Kérdezhetik, illetve feltételezhetik joggal, hogy maga a cím valamiféle szenzációs hollywoodi történetre utal és az írás tartalma is hasonlóképp alakulhat. Lehetne a történet sikertörténet is és a végkifejlet a végeredmény alakulása Önökön múlik majd, hogy milyen irányba fog változni. Sikerként tudjuk majd elkönyvelni vagy kudarcként a jövőben az alább taglalt témával kapcsolatos eseményeket. A helyzet az, hogy ezen gondolataim a mai magyar divatos trendként elterjedt modern környezetvédelemre irányuló (irányított) közbeszéd és a hagyományainkra támaszkodó kellő szakmaiság és gazdasági lehetőségeken alapuló normalitás közötti különbségre, deformációira és valódi céljaira próbál rávilágítani. A teljesség igénye nélkül pár példát veszek ide és megoldási javaslataimat – Kezdi Marton Gábor 64 vármegyés, maglódi önkormányzati képviselő az írását, ami az elvadult, élettől elrugaszkodott zöldpolitikát veszi górcső alá.
Kövesd Telegram csatornánkat!
Folyamatosan frissítve a háborús hírekkel és a nagyvilág történéseivel
Gender zöldség, avagy sötétzöldek és a médiamanipuláció
Ezen környezetvédelmi irányultság megértése a politikai vetületének taglalása nélkül úgy gondolom nem lehetséges. Lényegi elemei a hagyományos étkezési, fogyasztási szokásaink démonizálása és ezen felforgató álca alatti politikai és üzleti haszonszerzés. A politikum a tradícióellenes mivoltjából kifolyólag egyértelműen a baloldali politikai irány kontójára írható. Számomra a végtelenül elszomorító tény, hogy néha úgy tűnik elfelejtették a hagyományos értékrendek mentén gondolkozó konzervatívok, hogy ármánykodással álarcok mögött rejtőzve betörhetnek soraikba és mérgezhetnek ezen tévirányok. A jelenség neve a szentimentális trendi cukiskodással, jövőnkért remegő hangon aggódó, érzékenyítő és jóakarónak látszó állatvédelem és környezetvédelem. Egyre kifinomultabbak a módszerek, hogy a kellő ismeretekkel nem rendelkező egyéneket könnyen érzékenyítsék és az egyén észre sem veszi, hogy milyen erők hatásai alatt van, mely eszmék tulajdonképpeni eszköze. A legfontosabb, hogy fel tudjuk ismerni és különbséget tudjunk tenni a megoldást kereső hagyományainkra támaszkodó hozzáállás és a szenzációhajhász anarchikus felforgatás között. Ahhoz, hogy könnyebbítsem ezt a felismerést alább boncolgatok pár példát.
Átlátszó zöldek (ami nem is zöld hanem vörös)
Gombamód elszaporodtak az álcivil csoportok, álcivil médiumok, akik nap mint nap hallatják magukat a környezetvédelmi téma körül. Általánosságban jellemző rájuk, hogy mindenért a politikai ellenfelük a felelős (természetesen csak civilek ugyebár…). Nap mint nap bombázzák csatornáikon a nagyérdeműt és így próbálják befolyásolni a közvéleményt. Ne áltassuk magunkat azzal, hogyha valaki főállásba ezzel foglalkozik, annak nincsenek önös anyagi érdekei. És ugyanakkor rengeteg pénzt elköltenek erre valakik valahonnan…. Tényleg megdöbbenek sokszor, hogy senkinek sem gyanús ennyi méregkeverő, amikor a valós életben meg nincs ember, aki a rendes munkát elvégezze! Nem hiszem el, hogy tényleg ennyi megvezethető, befolyásolható honfitársam van! Nem véletlenül nagyon kényes a témaválasztás, mert ki merné azt mondani, hogy a csillogó szemű állatokat bántani merné, no és hogyha ehhez még párosul egy hagyományainkat könnyen elfelejtő alkat, akkor nyerhet nagyobb teret ezen irányultság. Ha nekem valaki azt mondja, hogy ő nem eszik húst, akkor elfogadom, mert nem érdekel, az ő dolga! De hogyha megró azért mert levadászom a családomnak az ünnepi-asztalra valót az nemcsak személyes sértést követ el hanem tiszteletlenséget is elkövet a világ egyik legősibb mestersége, a vadászat ellen, ami egyidős az emberiséggel. És feltételez bennem némi bárgyú, elfogult logikátlanságot. Nem tudom, hogy ők hallatok e már a vadkár elhárításról. Mert nemcsak ők növényevők ezen a föld nevű bolygón. Ha nincs vadgazdálkodás, nem lesz kellő mennyiségű termés, ha nincs termés, akkor nincs zöldség, nincs péksütike stb. akkor bizony ő is éhezni fog…
