Egy harcos gondolatai: Néhány őszinte szó a magukat forradalmárnak gondoló diáktüntetőkhöz

Éppen azon hisztiznek a “diákok”, hogy a nem bejelentett vonulásuk után szabálysértési eljárást kezdeményeztek velünk szemben utólag – minket 2006-2008 között agyba-főbe vertek, majd megkínáltak egy felfegyverkezve, csoportosan elkövetett hivatalos személy elleni erőszakkal, de nem ez az egyetlen különbség.

A mai diáktüntetők komolyan azt hiszik magukról, hogy ők valamiféle diktatúra ellen harcolnak. Csak éppen az a probléma, hogy sem diktatúra nincs velük szemben, és ők sem harcolnak komolyan. Én emlékszem az immáron 10 éve történő utcai megmozdulásokra, tekintve, hogy én is részese és szervezője voltam ezeknek. Minket a bejelentett tüntetéseinken vertek össze a rendőrök, hogy aztán előállítsanak, a maximális időt megpróbálva kitölteni, közben az ügyvédet nem beengedve és ha szerencséd volt, akkor csak szabálysértéssel megúsztad (maximum pénzbírság), ha átlagosnak volt mondható az eljárás, akkor garázdaság lett belőle, ha netalántán az elfogásod pillanatában ellenálltál, akkor csoportosan, felfegyverkezve elkövetett hivatalos személy elleni erőszakkal vádoltak meg. Ha meg nagyon nem volt szerencséd, akkor tényleg a semmire kaptál egy ilyen súlyos vádat, mert kellett a létszám, produkálni kellett néhány fő “csőcseléket”, akikkel meg lehetett indokolni a rendőri brutalitást. A rendőrtanúk igazolták, hogy rájuk támadtál.

Az volt a kemény, amikor a melletted állónak kilőtték a szemét, folyt a vér, ott a helyszínen kellett ellátni a sebét, mert a mentőt nem engedték be, minket meg ki. Közben meg folyamatosan lőttek mindenkire, hogy a történet vége egy jó kis kardlapos lovasroham legyen. Az volt a “diktatúra”, meg az igazi tüntetés, főleg, amikor kőzápor és molotov-koktél repült vissza elkeseredettségünkben. Ez ahhoz képest egy nulla. 1956-hoz meg nyilván a mi megmozdulásaink voltak “gyengék”, de a mostani diáktüntetések meg még szánalmasabbá válnak egy történelmi kontextusban.

A mai “forradalmárok” vonulgathatnak össze-vissza a városban, lezárnak tereket, kereszteződéseket, hogy diszkózhassanak egyet, a rendőrök hozzájuk sem szólnak, legfeljebb igazoltatják őket, hogy aztán egy maximum pénzbírsággal járó szabálysértési eljárást kezdeményezzenek velük szemben, utólag és levélben. Milyen diktatúráról és rendőri elnyomásról beszélnek?! Hol van ez a gyurcsányi rendőrattakokhoz képest, ahol szabályos embervadászat folyt az utcán, meg utána még a kórházakban is?

Diáktüntetésről beszélnek, meg az oktatás reformájáról, és állítják, hogy köze sincs a kampányhoz, meg a pártpolitikához, de érdekes módon az elmúlt 8 évben nem jutott eszükbe az oktatási reform. Hogy miért is tüntetnek a saját elmondásuk alapján a diákok? Nézzünk meg pár nyilatkozatot: legyen okoskütyüzés az órán, ne legyen nulladik óra, se sok testnevelés – mert télen kint kell futni! Érted, futni, kell, télen, a hidegben – agyamat eldobom. Több szabadidőt – ezen már csak nevetni lehet! Ha én nekem “szabadidő” kellett, akkor egyszerűen nem mentem be – aztán megoldottam valahogy a következményeit. Csupa lúzerség, egy legyengült, belpesti “értelmiségi” generáció követelései. Jóhogy nem áll szóba velük a miniszterelnök! (Itt most szándékosan irtam miniszterelnököt, mert nem Orbánról van itt már régen szó.) A “kedvenc” nyilatkozóm arról beszél, hogy ő azért ment ki tüntetni, mert nem érti a kémiát, és szerinte feleslegesen oktatják ilyen mélységekben. Én is mindig a hármasért küzdöttem kémiából, de eszem ágába sem jutott ezért kimenni az utcára, hanem puskáztam a dolgozatírásoknál, a házifeladatomat másról másoltam a szünetben, vagy órán, a tanárt meg kikészítettem a beszólásaimmal. (Aki teljesen jó fej is tudott lenni: a fegyelmezetlenségekért cserébe választhattál, hogy vagy egyest ad, vagy pofont, nyilván utóbbit választottuk és nem rohantunk az ombucmanóhoz, hanem örültünk, hogy megúsztuk ennyivel.) Én egészen másért mentem az utcára: komolyan vehető eszmeiségünk volt és persze egy rakás naív elképzelésünk is az állam működésével kapcsolatban, ahol valahol utolsó sorban volt csak az oktatás “megreformálása”.

