Kovács-Buna Károlyt, a Szőlő utcai javítóintézet volt megbízott igazgatóját aljas módon próbálja lejáratni a teljes balliberális oldal, pedig munkájáért inkább kitüntetést kellene, hogy kapjon. További érvek hiányában most a szakdolgozatán élcelődnek, amit mi viszont minden kedves olvasónk figyelmébe ajánlanánk tanulmányozásra. De akinek esetleg éppen nincs ideje végigolvasni, néhány részletet kiemelünk alább a cikkünkben.
Kövesd Telegram csatornánkat!
Folyamatosan frissítjük a közel-keleti háború híreivel
és az orosz-ukrán konfliktus rövid híreivel is
A liberál-globalista média és megmondóemberek – mint például a Telex, vagy éppen Tordai Bence – a Kovács-Buna Károly ellen indított lejáratókampány közepette előhozakodtak nevelő a 2021-ben írt, “Az erkölcsi fegyelmezetlenség problémája” című szakdolgozatával, és megpróbáltak ezen keresztül még egyet belerúgni. Tordai Bence egyébként “szadista szakdolgozat” néven fel is töltötte Google Drive felületére.
Egyesek – például a Telex újságírója – még azt is nehezményezi, vagy legalábbis negatív fényben tünteti fel, hogy Kovács-Buna a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen írta meg szakdolgozatát. Nyilvánvalóan megpróbálják összefüggésbe hozni a Pázmányról nemrég (önként) távozott buzilobbista oktatók ügyével. A liberálisok számára a Pázmány mára szitokszóvá vált, és mindenáron le akarják rombolni az intézmény által preferált hagyományos értékeket. Ám számunkra pozitívum, hogy a Pázmány kiáll a normalitás és a Katolikus Egyház tanításai mellett, és azzal, hogy Kovács-Buna Károly itt végzett, egy normális világban nem szabadna, hogy lejárassák, épp ellenkezőleg.
Mi is tanulmányoztuk ezt a bizonyos “szadista” szakdolgozatot, de semmi kivetnivalót sem találtunk benne. Bizonyára szúrja a szemét Tordai Bencének és társainak, hogy Kovács-Buna idéz a Bibliából, vagy hogy szentek értekezéseit is tanulmányozza dolgozatában.
Hogy mennyire nem szadista, és milyen módon fordult szeretettel az rábízott bűnöző fiatalokhoz, és miképpen akart rajtuk segíteni, az már a szakdolgozat elejéből kiderül:
“Hosszú ideje ismert az a fenti idézet által fémjelzett, különös jelenség, hogy bizonyos helyzetekben az ember képes – sokszor számára is érthetetlen módon – jobb belátásával ellentétesen cselekedni. Ennek talán leghírhedtebb példája bűnbeesésének története.
Pedagógiai munkám során gyakran tapasztalom, hogy az általam nevelt, előzetes letartóztatásban lévő, bűnelkövető fiatalok hasonló élményekről számolnak be. Tisztában vannak azzal, hogy erkölcsi értelemben mi a helyes, otthon erre tanították őket a szüleik, ismerik a törvényeket, bizonyos esetekben azonban ezeket a kereteket minden további nélkül áthágják. Bűncselekményeket követnek el, melyek egy részére utólag sem tudnak magyarázatot adni. Olyan szófordulatok kíséretében mesélik el ezeket, mint a „nem is tudom, mi ütött belém”, „nem ismertem magamra”, „én nem vagyok ilyen”, „valójában nem is akartam”. Még érdekesebb, hogy vannak közöttük aktív hitéletet élők is. Az a nyilvánvaló nehézség, amivel nem tudják a gyakorlatba átültetni az általuk is jól ismert erkölcsi elveket, meglévő tudásukat, illetve ennek az egyén és a közösség számára is hátrányos következményei irányították rá figyelmemet erre a mindannyiunkat, az átlagembereket – ugyan más helyzetekben –, is érintő problémára.”
A szakdolgozat későbbi részeit is érdemes átolvasni:
“A fentiekből következik, hogy a rossz, amit az értelem (vagyis az ember) művel, elsősorban a rosszra hajlamosító vágyaknak és szokásoknak tulajdonítható, melyek a sorozatos cselekvések és beleegyezések nyomán annyira az ember magatartásának állandó részeivé váltak, hogy gyakorlatilag automatizálódtak. A bűn nem valami önálló létező, hanem a jó hiánya, azért mondhatja ki az elbeszélő, hogy az „benne lakik”, mert ez a kialakult-kialakított hiányállapot (defektus) állandó az emberben.”
