Nehéz más magyarázatot találni a következőkben felvázolt helyzetre. Hacsak nem értelmi fogyatékosok vagy teljesen laikusok hozzák a döntéseket, akkor valószínűleg szándékos szabotázs történt, mely az egyetlen századnyi vadészgép-állományunkat érinti.
Az egyébként nevetségesen túlárazott bérleti szerződés szerencsére azt biztosítja, hogy a JAS-39-es típus ne fusson be olyan rút karriert hazánkban, mint amilyen kijutott a MiG-29-nek, tudniillik, hogy azon flotta 15 éves vegetálása során a 28 gépből az utolsó évekre már csak négy repülőképes példány maradt, és az elmúlt 10 évben egyetlenegyet sem sikerült eladni.
Miután a svéd fél mind a gépek tárolását, mind karbantartásukat és használatukat illető szigorú megkötéseket tett, hosszú évek óta a század bevethetősége 80% körüli. Ha úgy berhelnék a gépeket, a susnyásba félretolva aszalódnának a napon és úgy vigéckednének a pilóták, ahogy tették korábban, a tulajdonos vinné is haza, és lássuk be igazuk is lenne.
A határtalan hülyeség, vagy a leleményes szabotőrök azonban új utat találtak maguknak. Légiharc rakétából összesen 120 darabot szereztünk be. 80 darabot az AIM-9L-1 kis hatótávolságú rakétát használtan, de felújítva, valamint 40 darab AIM-120C-5 közepes hatótávolságú rakéta érkezett. Utóbbi még most is az élvonalat képviseli világszinten, ám pletykák szerint hiába vettük meg ezeket, továbbra is az Egyesült Államok felügyelete alatt állnak, ahogy a Csehország által beszerzett példányok is.
Itt jön a csavar, a tavalyi évben az utolsó AIM-9-es üzemideje is lejárt. Ezek üzemidejének meghosszabbítása eddig nem történt meg, így a rakétafegyverzet 2/3-a papíron odaveszett, és a készültségi szolgálat adása a darabonként fél több, mint fél millió dolláros áron megvett AIM-120-al történik, amely körülbelül hatszor drágább a másik típushoz képest, és lényegében feleslegesen koptatják a vadászok legfontosabb fegyverének üzemidejét. Cserébe megspóroltak néhány Forintot.
Vanek úr