Emlékszem arra is, hogy nem egyszer bőven éjfél után értem haza az összecsapásokról, könnygáz illatú, vízágyús áztatta ruhában, néhány gumibot okozta sérüléssel, aztán pár óra alvással mentem nulladik órára, ami 6:30-kor kezdődött nálunk és az utazás is másfél óra volt, amit BKV-val tettem meg és ezért illett fél 5-kor elindulni, tekintve, hogy az agglomeráciából mentem be. Az is előfordult, hogy egyenesen az utcai megmozdulásról mentem be – nem sűrűn persze, édesanyám jogos tájtékzásai miatt (mint az ősződi beszéd kirobbanásának napján, amikor is mi szerveztük meg a kossuth téri tüntetés első napját). Néha annyi könnyebbségem volt, hogy volt olyan tanár, aki hagyott pihenni a felkelő nap sugarait élvezve, hintázva az utolsó padokban. Sokáig azt hittem, hogy lemondott rólam és azért hagy békén, majd az érettséginél derült ki, hogy pontosan tudta miért vagyok fáradt. Persze volt olyan tanár is, aki nem rejtette véka alá a politikai beállítottságából fakadó ellenszenvét sem – vele harcban álltam, de még ekkor sem miatta mentem az utcára…

Romantikus kaland volt az iskolábajárás, pedig mi is “agyon voltunk terhelve”, meg tele voltunk feleslegesnek ítélhető “tananyaggal”, de az életre készítettek fel minket, hol direkt, de inkább indirekt módon.

Az oktatással, de főleg a rendszerrel szembeni lázadásunknak volt egy másik arculata is, ami nem volt annyira látványos, mint a tv-székház ostroma, de még meghatározóbb volt. Politikai alapon tiltott regényeket, (szélső)jobboldali kiadványokat olvastunk, akkoriban nagyon elhallgatott, már-már betiltott zenekarok számait hallgattuk. Létrehoztunk egy alternatív kultúrát magunknak, amibe óvatosan, nagyon kevés számú tanárt is be lehetett vonni.

Közben hírportálokat (ekkoriban alapítottuk ezt a felületet, a Szent Korona Rádiót is), hetilapokat hoztunk létre és szerkesztettünk, rendezvényeket szerveztünk a pad alatt sms-ezve, meg a szünetben telefonálgatva, de nem hisztiztem, hogy miért nem engednek az órán “okoskütyüzni”. Ez volt a vármegyés életérzés tizenévesen.

Egyébiránt én is hányok a Fidesztől, de ezt nem liberális, baloldali, modern, és végsősoron szánalmas szempontok alapján, hanem egy szilárd, jobboldali eszmeiség alapján teszem. Szerintem is reformokra szorul többek között az oktatás is, mivel minőségi emberekre van szüksége az országunknak. Nyilván minél élvezetesebbé kellene tenni az iskolábajárást (ha már a diákok képtelen maguktól azzá tenni, mint ahogy mi tettük), de ezt lehetőleg ne a lusta, gyenge, belpesti hülyegyerekek határozzák már meg! Ráadásul a sok diáktüntető azért követel “európai” oktatást, mert nyilvánvalóan alig várja, hogy itt hagyhassa az országot és elmenjen valamelyik nyugat-európai országba…

Ez a mostani diáktüntetés-sorozat egy szánalmas, liberális vergődés, amit ki tudja milyen erők használnak eszközként a kampányban. Rékasi Károlyt komolyabb embernek gondoltam, és nem a barátok köztös Barta Zsoltis szereplések, hanem a Wass Albert darabokban való szereplések alapján. Én már rég nyakon vertem volna a fiamat és elzavartam volna edzeni, hogy valami izmot is szedjen fel magára, és ne hülyeségeket beszélve rohangáljon minden tüntetésen, hogy aztán sírjon, amikor a rendőrség teljesen udvariasan, a haja szálának görbületi jogára vigyázva megkérdezi, hogy: “édes fiam, te miért vagy ennyire hülye?”

(Egy Harcos Gondolatai – Barcsa-Turner Gábor – Szent Korona Rádió)

10466 Total Views 49 Views Today



Bejelentkezés

Kövess minket!