nem az irányzásra kijelölt sorkatona sütötte el, mivel ő megtagadta a parancsot és nem akart a tömegbe lőni. A lövést egy hivatásos tiszt adta le, aki később azt vallotta, hogy nem a buszt vette célba, hanem a tőle balra lévő kapupillért, hogy annak leomlásával eltorlaszolja az alagút kijáratát.
Az eseményekhez több legenda is kapcsolódik. Az egyik szerint a menet élén egy kerékpáros haladt, aki az első áldozata lett a sötétkapui sortűznek. Egy másik történet úgy tartja, hogy a harckocsi tizedese megtagadta a tüzelési parancsot, kiugrott a járműből, mire a parancsnoka a helyszínen agyonlőtte. Ezeket a történeteket azonban a mai napig nem sikerült teljes bizonyossággal igazolni.
A lövöldözést követően teljes káosz alakult ki: halottak és sebesültek hevertek mindenütt. A megriadt tömeg menekülni próbált, de a harckocsik a menekülők után fordultak, és tovább lőttek. A vérengzés körülbelül húsz-harminc percig tartott, nagyjából a déli harangszóig. A Sötétkapu alagútjában és környékén, valamint később a kórházban összesen tizennégy ember vesztette életét.
További képekért kattints a hvim.hu oldalra.
Kónyi-Kiss Botond (HVIM) teljes beszéde alább meghallgatható:
Barcsa-Turner Gábor: Vérben és könnygázfelhőben született a nemzeti radikalizmus
(Magyar Jelen nyomán Szent Korona Rádió)
