Nehéz értelmezni a HVG.hu-n megjelent, „Miket olvas Vona Gábor, a spirituálisan fogékony vezető?” című írást, aminek témája az úgynevezett tradicionalista szellemi kör és a Jobbik Magyarországért Mozgalom kapcsolata. Kritika vajon? Figyelemfelhívás valamiféle mélyen lapuló problémára? Vagy lejárató szándékú virtuális okádék? Utóbbinak tűnik, de annak is igen gyenge.
A szerző, Kálmán Attila, a liberális netfirkász szupercsapat egyik ismeretlen tagja. Ráérősebb olvasóink talán találkoztak már ezzel a névvel, ugyanis ez a balfasz a HAHA, vagyis a Hallgatói Hálózat aktivistája volt.
Talán emlékszünk még rájuk. Ők voltak az elmúlt évtizedek legszánalmasabb „diákmozgalma”. 2013 végén az egyetemeken bevezetett úgynevezett „röghöz kötés” ellen tiltakoztak, és magukat mindenféle forradalmároknak képzelve, a Múzeum körúton skandálták hülyeségeiket. Egyetemet is „foglaltak”. De az egész az elejétől fogva olyan mű és erőltetett volt, hogy hiába nyúlt alájuk a komplett liberális média (élő Index-es és ATV-s közvetítések voltak, ha már tízen összegyűltek valamelyik egyetem büféjében), ez sem tudott segíteni rajtuk. Végül, mikor mindenki ráunt a tesze-tosza, vérszegény kis csoportocskára,
kínos bukással lépett le a közélet színpadáról.
Még az amerikai kormány által pénzelt amerikai tanácsadók kommunikációs tréningjeire is eljártak ezek a derék aktivista fiúk és lányok (köztük Kálmán Attila is), de így sem sikerült egy értelmes és kicsit is komolyan vehető csapattá válniuk. „Nagyon dühösen”, „óriási meggyőző erővel” (érts: erőtlen nyivákolás, és fárasztó hisztéria) kiabálták, hogy elegük van, de nagyon, de most már tényleg, és… és ennyi. Aztán hazamentek aludni. Gyerekes és erőltetett, kis képzelt forradalmuk idején többször nyilatkozott Kálmán Attila, mint a HAHA aktivistája. Ebben az interjúban például annyira zavarban van attól, hogy anyukája a nagymama pulóverében küldte el a Hír TV stúdiójába, hogy
még azt is bevallja, hogy amerikai ügynökök képzik őket, a kormány megdöntésének szándékával.
De ez a másik talán még jobb, itt az ATV-be hívták be névrokonához, Kálmán (Sz)Olgához. A helyzet itt nem lehetett olyan forró számára (csak meleg?), mint a Hír TV-ben, hiszen az ATV alig várta, hogy legyen ebből a kis mozgalomból valami. De Kálmán, mármint az Attila, itt is zavarban volt, és
Olga néni akárhogy próbált alákérdezni, sehogy sem lehetett szimpatikussá tenni ezt a megszeppent kis kretént.
Legfeljebb szánalmat ébreszthetett, de azzal egy „forradalmár” ugyan mire megy?
Vicces, és ezért érdekes megnézni Kálmán Attila egyik hahás aktivistatársának ATV-s interjúját is. Itt Kálmán Olga 1:50-től elégedetlenségének ad hangot a haveri kör töketlensége miatt, majd a stúdióban próbál gyorstalpalót adni a hörcsögfejű kispolgárnak „fiatalos lendületből”. „Így kéne ezt csinálni!”, és tényleg, ebben az ötven éves strigában több a lendület, mint ezekben a nyomorékokban. Összességében, a HAHA volt az a szervezet, amiből a liberális média, külföldi ügynökszervezetekkel karöltve, minden eszközzel egy kormánybuktató mozgalmat akart kreálni. De még ez sem sikerült. Nem volt társadalmi támogatottságuk, sem igazi céljaik, így a bohóckodásra hamar ráunt a jónép.
Mert ki veszi komolyan az olyan döglött hal szagú figurákat, akik az aktuális oktatáspolitika miatt tüntetnek? A rektorok kinevezésének rendszere ellen, meg a röghöz kötés ellen? Egy normális huszonévest hol érdekelnek ezek a dolgok? Ennél kevésbé rebellis cél nem nagyon gondolható el egy fiatal számára. Valószínűleg Kálmánék azt próbálták demonstrálni, hogy már felnőtt, teljes értékű tagjai a társadalomnak, mivel ők már ilyen „fontos” és „komoly” témákban is állást foglalnak. Mehetnek tévéstúdiókba interjút adni, meg kis színpadokra beszédet mondani, tanúbizonyságát adva arról, hogy ők már „nagyfiúk”. Viszont
az ilyen jólnevelt buziskodás szöges ellentéte egy huszonéves lázadásának.
