A 100 Katona Emléktúra mára már Esztergom történetének a része

„Jó volt közéjük tartozni” – írja Enikő a HVIM – Magyar Ellenállás beszámolójában. Néhány éve még túrázóként vett részt a 100 Katona Emlék- És Teljesítménytúrán, de idén már, mint szervező vette ki a részét a munkákból. Kellett is az extra erő, hiszen minden eddiginél több túrázó regisztrált a különböző távokra. Közel 300 fő gondolta úgy, hogy 2026-ban teljesítményével (is) adózik az Esztergomot védő hősök előtt. A Mozgalom beszámolója következik.

Kövesd Telegram csatornánkat!
Folyamatosan frissítve a háborús hírekkel és a nagyvilág történéseivel

Fényes napsütés és enyhén meleg idő kedvezett azoknak, akik megjelentek Esztergom külterületén, a Búbánatvölgyben március 21-én, hogy teljesítsék a három táv valamelyikét. Ahogyan az lenni szokott 7 és 9 között elindultak a teljesítménytúrázók, majd 10 órakor a családi távra érkezők is egy túravezetővel az élen. Minden évben így indul, idén sem volt ez másképpen, a már ötödik alkalommal megrendezett esemény rutinszerűen vette kezdetét.

„A mostanra kialakult rutinok természetesen nem könnyítik meg évről-évre a szervezést, vannak már dolgok, amikre immunissá váltunk, de feladat akad bőven”

– avatott be a túra főszervezője Nagy Norbert a kulisszák rejtelmeibe.

„Idén bővült a szervezői gárda egy fővel, ráadásul olyannal, akinek nem volt ismeretlen az esemény, fiatal és szívvel-lélekkel tudja képviselni azt, ami miatt évről-évre belevágunk.”

Enikő helybéli, korábban már teljesítette a 45 km-es távot és szívesen próbálta ki magát a szervezői oldalon is.

„Pár éve csak túrázóként vettem részt a 100 katonán. Ez volt az első teljesítménytúra, amit sikeresen teljesítettem, ráadásul a 45 km-es távot. Most lehetőségem nyílt szervezői szemmel is betekintenem, hogy hogyan zajlik le egy ilyen túrának a szervezése. Eleinte azt hittem ez nem lehet valami bonyolult feladat, hiszen azelőtt még sosem volt ilyennel dolgom. Aztán egyre jobban belekerültem és sorra jöttek elő a megoldásra váró feladatok tömkelege.”

„Végig kellett járnunk a 28 és a 45 km-es távot, szalaggal jelölni ezeknek az útvonalát, hogy a túrázók ne tévedjenek el. Két napunkba telt, reggeltől estig mentünk és nem volt mese, meg kellett csinálni időben.”

Végig kellett járnunk a 28 és a 45 km-es távot, szalaggal jelölni ezeknek az útvonalát, hogy a túrázók ne tévedjenek el. Két napunkba telt, reggeltől estig mentünk és nem volt mese, meg kellett csinálni időben.

A több nap lelkes munka után, végül eljött a túra napja. Fel kellett építeni a helyszín minden egyes kis részét, hogy mind a túrázóknak, mind a szervezőknek kényelmes dolguk legyen. Aztán elkezdtek megérkezni az első túrázók, akik már álltak be a regisztrációhoz, hogy minél hamarabb el tudjanak indulni. A regisztrációnál mind mosolyogva, kedvesen fogadtuk az összes túrázót és útnak indítottuk őket. Volt szerencsém ezt a munkát nekem is végezni, és nagyon érdekes volt ezúttal a másik oldalon lenni. Miután lezárult az indítás, besegíthettem a főzés előkészületeibe is, ami szintén nagyon jó hangulatban telt. Mindenki nevetett, történeteket mesélt a másiknak. Olyanokkal találkozhattam, akiket már rég láttam. Összességében ez a rész is nagyon tetszett. Ezután elmehettem néhány Vármegyéssel, akik az ellenőrzőpontokra tartottak, hogy videókat és fotókat készíthessenek az ott tartózkodó szervezetekkel. Ez is egy érdekes folyamat volt, beláthattam a színfalak mögé, hogy hogyan is készülnek azok a videók, amiknek eddig csak a kész formátumát láthattam. Miután körbejártuk az ellenőrzőpontokat, visszatértünk a célhoz. Elkezdtek beérkezni az első túrázók, akiknek az első útjuk szintén a regisztrációs asztalhoz vezetett. Megkapták az utolsó pecsétet, majd az oklevelet és a kitűzőt. Majd átirányították őket a „konyhára”, ahol rendkívül finom friss főttétel várta őket. Jó érzés volt látni, ahogy leesett a teher a vállukról, és mosolyogva azt mondták: „Sikerült, megcsináltuk”. Jó volt látni, hogy amiért annyit dolgoztunk, végül kifizetődött a túrázók elégedettségét látva. Jó volt megismerni a túrának ezt az oldalát is. Jó volt egy olyan csapattal együtt dolgozni, akiken látszott, hogy tényleg élvezik, amit csinálnak. Jó volt, megismerni ezeket az embereket és beszélgetni velük. Jó volt közéjük tartozni – zárja Enikő.