Ha felépül, Budapest legérdekesebb temploma lehetett volna művészi és szakrális tekintetben egyaránt. Molnár Farkas építész és Majsai Mór ferences szerzetes közös művének, a Magyar Szentföld-templomnak nem csupán a felépülését akadályozta meg a kommunista hatalom, az ihletadó, hétszáz éves múltra visszatekintő missziós hagyomány magyarországi jelenlétét is csaknem ellehetetlenítette. Majsai Mór azonban haláláig a Szentföld vonzásában élt.
Kérjük, támogassa adója 1%-ával a HVIM-et!
A szervezet valós, kézzelfogható eredményeiről itt olvashat.
Felajánlását az Azonosságtudat Alapítványnak küldje el!
Adószám: 18218082-1-07
„Imádkozzunk és apostolkodjunk, hogy a magyar népnek és erőnek, a magyar tudásnak és szeretetnek ez a remekműve az 1950-es szentévre legalább külsőleg elkészülhessen, és hirdesse a magyar szellem alkotóképességét és a magyar művészet és építészet fejlettségét”
– áll a Szentföld című időszaki értesítő, a Hűvösvölgyben épülő Magyar Szentföld-templom lapjának egyik 1948-as számában. A cikk alatt nincs név, a hangvételből azonban ráismerhetünk Majsai Mór ferences szerzetes, a templom tervének megrendelője, az 1940-től folyó építkezés mindenese stílusára. Az épület nem készülhetett el a szentévre, 1950 a szerzetesrendeket betiltó rendeletet hozta el; a megerősödő kommunista hatalom leállította az építkezést. 1951-ben Majsai Mórt letartóztatták, perbe fogták, és évekig börtönben ült.
A Terra Sancta későbbi apostola 1932-ben járt először Palesztinában. Mint frissen kinevezett szentföldi biztos érkezett, és nagyszabású ötlete a bibliai szent helyek másolatainak budapesti felépítésére már ezen az első zarándoklaton megfogalmazódott. Szentföldi biztosként a pápai felhatalmazás alapján szerveződött, Szent Ferenc-i hagyomány nyomán tevékenykedő Szentföldi Ferences Kusztódia (őrség) tagja lett, amelynek feladata a szent helyek őrzése, a missziós intézmények fenntartása, a zarándokok segítése. Sokat megmutat Majsai jellemvonásaiból és hitbéli elkötelezettségéből, hogy megbízatását egyértelműen életfeladatként értelmezte.
„Aki nem ismeri a Szentföldet, hogyan folytassa?”
1936-ban kezdett hozzá a Magyar Szentföldnek nevezett „nagyprojekt” első elemeinek megvalósításához: a vásárlás és örökhagyás útján megszerzett hűvösvölgyi ingatlanokban rendházat, fiúárvaházat és a Szentföld történetét, zarándokhelyeit, onnan származó tárgyakat bemutató múzeumot szervezett. A zarándoktemplom felépítésének célját így foglalta össze: a „tökéletes másolatokkal felébreszteni a magyar lelkekben ugyanazon buzgóságot és áhítatot, amelyek az eredeti hely jellemzői. Ez a Szentföld lelkének terjesztése”. Molnár Farkas, a Bauhausból induló, de annak eszmeiségétől a harmincas évek végére messze távolodó, nagy tehetségű építész 1937-ben kapott megbízást e templom terveinek elkészítésére. Lelkesítette a rendkívül feladat: huszonegy szent hely mérethelyes másolatát egységes kompozícióba szervezve kellett hatalmas teret terveznie, amely alkalmas rá, hogy megidézze a híveknek a szentföldi környezetet.
A templom végleges tervén a negyven méter hosszú, huszonöt méter széles, ovális teret héjkupola fedi, amelyet húsz vasbeton oszlop támaszt alá, és körbefutó ablaksor világít meg. A hatalmas központi térből nyílnak a kápolnák, közülük kettő az emeleti szinten, a Szent Sír-kápolna pedig a főoltárhoz kapcsolódik. Összesen huszonegy zarándokhely másolata készült volna el, ebből tízet sikerült felépíteni és felszentelni.
A templom építési költségeit végig adományokból fedezték, ennek előzménye, hogy Majsai minden eszközt megragadva terjesztette a „szentföldi gondolat” és az építkezés hírét. Remekül szerkesztett újság, kis füzetek és könyvek készültek a lehető legolcsóbb kivitelben, és időről időre eljutottak a legcsekélyebb adományt felajánlókhoz is, hírt adva a munkálatok haladásáról.
A szentföldi mozgalom egyre bővült, és a felszentelt kápolnák az egyházi ünnepkörnek megfelelően nagy létszámú zarándoklatok színhelyei lettek.
Az épület csaknem épségben átvészelte a háborút, az építőanyag-hiány ellenére is folytatódott a munka, az adományok sem apadtak el. 1949-ben a szerkezetkész kupola betonozása kezdődött volna épp, amikor a kommunista hatalom közbelépett: a munkát leállította, a zsaluzatot visszabontatta. Ezzel megkezdődött a templomépület mai napig tartó hanyatlása. A kiürített rendház és árvaház épületeit illegális beköltözők foglalták el, a kápolnák berendezését szétverték, később a Vörös Csillag Traktorgyár raktárát telepítették a templomtorzó helyiségeibe, 1972-től pedig a Budapest Főváros Levéltára használta az épületet. Az irodatereket, a levéltári tárolókat, a könyvkötő műhelyt és az illemhelyeket is a kápolnaterekben alakították ki. Már-már hihetetlennek tetszik, mégis tény, hogy az évtizedekig itt őrzött jogszolgáltatási iratok sorában, a több száz katolikus pap ötvenes évekbeli peranyaga között ott volt Majsai Móré is.
