Immár hagyománnyá vált, hogy ha szeptember jön, akkor a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom tagjainak köszönhetően hazánk nyugati végein tiszteletünket róhatjuk le a hős katonák előtt.
Nem volt ez másképp idén sem, amikor is a legutóbbi hétvégén a körülbelül 50 fős, hazafiakból és honleányokból álló csapat abból a célból gyülekezett Sopron-Balfnál, hogy méltóképpen megemlékezhessen a Rongyos Gárdáról. Ők azok a hőseink, akiknek hála Sopron ma a „Civitas Fidelissima” („Leghűségesebb város”) címet viselheti.
A megemlékező túrát Soós László Bálint vármegyés bajtársunk beszéde nyitotta meg, akitől érdekes információkra tehettünk szert a Rongyos Gárda történetét és hősies tetteit illetően, továbbá megtudhattuk, hogy az indulás helyszínének megválasztásakor nem véletlenül Balfra esett a döntés, ugyanis az 1921-es felkelés előtt ugyanazon a helyszínen gyülekezett a Friedrich-felkelők csoport. Ezt követően Horváth Gábor, a soproni HVIM elnöke kihangsúlyozta, amit a túra elejétől a végéig mindannyian átérezhettünk: hogy mindenképp méltó a megemlékezés, hiszen akárcsak anno a ’Rongyosok’, nem hiába érkeztünk a Kárpát-medence számos területéről, mégis egy összetartó, bajtársias közösséggé kovácsolódtunk. Érdemes megemlíteni, hogy képviseltette magát bajtársunk Székelyföldtől Nyugat-Magyarországig, Délvidéken, Dél-Magyarországon, Felvidéken, a fővároson át történelmi hazánk minden szegletéből, akárcsak az egykori Rongyos Gárda.
Utunk a szárhalmi erdőn át a soproni Szent Mihály temetőhöz vezetett, ahol a soproni vármegyés vezető megemlékező beszédéből megtudtuk, hogy milyen bátran küzdött a végsőkig hazájáért a bányászmérnök hallgató Szechányi Elemér, valamint az erdőmérnök hallgató Machatsek Gyula 1921. szeptember 8-án a II. Ágfalvi csatában. A megemlékező beszéd elhangzása után elhelyeztük koszorúinkat a hősök sírjain, valamint elszavaltuk a Magyar Hiszekegyet.
Sopron belvárosán a Hűség kapun és főterén áthaladva a Széchenyi térhez érkeztünk, ahol történelmi tudásunkat tovább gazdagítva róhattuk le tiszteletünket azok előtt, akik 1921. augusztusában ugyanazon a helyen tüntettek hazánk további területvesztése, a nyugathoz való tartozás ellen.
A túra folytatásaként a friss vizű Deák-kútnál csillapíthattuk szomjunkat, majd elérkeztünk a Károly-magaslati Rongyos Gárda emlékműhöz, ahol a HVIM alapítója, Toroczkai László mondott lelkesítő, ugyanakkor a hősök emlékéhez méltó, tiszteletteljes beszédet. Toroczkai beszédében hangsúlyozta, hogy a vármegyések mindenkor igyekeztek és igyekeznek a valódi hősök – mint a Rongyos Gárda – szellemi örökösei lenni, továbbá kiemelte, hogy mennyire fontos a hit a kishitűséggel szemben, ugyanis sem őseink, sem mi nem nyerhetünk, ha bennünk eluralkodik a kishitűség, és a dicső történelmi példákból erőt kell merítenünk. Ehhez olyan megemlékezések kellenek, amelyek alkalmával valóban átgondoljuk, és tisztelettel emlékezünk meg hazánk hős védőiről, akik a kishitűséget elvetve akár mérhetetlen túlerővel is szembeszálltak – győztesként végezve. Ezt a példát követni kell ma is a saját életünkben, valamint hazánk ügyét illetően egyaránt, a küzdelmet feladni soha nem szabad.
A megemlékező beszédet követően a Rongyos Gárda emlékmű megkoszorúzására került sor.
Utunkat a Ciklámen-ösvényen tovább folytattuk, majd a Szalamandra-tónál történő rövid pihenő után az ágfalvi temetőhöz érkeztünk, ahol Baracsi László kecskeméti gazdalegényről, Ágfalva hős védőjéről emlékeztünk meg.
A túra zárásaként, a végponton, az ágfalvi emlékműnél Horváth Gábor helytörténész gondolatait hallhattuk, így rálátást nyerhettünk, hogy a 20-as években jelen lévő gazdasági és politikai válság mellett a Rongyos Gárdának hogyan sikerült elérnie, hogy Sopronnal együtt 9 település (Ágfalva, Balf, Fertőboz, Fertőrákos, Harka, Kópháza, Nagycenk, Sopronbánfalva) Magyarországnál maradt. E harcosok, hősök voltak akkor is, amikor magukra maradtak, és semmiféle politikai erő nem támogatta őket. Ezek az emberek a Magyar Apostoli Királyságért és a földünk, a Szent Korona Országának megmaradásért összefogtak. Előadónk kiemelt néhány nevet, kikre méltán tisztelettel tekinthetünk, úgy, mint Friedrich István egykori miniszterelök és hadügyminiszter, Prónay Pál lajtai bán, Héjjas Iván katonatiszt, Ostenburg-Moravek Gyula csendőr, Francia Kiss Mihály, a Rongyos Gárda szervező parancsnoka, Kaszala Károly pilóta, Maderspach Viktor. Ugyanakkor hozzátette, hogy nem feledkezhetünk meg a névtelenül harcoló diákokról, csendőrökről, szombathelyi vasutasokról sem.
Az hogy ma a környező településeken a magyar trikolór zászló lobog, nekik köszönhető.
Este a túra fáradalmait levezetendő, a tőlük megszokott módon, a jó hangulatot garantálva koncertet adott a Romantikus Erőszak, a Fehér Törvény, valamint az RPG zenekar.
Dicsőség Magyarország hős védőinek!
