Október 25-én Ferenc pápa tizenhárom egyházi vezetőt nevezett ki a bíborosi testületbe, akik közül kilencen jogosultak lesznek szavazni a következő pápai konklávékban. A leendő pápaválasztó bíborosok egy része közismerten progresszívan, tehát modernista szemlélet szerint értelmezi az Egyház tanítását. Felvetődik tehát a jogos kérdés, hogy akkor a homoszexuálisok polgári együttéléséről szóló pápai megnyilatkozás mégsem egy szövegkörnyezetből kiragadott megnyilatkozás volt – amit próbáltak sokan jóhiszeműen magyarázni -, hanem a jelenlegi Szentatya víziójának szerves része. A Sátán füstje egyre erősebben fojtogat a Vatikánban.
Az új kinevezésekkel 57 százalékra nőtt a Ferenc pápa által delegált azon elektori joggal bíró bíborosok száma, akik a következő pápaválasztási konklávén részt fognak venni, ezzel a jelenlegi Szentatya jelentősen növelte annak a valószínűségét, hogy a következő megválasztott pápa is az ő elképzeléseit fogja vallani az Egyházról – írja a Life Site News. Thomas Reese jezsuita atya a Religion News Service-nek írva megjegyezte, hogy amikor az új kinevezettek „hivatalosan bíborossá válnak, 128 választó bíboros lesz, nyolccal több, mint amit a kanonikus határ megszab.”
Tekintsük át röviden, hogy mennyire várható az LMBTQP-lobbi növekedése a Katolikus Egyházon belül.
LMBTQP-párti amerikai érsek
Az újonnan kinevezett pápaválasztó bíborosok között több olyan heterodox (az egyház hivatalos tanításától eltérő – főleg progresszív irányba) álláspontjáról ismert érsek van, mint Wilton D. Gregory, Washington DC érseke; a vatikáni székhelyű püspöki szinódus főtitkára, a máltai Mario Grech; az olasz Marcello Semeraro, a vatikáni Szentek Ügyeinek Kongregációjának prefektusa; és Celestino Aós Braco, a chilei Santiago érseke.
Közülük a legismertebb, Gregory érsek, akinek munkássága folyamatos viták forrása a liberális nézetei, politikai nyilatkozatai és az Egyesült Államok Katolikus Püspöki Konferenciában (továbbiakban USCCB) a szexuális visszaélések kezelésében folytatott tevékenysége miatt.
Nézeteit jól bemutatja a 2017-ben elmondott beszéde Amerika egyik legliberálisabb és legprogresszívabb katolikus szervezetének, az Amerikai Katolikus Papok Egyesületének (Association of U.S. Catholic Priests) éves ülésén. A csoport többek között olyan tanulmányokat tett közzé, amelyek pap nélküli egyházközségek felállítására, női diakónusok szentelésére, a papi cölibátus eltörlésére és homoszexuális-párti fordulatra szólított fel.
Ugyanebben az évben Gregory érsek beszédet mondott egy Blase Cupich szélsőbaloldali bíboros által szervezett eseményen, ahol Ferenc pápa Amoris Laetitia dokumentumát dicsérte, amely „arra kéri az Egyházat és lelkipásztorait, hogy lépjenek túl azon, hogy mindent fekete-fehéren látnak, mert ezzel elzárjuk a kegyelem és a növekedés útját.”
Gregory érsek szimpátiájának az LMBTQP-mozgalom iránt már hosszú története van. Személyesen hívta meg a homoszexuális-párti James Martin jezsuita atyát beszédet mondani az atlantai Szeplőtelen Fogantatás templomba 2018-ban.
Júniusban az Egyesült Államok elnöke, Donald Trump koszorút helyezett el Szent II. János Pál pápa szobránál a lengyel pápáról elnevezett washingtoni katolikus nemzeti kegyhelyen egy nemzetközi vallásszabadságról szóló rendezvény keretében. Gregory érsek azzal vádolta a kegyhely fenntartóit, a Kolumbusz Lovagok katolikus jótékonysági szervezetét, hogy Trump elnök és a first lady látogatásának engedélyezésével, „manipulációra használták fel a katolikus kegyhelyet.” Mindez egy nappal azután történt, hogy a rendőrség könnygáz bevetésével távolította el a tüntetőket a Fehér Házhoz közel található Szent János-templom elől, amelynek alagsorát május 31-én felgyújtották a George Floyd meggyilkolását követő zavargások során.
