Szervezőkkel és résztvevőkkel készült videóriport a Becsület Napjáról, plusz a megemlékezés képes beszámolója érhető el cikkünkben.
2018-ban különösen nagy küzdelem előzte meg a megemlékezést, melyet végül méltó körülmények közt a Kapisztrán téren tarthattunk meg.
Emlékezetes, hogy 2017-es megemlékezésünk után Orbán Viktor személyesen ígérte meg a Mazsihisz elnökének, hogy Magyarországon többet nem lesz lehetőség megemlékezést tartani a Kitörés hőseire. Egy ilyen erős kijelentés után fel voltunk rá készülve, hogy komoly nehézségekbe ütközünk, de szilárd elhatározásunkat siker koronázta.
Február 10-én kora délutáni órákban érkeztünk a várba, hogy rendezőinkkel egy utolsó terepszemle után kialakítsuk a helyszínt. Idén különösen nagy volt a nyomás az önkéntes aktivistákon, hiszen a kormányzati ellenszél mellett több antifasiszta ellentüntetést is bejelentettek, közvetlenül a Kapisztrán tér környezetébe. Ahogy az elmúlt években, úgy idén az a hír járta, hogy komolyabb létszámban érkeznek német antifasiszták, de mint később kiderült Magyarországon nem olyan bátrak, mint hazai terepen.
A megemlékezés kezdete három órára volt időzítve, melyhez sikerült is tartanunk magunkat. A csatlakozó szervezetek transzparenseikkel az első sorokban helyezkedtek el, mögöttük pedig több száz nacionalista állt vállt-vállnak vetve, akik a téli hideg ellenére a tiszteletadás mellett döntöttek.
Ahogy az már megszokott Európa számos országából érkeztek bajtársak, hogy közösen hajtsunk fejet elődeink heroikus tettei előtt.
A rendezvény Otto Wöhler tábornok, a Dél Hadseregcsoport főparancsnokának rádióüzenetével kezdődött, mely idén első alkalommal német nyelven is elhangzott. A 73 éves üzenet a mai napig olyan átütő erővel bír, hogy minden jóérzésű ember libabőrös lesz a legendás mondatok hallatán: „…a történelem magasabbra fogja értékelni a kultúra és néppusztító bolsevizmus elleni hajthatatlan ellenállásotokat annál a katonai sikernél is, amit minden idők egyik legnagyobb városharcában vívtatok ki, s idealizmusotokat, amellyel a keleti sztyeppe-özön elé álltatok…”
Megemlékezésünk első szónoka Incze Béla, a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom társvezetője volt. Incze beszédében hangsúlyozta, hogy az elhelyezett koszorúk, a meggyújtott mécsesek csak akkor hordoznak őszinteséget, ha képesek vagyunk saját életünkben is megvalósítani azokat az erényeket, melyek elődeinket motiválták.
Másodikként Sascha Krolzig állt a mikrofonhoz, a dortmundi Die Rechte szervezet képviseletében. Krolzig beszédében rámutatott, hogy a győztesek milyen kegyetlen bosszút álltak a veszteseken, de ez mit sem változtat azon az erkölcsi fölényen, ami jellemezte elődeink.
Idén egy fiatal német zenésznek adtunk lehetőséget, hogy saját balladájának előadásával emelje a rendezvény színvonalát. Phil annak ellenére vállalta az utazás fáradalmait, hogy magas lázára való tekintettel orvosa azt tanácsolta neki semmiképp ne szálljon repülőre. Ezúton is szeretnénk köszöntet mondani neki példaértékű magatartásáért.
Tyirityán Zsolt a Betyársereg vezetője a „Vagyunk” rítus előtt lépett a mikrofonhoz és amellett, hogy a kitörő hősök bátorságára és önfeláldozására mutatott rá, arra kérte a megemlékezőket, hogy mindenki aktívan vegyen részt az ősi katonai rítusban, és hangunk nyomja el az antifasiszták dobjainak zaját. Aki jelen volt a téren tudja, hogy kérése teljesült. Buda várának falai közt zengett minden egyes válaszüvöltés.
Idén is számos szervezet jelezte előre koszorúzási szándékát. Miután az emlékezés virágai a szobor talapzata előtt elhelyezett emlékkereszthez kerültek a magyar és a német himnusz dallama csendült fel.
A pillanat emelkedettségét jelentősen rontotta az a tény, hogy az antifasiszta csürhe még inkább rázendített a nemzeti imádságok alatt, de legalább mindenki láthatta a kontrasztot az anarchista csőcselék és köztünk.
Munkánk természetesen nem ért véget a himnuszok után, és itt most nem a technikai részletekre gondolunk. Idén komoly győzelmet arattunk, de ez nem jelenti azt, hogy mostantól nem gördül elénk akadály. Az emlékezés lángja ismét a Kapisztrán téren lobbanhatott fel, de nem szabad megengednünk, hogy kialudjon, vagy akár csak alábbhagyjon. A harcot folytatnunk kell, mert csak így lehetünk méltók elődeinkhez.
(Becsület Napja szervezők – Mi Magunk – SZKR)