Az irányzat másik alcsoportja, akik a folyamatában ömlő kritikákat úgy fogalmazzák meg, adják közre, hogy mint a tulajdonjogokat, mint pedig a nagy közösség jövőének alakulását tiporják sárba. Példa erre azon kijelentések, hogy kimegyek az adott település határába és majd én megmondom, hogy másnak a földjével, telephelyével mi legyen. Mert én kijöttem a büdös nagyvárosból és jogaim vannak, amik felülírják a tulajdonjogot. Legalábbis szerintük. Vagy az adott településvezetés minden a múltban kötött élő szerződést rúgjon fel a nagyobb ipari beruházókkal és vigye csődbe a települést a kártérítési eljárások miatt. De kik ők? Milyen alternatívát, illetve példát mutatnak, hogy lehet ezt másképp is csinálni? Lóháton járó birtokosok vagy helyi céh vagy manufaktúra tulajdonosok? Mert ha igen akkor megértem és számomra is evidens, hogy a helyi mezőgazdászok, kereskedők és iparosok érdekképviselete fontosabb egy multinál. És ha őróluk lenne szó, akkor teljesen jogosan demonstrálnak. De nem, ők nem azok. Akkor kicsodák? Legyen példa előttünk a német Vulkán nevű anarchista, szélsőbaloldali csoport berlini akciói, akik infrastruktúrát tettek tönkre, autógyárat rongáltak meg ezen elvek mögé bújva a közelmúltba. Mert a céljuk a felforgatás, a mostani rendszer megdöntése vagyis a hatalomszerzés! Mi is ezt szeretnénk?
Álzöldek, divat zöldek, globalista zöldek
Na hát ők a mindig menők! Alapvetően liberális létformához tartoznak, hol ide, hol oda csapódnak éppen mi a menő vagy éppen milyen társaságba keverednek. Gondoljunk csak bele, ők azok akik a Texasi fúrótornyok között játszódó Dallas sorozaton, majd a Született feleségeken szocializálódtak szovjet mintájú proletár idilli ingerszegény hangulatú füstös panelokban. Jellemzően ők azok, akik elfelejtették az őseiket. Akik anno felkerültek a nagyvárosba, de még előtte a vidéki kisgazdaságukból jutott a nagyi tyúkhúsleveséből az asztalra nyilván rengeteg munkával. Ezt ők már biztos nem csinálnák, mert hát az fárasztóbb, mint a billentyűforradalom. Inkább a multikultit részesítik előnybe és megeszik akár a GMO-s termékeket is. Nyomják az akkumulátorral működő járművükből az akkumulátorral működő eszközeiken a legelvetemültebb, legzöldebb hozzászólásokat, mert ők a leges, leges, legek. Jellemükben abszolút kimerül a hiteltelen köpönyegforgatás fogalma. Sajnos ők is csak tudtukon kívüli eszközök az említett nagy tervben, ami a globális tengelyek közötti harc része. Hisz miről is szól ez az egész? Nem az a kérdés, hogy ki hogy járulhatna hozzá egyénileg a hazai érdekek mentén egy környezettudatosabb jövő érdekében hanem, hogy melyik globális erőtér kiszolgálója. Ki kinek drukkol az alvállalkozóknak vagy a közvetlen alkalmazottaknak? Mi épüljön? Újabb gyár vagy egy újabb bevásárlóközpont? Na kinek mi tetszik jobban? Kérjük tegyék meg tétjeiket, most lehet majd választani! Van a látókörömben olyan környezettudatos, természetvédő tanyasi ökogazdász, akinek hitelt nyernek szavai számomra példamutatásával. Nem divat zöld, hanem egy valóban környezettudatos magyar gazda. Követendő példa…. Az idáig felsorolt irányultságok taglalását nem azért tettem meg, mert nem szeretjük ezeket a honfitársainkat – hisz ők is nemzettestünk részei-. Sőt inkább ellenkezőleg azért, mert hiszem és tudom, hogy az egyén képes a fejlődésre, csak és kizárólag az egyén akaratán múlik, hogy sikerül e neki.
Marton Gábor
Önkormányzati Képviselő
Maglód, 2026. 01. 04.
Folytatjuk…
Eltékozolt termőföldek helyett napelemmel fedett parkoló – követendő példa lehetne Dél-Korea
Szánalmas lett az állatvédelem: már vágóhídról “mentenek” malacokat