Mozgalmunk miskolci tagszervezete és az Ultras Diósgyőr idén közösen emlékeztek meg ’56 hőseiről egy fáklyás felvonulás keretében.
Rendezvényünket a Népkerti országzászlónál kezdtük. Lassan gyülekeztek a megemlékezők, de várakozásunkat felülmúlva az indulásig 70-en összegyűltünk!
Idén a HVIM kiadásában megjelent egy könyv, “Nem hiába haltatok meg!” címmel, amely Dr. Vajda Jenőné Tercsi naplójából készült. A rendezvény megnyitásaként ebből olvasott fel nekünk Kónya Dorottya miskolci vármegyés, aki épp annyi idős mint Tercsi néni volt 1956-ban.
A hősi hangulat megteremtése után, a miskolci tagszervezet vezetője, Petró Csaba mondta el beszédét arról, hogy milyen fontos a még élő szabadságharcosokat megszólítanunk, hiszen minden évvel egyre többen mennek el közülük a hadak útjára.
Ezután mindenki fáklyát vett magához és megkezdődött a felvonulás. A belvároson keresztül vonulva, azokon az utcákon ahol 61 éve harcok dúltak, egy kicsit talán mindenkinek a szívében is ott lobogott a láng.
Rendezvényünk záró helyszíne a Hősök Temetője volt. Itt Incze Béla, Mozgalmunk alelnöke feltette a költői kérdést: Ki a mi hősünk. Nagy Imre, vagy Mindszenty József? Mire a beszéd véget ért mindenki számára egyértelművé vált, mit is jelent a heroizmus.
Zagyva György Gyula is tiszteletét tette felvonulásunkon, utolsó felszólalóként mindenki szívébe elültette a gondolatot: Nem mindenki hozná meg a szükséges áldozatot, ha ma szükség lenne rá. És talán ez az a gondolat amiből le kell vonnunk a tanulságot az idei 23-madikai megemlékezések sorából. Vajon én mennyi áldozatot hoznék a haza oltárán?
A HVIM és az Ultras Diósgyőr dudaszó kíséretében helyezte el koszorúját az emlékhelyen, majd a Magyar Himnusszal és a Székely Himnusszal zártuk le rendezvényünket.
További képek a rendezvényről:
(Miskolci HVIM – Mi Magunk – SZKR)