Romzsa Tódor földi életének 1947-ben vetett véget a szovjet titkosszolgálat. A magyar görögkatolikus mártír életéről nemrégiben készült filmet egy olvasónk is megnézte, ajánlóját alább változatlanul közöljük.
Kövesd Telegram csatornánkat!
Folyamatosan frissítve a háborús hírekkel és a nagyvilág történéseivel
Rendkívül különös érzés volt a Cinema Cityben nézni meg ezt az alkotást. A körülbelül 10 fővel jelen lévő baráti társaságommal, popcornnal betárazva foglaltuk el a nézőtérnek egy egész sorát, ezzel megduplázva a teremben lévők számát.
A magyar gyártású film a huszadik század egyik legkiemelkedőbb alakjának, a kárpátaljai görögkatolikus püspöknek, Romzsa Tódornak állít méltó emléket. A film a hitében rendíthetetlen, a szovjet hatalomnak végsőkig ellenálló, mártírhalált halt férfi életének utolsó időszakát jeleníti meg előttünk olyan valósághűen, hogy a székben ülve szinte mi is magunkon érezzük a hatalom elnyomását. A készítők ugyanis a Romzsa Tódor ellen elkövetett aljas tettekkel remekül idézik fel a kommunisták brutalitását, gerinctelenségét és istentelenségét.
1947-ben, a kommunisták által megszállt Kárpátalján játszódik a történet, ahol éppen a magyar görögkatolikus egyházzal szembeni egyházüldözés zajlik. A hatalom képviselői közlik Romzsa Tódor püspökkel, hogy jelentse ki hívei előtt: a görögkatolikusok csatlakoznak az orosz ortodox egyházhoz (melyet már sikerült behálóznia a kommunista hatalomnak). Az atya nem ijed meg a fenyegetéstől, és persze a „kérést” sem teljesíti, változatlanul folytatja tovább mindennapi teendőit. A film egyik ikonikus jelenete, amikor Romzsa a rádióból értesül saját haláláról – a fotelben ülve hallgatja végig, miszerint fegyveres erők előző nap megtámadták és agyonverték. Nos, nem tudom, én mihez kezdenék ebben a helyzetben, de a kárpátaljai atya eredeti napirendjén mit sem változtatva elindult Lóka templomának felszentelésére.
Bár szerény költségvetésből készült, a film elementáris erejű lett: megmozgatja az érzelmeket és maradandó hatást gyakorol a nézőre. Mindössze néhány helyszínen játszódik, a főbb szereplők közül többen azonban világviszonylatban is kiemelkedő produkciót nyújtanak. Persze vannak jelenetek – például a sebesültek életét megmentő két orvos műtét utáni beszélgetése –, ahol számomra amatőrnek bizonyult a színészek játéka. Érezhető volt, hogy a jelenetre csakis azért kerül sor, hogy a műtét közbeni történésekről tájékoztassanak minket, nézőket. Más jelenetnél azonban a Hruscsovot és Petrov elvtársat alakító színészek játszották túl magukat. Egy kicsivel kevesebb kamera előtt elfogyasztott – feltehetőleg – vodkával, és fele olyan színpadias mozdulatokkal is közvetítették volna számunkra az érzelmeiket.
Ezen apróságok azonban mit sem vesznek el a film értékéből, mondanivalójából vagy érthetőségéből, hiszen egy hiánypótló (magyar gyártású) alkotásról van szó, amely valósághűen ábrázolja a kommunista hatalom elnyomását, és a huszadik század egyik legkiemelkedőbb magyarjának, Romzsa Tódor görögkatolikus püspöknek példaértékű cselekedetét népszerűsíti. Ilyen tisztán felülről és jobbról jövő antikommunista filmet még nem láttam.
Mivel a görögkatolikus liturgiában nem kap helyet a hangszeres zene, ezért a filmben is legnagyobb részt szóló- vagy kórusénekeket hallhatunk, amelyek segítenek belehelyezkedni a környezetbe. A stáblista alatt Pejtsik Péter műve csendül fel, amelyet ehhez a filmhez komponált. Igazán különös hatást kelt, ahogyan a zeneszerző ötvözi a görögkatolikus kórushangzást a szimfonikus hangzással. Az emelkedett, ünnepélyes mű ritmikájában egy katonai temetés hangulatát idézi.
A kortárs tömegfilmekkel ellentétben egy lassabb tempójú, mély érzelmeket kiváltó, szimbolikával teli miliőt tár elénk a rendező. Finoman fogalmazva jól esett a rohanó hétköznapokban, valamint a soha véget nem érő teendők között megállni egy pillanatra és elgondolkozni azon, hogy Istennél, illetve a lelki békénknél vajon van-e fontosabb. Ezzel a gondolattal indultam ki a többiek után lépkedve a teremből, vissza a nyüzsgő, zsúfolt, feszültséggel teli világba.
Boldoggá avatják a vértanúhalált halt kárpátaljai magyar papot
Szeptember 1-jétől a görögkatolikusok visszatérnek a Hiszekegy eredeti szövegéhez
(Szent Korona Rádió)