Keresztény csak demokrata lehet? Niedermüller emberekről, vagy eszmeiségről beszélt? Ki az áldozat? Jó a Fidesz kommunikációja az ügyben? A Niedermüller-ügyben néhány valóban jobboldali gondolat…
„Hogyha megnézzük azt, hogy mi marad, ha lehántod ezeket a gyűlöletvalamiket, ugye fölsoroltuk: a nem-magyarok, a mások, a migránsok, a romák, a nem tudom én mik, akkor ott marad egy rémisztő képződmény középen, ezek a fehér, keresztény, heretoszexuális férfiak – meg azért nők is vannak közöttük. Ez a családelképzelés. Ez azért borzalmas, mert ha megnézzük, hogy a világon mindenütt az úgynevezett fehér nacionalisták miből állnak össze: ebből, mondom csöndesen nektek.”
Bizonyára sokak számára kezd már nagyon unalmassá válni Niedermüller Péter neve és sokat idézett gondolatai, melyek joggal keltettek felháborodást a társadalom jobb érzésű tagjaiban. Sokan megszólaltak az ügyben, több oldalról vizsgálták az esetet, volt tüntetés, és az ügy főszereplője egy helyes kis csomagot is kapott, mellyel talán arra próbálták ösztönözni, hogy kicsit szembenézzen önmagával. Mindez azonban nemcsak a címzett számára lenne fontos, hanem az úgynevezett jobboldalnak is, mert az, amit ma nemzetinek, jobboldalinak, konzervatívnak, kereszténységnek neveznek, már régen elvesztette lényegét.
Több helyen is jelenségként említik Niedermüller megnyilvánulását és valóban erről van szó. De a jelenség, mely most nyíltabban és feltűnőbben megmutatkozik, nem újdonság, szinte általánosnak és mindennapinak mondható, már hosszú évtizedek óta.
A szokásos propagandatevékenységet láthatjuk itt, az elvárásoknak való megfelelést, a jól betanult leckét hallhatjuk ismét, miszerint a magyar nemzet csak akkor ér valamit, akkor tekinthetjük értékesnek és elfogadhatónak, „európainak”, ha saját részének fogadja el az idegen elemeket is, ha hajlandó követni azokat az elveket, melyek saját jellegének, minőségének elvesztését, végső soron pedig pusztulását okozzák. Mindezzel együtt – a liberális gondolatmenet szerint – azokat az értékeket, melyek társadalmunk alapját képezik, valamint ezek képviselőit háttérbe kell szorítani, üldözni kell, egészen addig, amíg el nem veszítik végleg jelentőségüket.
Fontos megjegyezni, hogy Niedermüller csak a keresztény vallást tartja rémisztőnek, a zsidó hagyományokat viszont igyekszik megvédeni. (Túlbuzgóságát Köves Slomó teszi helyre.)
Mindez azonban nem minden, Niedermüller megnyilatkozása és későbbi magyarázkodása nagyon tanulságos, több oldalról is érdemes megvizsgálni ezt a kérdést.
Niedermüller félelmei nagyrészt alaptalanok. Sajnos. Ugyanis keresztény Európáról már aligha lehet beszélni, a mai liberálisok eszmei elődjei a munka oroszlánrészét már elvégezték, a szekularizáció teljesen végbement, mélyen vallásos keresztényekkel már alig találkozni.
Etnikai, nemzeti identitására büszke, mindezért komolyan kiálló emberek szintén kevesen vannak, az agresszív homoszexuális propaganda és lobby pedig ma már alig ütközik ellenállásba.
Akiknek aggodalomra lenne oka, akiknek félelmei megalapozottak, azok éppen a másik oldalon helyezkednek el, tehát azokról van itt szó, akik a hagyományos, keresztény, európai kultúrát és valódi értékeket igyekeznek képviselni és védeni.
A másik nagyon érdekes és lényeges dolog, Niedermüller szavainak háttere, valódi mondanivalója. Későbbi magyarázatából ugyanis kiderül, hogy ő egyáltalán nem személyeket, embereket célzott meg szavaival, hanem egy ideológiát. Ez nagyon fontos. Azért lényeges mindez, mert bár szavaival, nézeteivel, mondanivalójával nem lehet azonosulni, de az az elv, ami kommunikációját jellemzi, nagyon is elfogadható.
Mert amikor például a zsidósággal szemben fogalmazódnak meg bizonyos kritikák, akkor sem a zsidósággal, mint etnikai, vagy vallási csoporttal, emberekkel van probléma, hanem azzal az ideológiával, amit képviselnek és ahogyan ezzel hatnak a társadalomra. Mikor pedig cigánybűnözésről esik szó, akkor arról a sajátos viselkedési formáról alkotunk véleményt, ami elsősorban és leginkább a cigányság köreiben jelenik meg.
Egyes emberek nemi orientációja különösebben senkit nem érdekel, viszont annál inkább visszataszító és provokatív, mikor a deviáns ideológiát próbálják agresszív módon a társadalom tagjaira ráerőltetni, veszélyeztetve ezzel gyermekek normális fejlődését.