“Ezen nézőpont szerint az erkölcsi fegyelmezetlenség olyan elítélendő probléma, amelyet kezelni kell, mivel egy adott emberi közösség, akár az egész társadalom működését hátrányosan befolyásolhatja, illetve a hit területén kifejezett szotériológiai akadályt képezhet⁸, így az ember földi, de halál utáni sorsát is kedvezőtlenül alakíthatja.”
– világít rá szakdolgozatában Kovács-Buna Károly. További néhány részlet a Szőlő utcai javító volt megbízott igazgatójának dolgozatából:
„Azt a jelenséget, amikor valaki nem a tőle elvárható módon és helytelenül cselekszik, az ókori görög filozófiában az önuralom hiányaként jellemezték (gör. akrasia, lat. incontinentia)¹⁴. Fontos, hogy ennek a nem megfelelő állapotnak e felfogás szerint megvan a kívánatos ellentéte, az, amikor valaki önuralmat gyakorol és ezáltal helyesen cselekszik (gör. enkrateia, lat. continentia).¹⁵ Az önuralom hiányát az adott helyzettől függő, nem szokványos viselkedésként, illetve egyfajta jellembhibaként, negatív tulajdonságként ragadták meg.¹⁶”
„Az erkölcsi fegyelmezetlenség és az erkölcstelenség között a megbánás tesz különbséget, az előbbinél fellép. Az erkölcstelen ember nem érez lelkiismeret-furdalást, megbánást, mivel úgy gondolja, hogy helyesen cselekszik, amikor rosszat tesz. Az erkölcstelenség ráadásul állandó tulajdonság, míg a másik csak helyzetről-helyzetre, átmenetileg jelentkezik. Utóbbi a jobb állapot, mivel az ilyen személynek legalábbis ismeretei, elképzelései vannak az erkölcsileg elfogadható, helyes viselkedésről, még ha azokat a gyakorlatba átültetni nem is mindig képes.”
„A keresztény tanítás befogadásával, a keresztség stádiumával elkerülhetetlenül megkezdődik a morális tisztulás, a szellemi tökéletesedés, az újjászületés folyamata, melynek során a test és lélek, régi és új ember között belső küzdelem zajlik, melynek kimenetelét nagyban befolyásolja az új hívő kitartása, fegyelmezettsége, vagy éppen annak hiánya.”
(Aquinói) „Szent Tamás szerint az ember erkölcsi gyengeségének legfőbb bizonyítéka, hogy azt teszi, amiről tudja, hogy nem volna szabad. Ennek hátterében tudatlanság, illetve – annak következményeképpen – a rosszra irányuló akarat áll. A tudatlanság lényege, hogy a bűnös vagy preracionális működést fejt ki, megkerüli az intellektust, a lélek ösztönös törekvő képességén keresztül, spontán, szándékosságot megelőzően jön létre a cselekmény. Az embert viszont az értelem teszi emberré, ha ez ki van iktatva, akkor valóban igaz, hogy nem ő cselekszik, hanem a bűn. Ebbe a csapdába kerülve – hiába érti általában, és szeretné maga is az erkölcsi jót – úgy cselekszi a rosszat, hogy értelme abba végül beleegyezik, emiatt helyes ítélete eltérül, cselekvést parancsoló akarata pedig a rosszra irányul. Ez az akarat nem teljes, a cselekvés viszont befejezett lesz (megtörténik).”
„Függetlenül attól, hogy a rosszra való hajlam, és más tényezők – mint a szokások – hatnak rá, az ember akarati, választási szabadságát sosem veszti el, ez az alapja erkölcsi felelősségének.”
„Azt gondolom, hogy a szakdolgozatomban leírt megállapítások – az eltelt évszázadok dacára – továbbra is érvényesek, azok az általam végzett javító-nevelő munkában minden további nélkül alkalmazhatók és alkalmazandók, és rámutatnak a keresztény hit és erkölcs oktatásának, illetve a helyes szokások kialakításának, az önuralom fejlesztésének kiemelt szerepére a korrekciós folyamatban.”
(Szent Korona Rádió)
Barcsa-Turner Gábor: Az SZDSZ-s, bűnözősimogató mentalitástól el kell határolódni
Lemondott, de mi kitüntetnénk: az elítélt cigánybűnözőket így kell megregulázni
Börtönbe vonulása előtt megölte a terhes Vanessát a muraszerdahelyi cigány