Egy harcos gondolatai: A szexuális zaklatottságokról

Ki tehet arról, hogy a nőket zaklatják? Valóban a női egyenjogúság szimbóluma a miniszoknya? A férfiak, vagy a nők tehetnek arról, hogy tömegessé vált a szexuális zaklatás?

Egy harcos gondolatai: az “ideológiai vallásosságról”

A hazafias közösségben az úgynevezett rendszerváltás óta jelenség, hogy a nemzeti érdekeket előrébb soroljuk a vallásnál, és hogy az elsőbbséget mindig a politikai, társadalmi aspektusok élvezik. A spiritualitás csak másodsorban jön számításba – ha számításba jön egyáltalán. Ez az “ideológiai alapú vallásosság” viszont nagyon messze van az eredeti értelemben vett vallásosságtól.

Egy harcos gondolatai: Miért nem verjük szét a ballibek tüntetését?

Avagy hogyan tudna felforgató erejűvé válni a Soros-fiókák tüntetése, és vajon miért nem lép közbe a rendőrség? Ezekre a kérdésekre keresi a választ Barcsa-Turner Gábor.

Egy harcos gondolatai: a Magyar Ellenállás erődrendszere

Bezárkózni egy „erődbe”, vagy csak és kizárólag a külvilág elismerését hajszolni, megspórolni az időt az egyének minőségbeli emelésén, a belső kohézión, vagy éppen a bajtársi szellem kialakításán? Ez a bizonyos „erőd” viszont magában hordozza az elszigetelődés veszélyét éppúgy, mint a céltalanná és kényelmessé válás lehetőségét is… 

Egy harcos gondolatai: A sötét erők nagyságáról

Amerre csak nézünk a mai világban, mindenhol a széthúzottság és atomizálódás tapasztalható. Közösségek helyett egyéni érdekek mentén szövődő szövetségek, a családok helyett gyorsan változó kapcsolatokat találunk, a társadalom szövetei felbomlottak, minden romokban hever.

Egy harcos gondolatai: A légpróba és a szellemi erő

Barcsa-Turner Gábor írása a szellemi erő kérdéséről, a sziklaszilárd jellemről, a benső és külső célokról, az útról és a légpróba kiállásáról. A vármegyés minőség és az álruháskodás kérdése is felmerül.

Egy harcos gondolatai: az örök újrakezdés

Tudnunk kell megújulni. A már fenntarthatatlan formát elhagyni, de a benső értéket átörökíteni. Az idő múlása újabb környezettel szembesít minket folyamatosan. Nincs két egyforma szituáció, nincs semmi, ami állandó lenne. A mai énem nem azonos a tegnapival, a tíz perccel ezelőtti önmagam már a múlté – bizonyos szemszögből. Legalábbis ami múlandó, ami meghaladható, az elvész, el is kell fogadni annak eltűnését.