Közleménye után több mint 42.500 ember írta alá a Life Site News által létrehozott petíciót, amelyben Gregory püspököt kérték, hogy kérjen bocsánatot Trump elnöktől és a Kolumbusz lovagoktól. Carlo Maria Viganò, volt amerikai apostoli nuncius érsek az eset után júniusban Gregory püspököt „hamis pásztornak ” nyilvánította.
„Sajnos a Katolikus Egyházat sok hamis pásztor vezeti” – mondta Viganò. „Ne kövessétek őket, mert a pusztulásba vezetnek.”
Fontos megjegyezni, hogy Gregory a 2002-es szexuális visszaélések válsága idején az USCCB elnöke volt, és az akkor még bíboros Theodore McCarricket kérte fel, hogy segítsen az USCCB szexuális visszaélésekkel kapcsolatos politikájának kidolgozásában. McCarrickkel együtt „segített mentesíteni a püspököket a gyermekek és a fiatalok védelméről szóló charta alól”. McCarricket 2019-ben az egyházi bíróság kiskorúakkal szembeni szexuális visszaélések miatt megfosztotta papi státuszától.
Málta érseke, a házasságtörők és homoszexuálisok nagy barátja
Mario Grech érsek ugyanolyan híve a progresszivitásnak (liberalizmus, LMBTQP stb.), mint Gregory. 2014-ben a családszinóduson utalt arra, hogy az egyházi tanok fejlődnek, és „a hittételek fokozatosan képesek egyre nagyobb mélységre szert tenni”, utalva a válásra, újraházasodásra és a homoszexuális kapcsolatokra. Beszédében sajnálkozott, hogy az ilyen emberek „sebzettnek érzik magukat” az egyház nyelvezete miatt, amely jelenleg bűnösnek bélyegzi a házasságtörést és a homoszexuális cselekedeteket.
Grech közösen Charles Scicluna máltai érsekkel írta meg a hírhedt máltai püspökök lelkipásztori irányelveit az Amoris Laetitia kapcsán, amelyek hozzáférést biztosítottak a szentáldozáshoz elvált és polgári „újraházasodott”, bűnben élő katolikusoknak, akik „tájékozott és felvilágosult lelkiismerettel … elismerik és hiszik, hogy békében vannak Istennel”. Ezeket a „forradalmi” irányelveket a hivatalos vatikáni újság, a L’Osservatore Romano tette közzé.
2017-ben Grech támadta a máltai hithű katolikusok egy csoportját, miután azok egy széles oldalas hirdetésben megvédték az „igazi házasságot a „természetellenes homoszexuális házassággal” szemben. Az érsek a hirdetést „propagandának” nevezte. A progresszív elveinek ellenzőit pedig azzal vádolta, hogy a „hozzáállásukkal megsemmisítik az emberekben rejlő minden reményt” és a „végzet prófétáinak” nevezve őket.
Amikor a koronavírus első hulláma alatt a katolikusok kérték, hogy szolgáltassák ki újra a szentségeket, Gerch azt nyilatkozta, hogy „érdekes, hogy sokan panaszkodnak, hogy nem tudnak áldozni és temetéseket tartani, de azon nem aggódnak, hogy miként lehet kibékülni Istennel és a felebarátjukkal, hogyan hallgassuk és ünnepeljük Isten Igéjét, és hogyan éljünk másokat szolgálva.” Értsd: a szentségeknél többet ér a más emberek elfogadása, szolgálata – ez a hozzáállás sajnos jól mutatja egyes egyházi vezetők álláspontját, miszerint egy karitatív, „szerecsenélelemző” szervezetté kell válnia az Egyháznak lényegében.
Az érsek, aki házasságtörő párokat hív meg keresztszülőknek
Marcello Semeraro érsek, akit Ferenc pápa 2013-ban választott ki egy nyolc tagú testületbe, hogy „tanácsot adjon neki az egyetemes egyház kormányzásában”, volt az aki legjobban meglovagolta az Amoris Laetitia keltette hullámokat.