A hűvösvölgyi rendház közvetlenül a Szentföldi Ferences Kusztódiához tartozott, az adományokat a kusztosz jóváhagyásával fordították a Magyar Szentföld építésére. A kolostor mellett működött a Szent Antal-árvaház, valamint a Szentföldi Múzeum. A háború idején a szerzetesek befogadták a lengyel menekülteket, és zsidókat is bújtattak. 1945-ben a hálaadó zarándokok fogadása miatt a ferences közösség létszáma megnövekedett, sőt a szentségek kiszolgáltatásához kisegítő papokra is szükség volt. A rendház feloszlatása előtti utolsó pillanatokban, 1951 márciusában három ferences diakónust pappá szenteltek a Fájdalmas Szűzanya-kápolnában, köztük a későbbi bíboros-érsek Paskai Lászlót
Majsai Mór értesülhetett az épület sorsáról, mert még sokáig élt. Börtönévei után a pasaréti rendházban kapott beosztást, és Szűz Mária életének és tiszteletének kutatója lett. E témába éppoly szenvedéllyel vetette bele magát, mint egykor a templomépítésbe. Tanulmányokat és cikkeket írt, amelyekből néhány megjelenhetett a Vigiliában és más egyházi lapokban, és egy könyv társszerzője is lett. A mariológusi munka azonban csak nagyon kis fókuszváltást kívánt tőle, vagy talán még azt sem. A Szentföld Szűz Mária élettörténetével összefüggésben is kutatásai része maradt, az írásain átsugárzó hevület pedig semmit nem csökkent az eltelt évtizedek alatt.
Az Új Ember 1972 augusztusában megemlékezett arról, hogy Erminio Roncari OFM, szentföldi kusztosz oklevelet küldött Majsai Mórnak szentföldi biztosi kinevezése negyvenedik évfordulójára. A lap rövid interjút közölt a szerzetessel, és ő megragadva az alkalmat, adatdús összefoglalást adott a biztosi hivatal több évszázados hátteréről és feladatairól, végül kijelentette:
„A szentföldi biztos kötelessége gondoskodni a szent sír és a szent helyek őreinek anyagi ügyeiről, megismertetni és megszerettetni országa lakóival a Szentföldet és segíteni a Szentföld ügyeit alamizsnával, apostolkodással és imával.”
A megtörhetetlen szerzetes ugyanazon a hangon szólalt meg, mint negyven éve, amikor megfogalmazódott benne a templomépítés gondolata. 1973-ban újra eljutott a Szentföldre, utazásáról a Vigiliában számolt be. „Az ó- és újszövetségi isteni kinyilatkoztatásnak, különösen az Úr Jézus életének és kínszenvedésének, halálának és megdicsőülésének ez a helye ma is mindnyájunk érdeklődésének központjában áll” – írta. A beszámolóból kiderül, hogy a szentföldi ferences jelenlét mindennapi apró történéseit, az ott folyó ásatások eredményeit és a legújabb szakirodalmakat részletekbe menően és naprakészen ismerte.
A levéltár 2004-ben kiköltözött az épületből, a templomtorzó röviddel utána műemléki védettséget kapott, új funkciójának keresése szakadatlanul zajlik, ötletpályázati kiírásokra és talán a hely szellemének vonzása miatt tervek és diplomamunkák sora születik a hasznosítására. Sikerültebb, jó szándékú ötletek (közgyűjteményi raktárközpont, a Csontváry-művek kiállítótere, művésztelep, rehabilitációs központ, digitális archívum és kiszolgálóterei) és szomorú-abszurd elképzelés (urnatemető kialakítása) egyaránt felvetődött. A pusztuló épület azonban őriz valamiféle méltóságteljes ellenállást az alapkoncepció teljes tagadásával születő tervekkel szemben, amelyek mindegyike szükségképpen, olykor vállaltan is, félmegoldás – a legtöbb, amit megcéloznak, a tisztelgés Molnár Farkas életműve előtt.
Az Új Ember újságírója 1986-ban feltette a kérdést a Margit körúti rendházban élő, kilencvenöt éves, nagybeteg szerzetesnek, akadna-e olyan rendtársa, aki folytatná a Magyar Szentföld építését.
„Aki nem ismeri a Szentföldet, hogyan folytassa? Én bejártam az egészet… és ez sok tanulmányt és szeretetet kíván. Ott látni igazán, hogy mekkora az Úr Jézus élete… Aki nem járt ott, nem is érti”
– válaszolta a szentföldi biztos. Molnár Farkas és Majsai Mór templomának befejezetlenségére, befejezhetetlenségére ma sem találunk más magyarázatot: részletes tudás, mély elkötelezettség és erős vágy híján a Magyar Szentföld felépítésére nincs esély.
(kronika.hu nyomán Szent Korona Rádió)
Kövesd Telegram csatornánkat
Folyamatosan frissítjük a közel-keleti háború híreivel és az orosz-ukrán konfliktus rövid híreivel is
Megtalálták a középkori városfal alapozását Székesfehérváron?
Még mindig rejtély, hogy miért vonultak ki a tatárok Magyarországról
