Lipták Tamás a HVIM Pest megyei vezetője idén túrázóként tisztelgett az Attila Védvonal hősei előtt. Alább az Ő beszámolóját olvashatjátok.
Szeptember 23-án szombaton került sor a Hadak Útja túrasorozat egyik állomására, az ötödik alkalommal megrendezett Attila Védvonal Emlék- és Teljesítménytúrára, mely nyugodtan mondhatjuk, hogy a hazai teljesítménytúrázásban is egyre komolyabb helyet követel magának!
A túra előkészületei már hetekkel, hónapokkal ezelőtt megkezdődtek, és a hazai nacionalista közösség szervezeteinek ismét sikerült összefognia, hogy igazi teljesítményekkel tiszteleghessünk azok előtt a magyar és német katonák előtt, akik a Budapest felé tartó vörös horda megfékezéséért készek voltak a legszentebbet, az életüket is feláldozni. A rendezvény megszervezésében, a pontok biztosításában idén részt vett a főszervező HVIM mellett a Betyársereg, a Magyar Bozótmíves Közösség, az Erő és Elszántság, a Skins4Skins, a MÖM, valamint a Jobbik kerepesi és isaszegi alapszervezete, akiknek ezúton is köszönjük a közreműködést.
Képünkön az Erő és Elszántság ellenőrzőpontja.
Bár a hét elején és közepén elég barátságtalan volt az idő a Főváros térségében is, ennek ellenére több, mint száz előnevezés futott be. Szerencsére a csütörtök-pénteki helyszíni előkészületek során (szalagozás, pontok kiépítése) már napsütéses idő várta a szervezőket.
Képünkön a túra útvonalának kiszalagozása.
A Dunakeszi végében található rajtnál mindenki regisztrálhatott, átvehette itinerét, majd fél nyolckor rendben elindulhatott a mezőny a 44km-es távra Maglód felé.
A rövidebb szakasz a mogyoródi Szent László kilátótól indult idén is, ahonnan „csak” 33 km volt hátra a célig. A túra útvonala minimálisan módosult az elmúlt évekhez képest, hiszen nemrég került átadásra egy tanösvény a Magyar Bozótmíves Közösség által és ezt is érintette túra, közvetlenül a Makrai Ales pihenő előtt.
Pontőrök a Makrai ales pihenőnél.
A túrán végül 159 fő indult el, és mindössze 2 túrázónak kellett csak feladni a küzdelmet. Mert ez a túra nem csak a nevében teljesítménytúra, valóban van mivel megküzdenie minden résztvevőnek. Valakit az idő szorít, valakinek a felszerelésével akadnak problémák, másoknak esetleg egy korábbi sérülés leküzdése jelenthet nehézséget, míg vannak, akiknek saját maguk kishitűségén kell felül kerekedniük, és mind közül lássuk be, talán éppen ez a legnehezebb. Szerencsére az időjárás senkinek nem okozhatott különösebb problémát, hiszen igazi őszi kirándulóidő fogadta a túra résztvevőit az indulásnál, ahol még mindenki bizakodó, mindenki erőtől duzzadó. Aztán ahogy fogynak a kilométerek, úgy válik egyre nehezebbé az egyre kisebb emelkedők megmászása is.
Az ember legszívesebben feladná, legszívesebben elkönyvelné, hogy legalább megpróbálta. De ekkor oldalra néz, ahol egy lövészárok, egy géppuska fészek, vagy futóárok maradványai láthatóak a mai napig és eszébe jut, hogy több mint hetven éve, talán éppen az ő nagyapja vagy dédapja állt ott fegyverrel a kezében azért, hogy unokájának vagy ükunokájának egy szebb, egy jobb világot hagyhasson hátra. Ezek a gondolatok és az ebből fakadó mentális erő veszi át a szerepet akkor, amikor a testünk már feladná a küzdelmet az újabb és újabb akadályok láttán.
Csapatunk a Fóti-Somlyó csúcsán.
Aki pedig képes akár őseink példamutatásából erőt meríteni egy éppen aktuális küzdelme megvívásához, mint akár ennek a túrának a teljesítése, az egy nagy lépést tesz azért, hogy akkor is képes legyen felülemelkedni materiális félelmein, amikor egy kaptató leküzdésénél komolyabb helyzetekbe kerülve kell döntéseket hoznia, vagy cselekednie. Éppen ezért talán nem is az a legnagyobb teljesítmény, ha szintidőn belül képesek vagyunk teljesíteni a távot, sokkal fontosabbak azok a tapasztalatok, melyeket saját magunkkal kapcsolatban szerezhetünk egy-egy ilyen megmérettetés során, persze csak akkor, ha figyelünk is ezekre.
A célba érkezőket Maglódon finom gulyásleves várta a teljesítést igazoló oklevél mellett.
Az este folyamán az Árpád Parkban felállított célban még lehetőség nyílt átbeszélni az út tapasztalatait a finom étel elfogyasztása mellett, valamint II. világháborús egyenruha és kitüntetés kiállítást lehetett megtekinteni.
A 2017-ben meghirdetett Hadak Útja Túrasorozatból még két állomás van hátra, október 8-án Szentesen a Vitéz Vastagh György Emléktúra kerül megrendezésre, míg november 11-én Pécsett a Mecseki Láthatatlanok Emléktúrával zárul az idei vármegyés túraszezon. Erre a két helyszínre is várunk mindenkit, hogy együtt emlékezzünk azokra, akik életüket is hajlandóak voltak feláldozni a hazáért!
(Lipták Tamás, Pest megyei HVIM, vezető – Attila Védvonal – SZKR)