A köztudatban élnek bizonyos kifejezések, mint antiszemita, rasszista, „homofób” , stb. Ezeket sokan úgy értelmezik, hogy bizonyos embereket csak azért üldöznek, mert egy bizonyos etnikai, vagy vallási csoporthoz tartoznak, vagy csak azért, mert homoszexuálisok, vagy éppen nem fehér a bőrszínük. Az esetek többségében azonban közel sem erről van szó, hanem inkább arról, amit fentebb bemutattunk és ahogyan hősünk is magyarázta kommunikációját a napokban.
Nos, ha valaki elfogadja Niedermüller magyarázatát, akkor annak értenie és el kell fogadnia azt is, amikor más egyéb csoportok által képviselt ideológiát, vagy viselkedési formát ér komoly kritika.
A fentiekből látható, hogy mikor a Fidesz tüntetést szervez a rasszizmus ellen, akkor félrevezeti az embereket és valójában nem a „fehér, keresztény, heteroszexuális” emberek és az emberi értékek mellett áll ki, hanem valami egészen más cél jelenik meg alig észrevehetően. A tüntetés a „rasszizmus ellen” szólt. Azért tüntettek, hogy ne lehessen megfogalmazni bizonyos csoportok ideológiája, szemléleti módja ellen kritikát. Mert az rasszizmus. Pedig Niedermüller szavainak valójában örülni kellene, mert végre a másik oldalról valaki világosan beszélt és világosan megfogalmazta a liberális baloldal célkitűzéseit, eszmeiségét: számukra az, amit a keresztény, heteroszexuális, fehér, európai ember tradicionálisan képvisel, az nem kívánatos. Erre a megfelelő válasz az lett volna, hogy a konzervatív jobboldal számára meg pont ez a kívánatos, és aki ez ellen lép fel, aki valami mást képvisel és próbál erőltetni, az számukra ellenség. Azt is világossá kellett volna tenni – és ki kellett volna használni – hogy Niedermüller szavai valójában rést ütöttek a politikai korrektség azon bástyáján, mely eddig a különféle káros képződményeket hivatott védeni.
Szintén a tüntetésen hangzott el az a gondolat, mely bizonyossá teszi, hogy valami nagyon nincs itt rendben. Hollik István, a Fidesz kommunikációs igazgatója a következőket mondta:
„A keresztény emberek a szabad akaratot tartják a Jóisten egyik legnagyobb ajándékának, ezért a keresztény ember csak demokrata lehet. Ám aki a keresztények ellen uszít, az nem lehet demokrata.”
De bizony lehet, sőt, általában az is.
Hogy Hollik idézett mondata mekkora marhaság, azt talán nem is kell részletezni, néhány gondolatot azonban jegyezzünk meg ezzel kapcsolatban:
A demokrácia liberális szabadságelve tulajdonképpen az állatias ösztönök kontroll nélküli szabadjára engedését, az ösztönök általi meghatározottságot jelenti. Ezzel szemben a kereszténység szabadsága alatt inkább az ösztönök feletti uralmat értjük.
Az úgynevezett demokratikus elvek teljesen ellentmondanak a keresztény – és minden vallásos – elvnek. A vallás egyenlősége nem a demokrácia egyenlősége.
A jelenlegi demokraták azoknak a szellemi örökösei, akik végrehajtották a vallásos szemlélet uralmának felszámolását.
Egy demokrata nem hivatkozhat kereszténységre, nem hivatkozhat a történelmi Magyarországra, nem hivatkozhat királyainkra, történelmi nagyjainkra.
Összegezve a fentieket, a Niedermüller eset kapcsán a következőket állapíthatjuk meg:
A liberális oldal egyre nyíltabban és világosabban tárja fel számunkra valódi célkitűzéseit, melyek az emberi értékek ellen irányulnak. Igyekszik magát szinte minden alkalommal az áldozat szerepében feltüntetni, mint akinek félni lenne oka, ugyanakkor a valóságban elképesztően agresszív módon támad és elnyom mindent, ami a normalitás jeleit mutatja.
A Niedermüller szavait és magyarázatát elfogadók elviekben elismerik a létjogosultságát annak a kommunikációnak, mely bizonyos emberi csoportok társadalomra hatást gyakorló ideológiáját, eszmeiségét, jellemző tevékenységeit elfogadhatatlannak, veszélyesnek ítéli meg.
Az úgynevezett jobboldal nem megfelelő módon reagált Niedermüller gondolataira, az alkalmat arra használta fel, hogy saját létjogosultságát bizonyítsa. Mindinkább és minél nagyobb körben fogadtassa el saját ál-nemzeti, ál-keresztény, ál-jobboldali mivoltát. A kereszténységet pedig összemossa a demokráciával.
Videóval: A HVIM egy döglött patkánnyal ajándékozta meg Niedermüllert a hivatalában
(LR. – Szent Korona Rádió)