Semeraro mindent megtett, hogy házasságtörő párokat hívjon keresztszülőségre és hitoktatásra, hogy megvalósítsák az Amoris Laetitia-ban megfogalmazott célokat. Magyarul nem az történik, hogy megbocsátással fordulnak „házasságtörő párok” felé, hanem az, hogy ki is vannak emelve, szinte példaképnek beállítva. A bűn megbocsátása nem egyenlő azzal, hogy fel is magasztaljuk a bűnösöket.
Jól mutatja ezt a hibás hozzáállást az olasz Vallási Információs Szolgálat (SIR) szerint az „Örüljetek velem” elnevezésű dokumentum kimondja, hogy „a lelkész gondos értékelése után” azokat, akik elváltak és „újranősültek”, „ideálisnak lehet tekinteni a Katolikus vallás oktatására” vagy „a keresztény beavatás katekétáinak képzésére.”
Ez az ajánlás szöges ellentétben áll az egyház kánonjogi kódexével, amely kimondja, hogy a tanárok esetében fontos, hogy „kitűnjenek tanításuk helyessége, keresztény életük tanúságtétele és pedagógiai hozzáértésük tekintetében” (804. kan.).
A püspök, aki megtagadta a szentáldozást a térdre ereszkedő hívektől
Celestino Aós chilei püspök megtagadta az a szentáldozást a „Redemptionis Sacramentum” dacára azon híveknek, akik a hagyományokat követve letérdeltek az Eucharisztia vétele előtt a Santiago de Compostela székesegyházban tartott misén 2019-ben.
Aós 2012-ben szexuális visszaéléssel vádolt öt pap ügyét vizsgálta, mint „a valparaisói egyházi bíróság igazságszolgáltatásának bírája”. Azonban a Crux magazin szerint arra hivatkozva tussolta el az eseteket, mert „nem volt elegendő bizonyíték arra, ami megérdemli a kanonikus folyamat elindítását”.
Azóta az egyik pap meghalt, a többieket pedig felfüggesztették a papság alól, vagy újra vizsgálat alatt állnak.
Az állítólagos áldozatok egyike, Mauricio Pulgar Aós 2019-es kinevezését Santiago apostoli ügyvivőjévé rendkívül rossz jelzésnek nevezte „a szexuális visszaélések áldozatai irányába, valamint az egyház megtisztítására törekvő laikus mozgalmak számára.” Ez az eset tömeges aposztáziához vezetett az egykor szinte teljesen katolikus országban.
„A pápa szörnyű hibát követett el, amikor csúfot űzött Chiléből, vagy csak rettenetesen rossz tanácsokat kapott” – mondta akkor Pulgar a Cruxnak.
Vajon, most a pápa miért űz csúfot a saját Egyházából, vagy milyen rettenetesen rossz tanácsokat kapott? A Sátán fekete füstje már fojtogató…
Az újonnan kinevezett bíborosok közül ők lesznek jogosultak szavazni a következő konklávéban:
• Mario Grech érsek, máltai, 63 éves, a vatikáni székhelyű püspöki szinódus főtitkára
• Marcello Semeraro érsek, olasz, 73 éves, a vatikáni Szentek Ügyeinek Kongregációjának prefektusa
• Antoine Kambanda, ruandai, 61 éves, Kigali érseke
• Wilton D. Gregory, amerikai, 72 éves, Washington érseke
• Jose F. Advincula, filippínó, 68 éves, Capiz érseke
• Celestino Aós Braco, spanyol, 75 éves, Santiago érseke
• Cornelius Sim érsek, brunei, 69 éves, Brunei címzetes püspöke, apostoli adminisztrátor
• Augusto Paolo Lojudice, olasz, 56 éves, Siena-Colle Val d’Elsa-Montalcino érseke
• Mauro Gambetti atya, olasz, 54 éves, minorita szerzetes, az Assisi Szent Konvent kusztosa
Az újonnan kinevezettek közül ők nem fognak szavazni a következő konklávéban:
• Raniero Cantalamessa, OFMCap
• Silvano Maria Tomasi érsek (Asolo-i címzetes érsek, egykori apostoli nuncius, a Szentszék állandó megfigyelője volt az ENSZ-ben 2016. február 13-ig)
• Enrico Feroci (a római katolikus szeretetszolgálat, a Caritas korábbi igazgatója)
• Felipe Arizmendi Esquivel püspök (San Cristóbal de Las Casas emeritus püspök)
(Szent Korona Rádió)