A komolyan vehető fiatalok (kortársaink) egy alapvető síkon kerülnek konfrontációba a fennálló társadalmi struktúrákkal. Lázadásuk a nyugodt, hétköznapi, megszokott és langyos élet ellen folyik, amibe gőzerővel próbál belevasalni mindannyiunkat a társadalmi gépezet. „Szocializálódj”, ez a kulcsszavuk, ami egy kicsit is élesebb szem számára a behódolás, a szolgaság szinonimája. Válaszd az életet, válaszd a munkát, válaszd a karriert meg a rohadt nagy tévét. Válaszd a rothadást. Igen, bukdácsolj velünk, agyhalott, mosolygós, szivárványos tömeggel a szakadékba. És közben vegyél meg minden szart. Mert mindenkit vár a halál, de vajon feltesszük-e a kérdést: mit kezdjek az életemmel? Álljak be a sorba és egy jelentéktelen szolgaéletet válasszak? Felhúzzam valamelyik tucatszemélyiség sablonját magamra, és tompa kábultságban várjam a kimúlást? Vagy valami többre is képes vagyok?
Ez egy huszonéves kérdése, nem pedig szépen fésült, köcsögsálas primadonnák állami támogatásért folyó hisztije.
Az, hogy a magyar társadalom mekkora részét lehet kimenteni a modern fogyasztói társadalom, a konzumidiotizmus delíriumából, az a jövő kérdése. Mindenesetre ennek az akciónak a megalapozásában egy reménykeltő mozzanat volt, hogy a Jobbik egyes körei és a magyar tradicionális szellemi kör között egy időre kapcsolat jött létre. A tradicionális szerzők, a modern világ válságának okait a hagyományos struktúrák és értékek tükrében az alapokig feltárták. Ezen irányzat legnagyobb képviselői, a francia René Guénon (1886–1951), a római Julius Evola (1898-1974), magyar vonatkozásban pedig László Andrást és Baranyi Tibor Imrét (illetve részben Hamvas Bélát) említhetjük meg. Az ellenük folyó sajtótámadások nem meglepőek. A liberális tömeglényeknek létérdekük, hogy mindenkit lerántsanak a maguk pitiáner szintjére. Ennek a bizonyára marijuanától ihletett cikknek sincs más célja, mint az, hogy azokat, akik esetleg nyitottan érdeklődnének valami több iránt, mint amit az ő szánalmas és szűk világértelmezésük kínál, letérítse erről a szándékáról.
Hosszú és fölösleges munka lenne a cikk összes hamis, sőt, aljas állításán végigmenni. Egyrészt, mert már több helyen cáfolták azokat a vádakat, amik itt is előfordulnak, másrészt ez a hitvány bértollnok láthatóan alantas rosszindulattal közelítette meg a témát, ami eleve hiteltelenné teszi.
Kálmán Attila szivárványos zászlóval pózol. Ne aggódj, Kálmán, ha a homoszexuális propaganda így folytatódik, egyszer talán majd állatokkal is lehet…
Futólag két „vád” képtelenségét említjük most meg. Az egyik a René Guénont ért szabadkőműves vád, aminek teljesen alaptalan volta rögtön kiderül annak a számára, aki legalább egy fél könyvet elolvas tőle. Ezekben világosan a modern politikai szabadkőművességgel homlokegyenest ellentétes ideákat fejt ki. A másik Julius Evola „drogosként” való beállítása, ami egyfelől átkozottul képmutató egy olyan orgánum (HVG) részéről, ami rendszeresen a társadalom liberalizálása, és ezen belül a különböző kábítószerek fogyasztásának dekriminalizálása mellett kardoskodik Kálmán Attilával, ezzel a rohadt kis tetűvel az élen. Másfelől ez Evolánál egy rövid epizódszerű mozzanat, aminek semmi jelentősége nem volt életében, nem is beszélve arról, hogy szándékait tekintve még ezen epizód sem hasonlítható össze egy hippiével, vagy egy dependens narkóséval.
Mindkét említett szerző és a tradicionális szellemi irányzat többi hazai és külföldi képviselője alapjaiban szembefordul a modern világ tendenciáival (ezen belül a szabadkőművességgel és a kábítószerekbe való meneküléssel is), és tradicionális princípiumok bázisán egy társadalmi és ezen túlmutató személyes lázadás lehetőségeit tárják föl. Semmi közük őrült és a valóságtól elrugaszkodott elméletekhez, amiket próbálnak rájuk ragasztani. Az is igaz, hogy amit képviselnek egyáltalán nem „trendi”, így az, hogy a gyakorlati politikai életben mennyire tudnak megjelenni ezek az ideák, meglehetősen kérdéses. De a pártpolitikán kívüli egyéb mozgások lehetősége nem lehetetlen, sőt ennek vannak már biztató jelei.
Reméljük, ez a rövid írás segít tisztábban látni azoknak, akik érdeklődnek a hétköznapi élet sivár és hazug sablonmegoldásain túl valami komolyabb iránt, s akik esetleg elbizonytalanodnak kálmánattiláék szánalmas rágalmai miatt.
A tucatélet és a szivárványos nyáj illúzióit hagyjuk meg ezeknek a szellemi analfabétáknak, mi pedig nyissunk magasabb perspektívák felé, aminek első lépése egy valódi „lázadás a modern világ ellen”.
Hámory Dénes