Érdekes hozzáállást figyeltem meg magamon. A korábbi választásokat gyűlöltem, legyen szó parlamentiekről, vagy helyhatóságiakról. Az idei önkormányzati választásokat viszont még élvezem is… A személyes hozzáállásnál fontosabb kérdés, hogy hogyan haladhatnánk meg a pártrendszer hamis törésvonalait?
Felfoghatjuk úgy is ezt a négyéventi választósdit, mint pártok és politikusok felforgatását, amivel a kampányukkal a jól megszokott életünket zúzzák szét, puffogtatják a lózungokat, éltetik a senkit sem érdeklő demokráciát behatolva minden zugba. Szavazni is úgy járok, mint minden reggel a mosdóba: szükségből, hogy az ismerősöket, barátokat támogathassan egy vokssal, de aztán kijutva a szabad levegőre, gyorsan el is felejtem az egészet.
Igazából próbálom magam mindig kihúzni mindennemű választási bohózatból, de a tomboló modern politikai attitűd elől nem lehet elbújni, mert nehézbombázást végeznek a médián, a plakáton, a standolásokon keresztül. A lényegi kérdésekről nem, vagy kevésbé esik szó, és valljuk be, hogy értelmetlen is szavazgatni ugyanazon politikai üzenet képviselőire. Hol van mondjuk egy monarchista párt? Vagy egy valóban katolikus-keresztény párt, aki vallási értékek mentén szerveződik? Egy vállaltan antidemokrata párt? Sehol. Unalmas ez így nekem.
Mégis, a választásokkor belekeveredek ebbe a forgatagba jómagam is. Hiszen az a testvériség, aminek én is elöljárója vagyok, a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom, mindig érdekelt valamilyen formában az aktuálpolitikában, noha pártokfeletti szervezet vagyunk. Vannak szövetségeseink, elvbarátaink és néhányan közöttünk a mozgalomból, akik rendre megmérettetik magukat ilyen-olyan formán. Alapvetően helyes szemléletről van szó: a kiolvasott „lovagregényeket” képviselni kell. Az elveket érvényre kell juttatni a nagyvilágban, és ha valaki ennek módját abban látja, hogy egy párthoz csatlakozik, vagy éppen elindul egy helyhatósági választáson civilként vagy éppen függetlenként, ám tegye. Ez is lehet egy legitim út, de csak akkor, ha már valóban a tudás birtokában van, és ha egy mágikus játékként éli meg és nem a gyümölcsökért cselekszik. A tudás, mint vértezet azért szükséges, mert ez az út nagyon veszélyes, hiszen a karrier, fizetés, kényelmes pozíció hamar felül tudja írni az eredeti célkitűzéseket, de az átlag már néhány médiától kapott pofontól is visszatáncol. Az is komoly kitérítő erő, ha valakinek ez válik a megélhetésévé és a mindennapi betevő miatt kompromisszumokra szorul. Láttuk már számtalanszor, hogy sokan nem a célok elérésének érdekében tesznek kitérőket és engedményeket, hanem egyszerűen a megélhetésük fenntartása miatt… Na, az ilyen politikusokat igazán megvetjük, hiszen ők azok, akik elbuktak, még ha látszólag a csillagjuk magasan is van.
Mint említettem, az idei választások viszont kimondottan érdekelnek. Valahol vízválasztónak is tekinthető, mert most még jobban igaz az, ami minden ilyen eseményre: előbújnak a férgek a lyukaikból, a patkány támad és számot kell adnia mindenkinek arról, hogy hol áll. Megmutatkozik, hogy ki az ellenség, ki a barát. Komoly elvek kerülnek megvallásra, vagy éppen feladásra. Előkerülnek sziklaszilárd jellemek is, akik meg nem alkuvóan mennek előre, akik tettekkel is bizonyítanak, akik jobbá tehetik a politikát. Ilyenkor én nekem is kedvem támad egy-két kardcsapás erejéig hadba vonulni, mint egy szabadcsapat, aki a fény oldalán bocsátkozik harcba a földi következményekre való tekintet nélkül.
Azt is vegyük figyelembe, hogy az önkormányzati választás mindig kicsit más, mint a parlamenti. A helyi adottságok sok mindent felülírnak. Az emberi viszonyok többet érnek, mint egy pártlogó. Jobban van lehetősége magának az embernek érvényesülnie, hiszen a helyi képviselet kézzelfoghatóbb valóság, mint az elvontnak tűnő országos politika, ahol a jelölteket kevesen ismerik igazából. A vármegye rendszerből fakadóan még nagyobb múltra is tekint vissza, mint a pártokrácia maga, illetve a parlamenti választások. Az is megfigyelhető, hogy sajnos a pártpolitika hatalmas károkat okozott már a fejekben: sokan csak és kizárólag a logót nézik. A saját jelöltjüket akkor is imádják, ha az egy semmirekellő tróger, és hiába egy korábban általuk is tisztelt és elfogadott személy, ha az egy nekik nem tetsző párt színeiben indul, akkor rögtön acsarkodnak. Az emberi minőséget kellene nézni ezen a terepen is, nem modern absztrakciókat és teljesen illegitim pártokat. Annyira színvontalan és komolytalan ez fajta, általánosan vett politizálás, mint amikor egy sportesemény miatt egymást képesek pépessé verni is akár… Csak céltalan düh, agresszió, még titáninak sem mondható küzdelem. Ami lehet véres is akár, de attól még szánalmas. Hiányzik belőle mindennemű magasrendűség, túlságosan földi, profán, nincs benne semmi szellemi.
Én jómagam minden pártban – a (szélső)balos és liberális pártokat kivéve-, ismerek jóravaló, tiszta szándékú és elvhű embereket ugyanúgy, mint megalkuvó, alávaló gazembereket. Természetesen az arányok mások egyik, másik pártnál, de attól még ez a valóság. Megtanultam az elmúlt évekből, hogy a valódi törésvonal nem a pártlogók között húzódik, hanem a hagyomány és az ellenhagyomány képviselői között, az Istent félő és az istentelen, a sziklaszilárd jellemű harcos és a megalkuvó karrierista között húzódik. Ilyen értelemben valóban be kellene temetni a lövészárkokat, de azokat a lövészárkokat, amik rossz helyen húzódnak! Újabb lövészárkokat kellene kijelölni, valódi értékek és eszmék mentén. A sötétség képviselőivel továbbra sem szabad összefogni, még akkor sem, ha éppen a kedvenc pártunk színeiben virít. A pártrendszer meghaladása csak ezen nyomvonalon lehetséges.
Az ideális az lenne, ha a pártokban jelenlévő valódi és tiszta konzervatív jobboldaliságot képviselők össze tudnának fogni pártok felett, saját pártjukon túlmutatóan, az elvekért és eszmékért. A helyreállításért. Például kezdhetnénk a politikai kultúra színvonalának helyreállításával. A valódi eszmeiség az idő- és térfeletti, így egy múlandó párthoz sem rögzíthető. A pártok jönnek-mennek, csak az örök, ami nem evilági.
(Szent Korona Rádió – Egy harcos gondolatai – Barcsa-Turner Gábor)
Kapcsolódók:
Egy harcos gondolatai: A pártpolitika modernitása a metapolitikai valóság tükrében
Egy harcos igazságkereső gondolatai: A Fidesz-maffiával szemben Gyurcsánnyal az oldalunkon?