Hiába minden támadás és rágalom: Székelyföldön is a nemzet immunrendszereként tör előre a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom. Szent László szobrot avattak, amikor mindenki azt hitte, hogy kivéreztették őket.
Lentebb a szervezet képes beszámolója olvasható:
Amikor megkezdődött az úgynevezett „székely terror ügy” számtalan helyről azt hallottuk vissza, hogy le kell mondanunk az erdélyi vármegyéről, mert ilyen nyomást nem fog kibírni a szervezet, de mi tudtuk, hogy a próbatételek azért vannak, hogy helytálljunk és megerősödve folytathassuk küzdelmünket. Mozgalmunk tagjai Kárpát-medence szerte megmozdultak, hogy minden segítséget megadjanak bajbajutott bajtársaiknak és annak ellenére, hogy a megpróbáltatások még nem értek véget, hiszen jogerős ítélet egyelőre nem született a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom bizonyított: Mi minden vészen át küzdünk tovább!
Ennek a küzdelemnek egy kiemelkedő állomása volt az elmúlt hétvége, melyet a székelyföldi Vargyas közelében töltöttünk, és vasárnap azzal koronáztunk meg, hogy erdővidéki tagszervezetünk szervezésében Szent Lászlónak, Mozgalmunk védőszentjének mellszobrát avattuk fel a helyi katolikus templom udvarán.
Alább székely bajtársaink beszámolója olvasható, illetve képgaléria érhető el a hétvégéről:
Véget ért a Kárpát-medencei szervezeteink közt lezajló időszakonkénti találkozó, más néven összetartás.
Nagyszerű hétvégét tudhatunk magunk mögött, hiszen egy viszonylag zökkenőmentes rendezvényt bonyolítottunk le, amelyen évről-évre nagyobb számban jelennek meg csonka-honi testvéreink. Mindnyájunknak öröm volt újból találkozni a rég nem látott bajtársainkkal.
Az első napot, azaz pénteket leginkább a vendégeink üdvözlése, szállásuk átadása jellemezte.
Szombaton pedig kezdődtek a főbb programok, mint például túra a Vargyas-szorosban, és két barlang felkeresése, áttanulmányozása, név szerint a Lócsűr valamint az Orbán Balázs-barlang.
Visszatérésünket követően a szállásra kötetlen beszélgetések sora jellemezte.
Érdekel erdővidéki bajtársaink tevékenysége? Kövesd oldalukat a Facebookon!
Vasárnap értünk a hétvége csúcspontjához, hiszen a többi tagszervezettel közösen felavattuk Mozgalmunk védőszentjének, Szent László lovagkirályunk mellszobrát. Az avatást megelőzve részt vettünk a vargyasi katolikus templomban tartott szentmisén.
A szobor leleplezése és megáldása:
Rendezvényünkön felszólalt Szőcs Dénes, Vargyas község alpolgármestere, Incze Béla a HVIM alelnöke valamint Kolumbán Attila, a HVIM erdővidéki tagszervezetének tagja szavalta el Petőfi Sándor, Megint beszélünk, s csak beszélünk című versét.
A koszorúk elhelyezését követően a résztvevők közösen énekelték el a Székely, valamint a Magyar Himnuszt.
Rögtön ezután Barótra vezetett utunk, ahol a Székely Hadosztályra és a II. bécsi döntést követően 1940. szeptember 12-én történő baróti bevonulásra emlékeztünk, megkoszorúzva a Székely Hadosztály emlékplakettjét, és elénekelve itt is a Székely és Magyar Himnuszt.
A bevonulás körülményeit körülíró társunk beszédét hallgatva szívünk mélyén mindegyikünk arra gondolhatott, hogy milyen nagyszerű lenne, ha ismét bevonulna a Magyar Honvédség, és Erdély újra visszatérne Magyarországhoz.
A koszorúzás előtt elhangzott beszéd alább olvasható:
„Az 1940. augusztus 30-i, második bécsi döntés következtében a trianoni diktátum által Romániához csatolt Erdély területéből mintegy 43 000 négyzetkilométer 1,5 millió magyar lakossal került vissza Magyarországhoz, miközben a dél-erdélyi részekben félmillió magyar maradt. E terület Erdély északi részét (olyan jelentős városokkal, mint Nagyvárad, Nagybánya, Kolozsvár, Beszterce) és a Székelyföldet ölelte magába.
A magyar hadvezetés már szeptember első napjaiban felvázolta az észak-erdélyi bevonulás forgatókönyvét, amely szerint a légvonalban a majdnem 400 kilométer mély terület megszállását szeptember 13-ig be kell fejezni. Miután a rossz útviszonyok, a gyakori torlódás és az elmaradó utánpótlás miatt félő volt, hogy a magyar csapatok nem tudják a bevonulást a kellő időre végrehajtani, Székelyföld déli részének megszállására a Dálnoki Miklós Béla lovassági tábornok vezette gyorshadtestet küldték előre, melynek lovas és gépkocsizó dandárjai szeptember 12-én érték el megyénket. Erdővidékre Székelyudvarhelyről a Vargyas–Olasztelek–Barót–
Végül búcsút vettünk bajtársainktól, remélve, hogy mihamarabb viszontlátjuk egymást!
Fel a Győzelemre!
-HVIM Erdővidék-
További képek a hétvégéről:
Ilyen tájban gyönyörködhettünk az odaúton.
Néhány kép a vadregényes Vargyas-szorosból.
Erdővidéki tagszervezetünk, akiknek köszönhetjük a hétvégét és a Szent László szobrot is.
Pillanatkép a megemlékezésről.
Rövid sétánk Baróton.
Hazaúton sem volt hiány a gyönyörű tájakban.
Rövid kolozsvári pihenőnk keretében megtekintettük a Fő teret.