Egy harcos gondolatai: küzdünk a modernitással szemben, az egész hagyományunkért

Sokszor felmerül a kérdés, hogy mit is képviselünk, mit tűzzünk a zászlónkra, milyen eszmeiséget valljunk, és úgy tűnik, hogy a hazafias közegben az elmúlt 20 évben nem sikerült döntésre jutni. Pedig ahhoz, hogy bármilyen előrelépést is tegyünk, tudnunk kellene, hogy kik vagyunk, mit is jelentenek számunkra azok a hagyományaink, amikért harcolnunk kell a fennmaradásunkért, és mi ellen is küzdünk valójában. A kérdéskör jóval összetettebb, mint ahogy akár én magam is láttam pár éve. 

Egy harcos gondolatai: A pártpolitika modernitása a metapolitikai valóság tükrében

Közeledvén a 2018-as választásokhoz felbolydult az aktuálpolitika világa. A pártok erőviszonyai átrendeződnek, egyes pártok hol jobbra, hol balra tolódnak. A különböző fórumok égnek az érzelmektől sem mentes bírálatoktól, okfejtésektől és persze a parttalan és alacsony szintű érvelésektől. A pártok hívei egymás torkának esnek, sőt, tömegesen szidják egykori választott pártjukat – vélt vagy valós sérelmeik alapján. A politikai szereplők gyűlölete, vagy éppen már-már imádata régen nem látott szinten van. Kevés a higgadt, magasabb szempontokat is figyelembe vevő, valódi értékkel bíró meglátás. Tanulmányomban kísérletet teszek a pártokrácia természetének bemutatására és a pártrendszer jelenlegi mocskán való felülemelkedett bírálatra.

Egy harcos gondolatai: Hova tűnt Abdeslam és miért nem jelentek már veszélyt az államrendre?

A korábban beharangozott “elszámoltatás” és “félkatonai szervezetek” felszámolása után visszavonulót fújt a kormányzat. Bejelentették, hogy csak az MNA jelentett veszélyt, a többi szervezet nem. A legutóbbi nemzetbiztonsági ülésig fenntartották, hogy komoly baj van, és meg kell hallgatni bizonyos személyeket, hogy tisztázzák a Jobbik és egyes szervezetek kapcsolatát. Vajon mi történt, főleg azok után, hogy az általam alapított és vezetett Farkasok ifjúságképző és katonai hagyományőrző csoportot is démonizálni próbálták a médiában? Barcsa-Turner Gábor (HVIM-Farkasok) publicisztikája.

Egy harcos gondolatai: A szexuális zaklatottságokról

Ki tehet arról, hogy a nőket zaklatják? Valóban a női egyenjogúság szimbóluma a miniszoknya? A férfiak, vagy a nők tehetnek arról, hogy tömegessé vált a szexuális zaklatás?

Egy harcos gondolatai: az “ideológiai vallásosságról”

A hazafias közösségben az úgynevezett rendszerváltás óta jelenség, hogy a nemzeti érdekeket előrébb soroljuk a vallásnál, és hogy az elsőbbséget mindig a politikai, társadalmi aspektusok élvezik. A spiritualitás csak másodsorban jön számításba – ha számításba jön egyáltalán. Ez az “ideológiai alapú vallásosság” viszont nagyon messze van az eredeti értelemben vett vallásosságtól.

Egy harcos gondolatai: Miért nem verjük szét a ballibek tüntetését?

Avagy hogyan tudna felforgató erejűvé válni a Soros-fiókák tüntetése, és vajon miért nem lép közbe a rendőrség? Ezekre a kérdésekre keresi a választ Barcsa-Turner Gábor.

Egy harcos gondolatai: a Magyar Ellenállás erődrendszere

Bezárkózni egy „erődbe”, vagy csak és kizárólag a külvilág elismerését hajszolni, megspórolni az időt az egyének minőségbeli emelésén, a belső kohézión, vagy éppen a bajtársi szellem kialakításán? Ez a bizonyos „erőd” viszont magában hordozza az elszigetelődés veszélyét éppúgy, mint a céltalanná és kényelmessé válás lehetőségét is… 

Egy harcos gondolatai: A sötét erők nagyságáról

Amerre csak nézünk a mai világban, mindenhol a széthúzottság és atomizálódás tapasztalható. Közösségek helyett egyéni érdekek mentén szövődő szövetségek, a családok helyett gyorsan változó kapcsolatokat találunk, a társadalom szövetei felbomlottak, minden romokban hever.

Egy harcos gondolatai: A légpróba és a szellemi erő

Barcsa-Turner Gábor írása a szellemi erő kérdéséről, a sziklaszilárd jellemről, a benső és külső célokról, az útról és a légpróba kiállásáról. A vármegyés minőség és az álruháskodás kérdése is felmerül.

Egy harcos gondolatai: az örök újrakezdés

Tudnunk kell megújulni. A már fenntarthatatlan formát elhagyni, de a benső értéket átörökíteni. Az idő múlása újabb környezettel szembesít minket folyamatosan. Nincs két egyforma szituáció, nincs semmi, ami állandó lenne. A mai énem nem azonos a tegnapival, a tíz perccel ezelőtti önmagam már a múlté – bizonyos szemszögből. Legalábbis ami múlandó, ami meghaladható, az elvész, el is kell fogadni annak eltűnését.