Folytatjuk sorozatunkat a Wah Ngai Wing Chun bemutatásával, annak jellemzőivel, illetve az elvek gyakorlati alkalmazásaival különböző önvédelmi szituációkon keresztül.
A rendszer egyik fő elve az, hogy erőre sohasem használ „direkt” erőt. Mivel az a kiindulási elv, elgondolás az, hogy aki megtámad bennünket az azért teszi, mert bízik a fizikai erő fölényében. Gondoljunk bele egy törékeny hölgynek, vagy egy kisebb fizikumú férfinak egy erősebb férfi támadóval szemben pusztán a fizikai erejére támaszkodva kicsi esélye lenne.
Az ilyen utcai támadásokra az alábbiak a jellemzőek:
-támadó sokkal erősebb fizikailag
-több támadó
-eszközös támadó pl. bot, kés, vipera stb.
Ezekre az esetekre a versenysportok nem igazán adnak megoldást. Ugyanis nem lesznek szabályok, nem lesz bíró, nem lesz súlycsoport és nem lesz több menet. Egy menet lesz és abban dől el minden. Azon a rövid időn belül kell eldönteni a kimenetelt.
A másik alkalmazott elv az úgynevezett „forgóajtó” elv. Gondoljunk a szállodákban elhelyezett ilyen ajtókra. Az ajtó egyik oldalát kis erővel meglökve kicsit fog hátba vágni az ajtó, ha jó nagy erővel lökjük meg az egyik oldalon az nagyobb erőt ad vissza a másik oldali szárnyon.
Gyakorlatban úgy működik, hogy az ellenfél erejét egy „lágy” védéssel elvezetjük, ami általában egy fordulás van összekötve, kölcsönvéve és felhasználva a bejövő energiát. Majd azt megtoldva, felerősítve a saját erőnkkel visszavezetjük rá, növelve az erőhatás nagyságát.
Tehát az erőt mintegy kölcsönvéve a támadótól. Sohasem használunk merev blokkot, mivel a támadó ereje nagyobb, nincs értelme, mert úgyis át fogja törni a védelmi vonalunkat.
A következő fontos dolog az, hogy csak azokat a pontokat támadjuk, amelyek nem feledzhetőek, mivel ezek mindenkinek gyengék, akár egy kisfiúnak akár egy nagy erejű felnőtt férfinak.
Ezeket a szerveket nem védi izom, például szemek, orrnyereg, gégefő, halánték, kisagy stb.
Ezen helyeken egy sokkal kisebb erőhatás is elegendő, amelyet egy kis fizikumú ember is végre tud hajtani eredményesen, ezzel elkerülve egy esetleges életveszélyes támadást. Ilyen esetekben ez a kulcs a kezünkben.
Törekedni arra, hogy a mozdulatainkat egy fázisban hajtsuk végre tehát a védekezés egy időben zajlik. Ez is sajátosság mert más stílusokban ez két fázisban zajlik hárítás és támadás, amivel az a gond, hogy esélyt adunk a támadónak a két fázis közötti közbeütésre. Viszont ezzel ezt kizárjuk.
Nézzük meg az alábbi szituációkat az alkalmazott elvek tükrében.
1. A támadó zárt testtartásban belép egy jobb egyenessel. A védő nem blokkolva ezt, hanem egy úgynevezett tan sau mozdulattal elvezeti a támadó kezet egy fordulással egybekötve (forgóajtó elv).
2. A támadó kezének irányán nem változtatva tovább viszi abban a irányba amerre elindult, sőt rásegítve arra egy húzással ezáltal a támadó előre is billen, a védő ezáltal átkerül a támadó „vak” oldalára. Vak oldalnak azt nevezzük amelyik oldalt a támadónak már nincs keze amit használhatna.
3. A támadó, mivel lendületben van és előre mozdult az a kéz, amely elvezette, átalakul könyökké és az ellenfél egyik kiütési pontján, amely jelen esetben az orrnyereg, becsapódik egy visszafordulással egybekötve. Közben a másik kezet is kontroll alatt tartva.
4. Egy másik megoldás a lehetséges befejezésre. A támadó kezei között egy ütéssel megállítja a támadást. A támadó kezei két oldalon vannak ezáltal megnyílt és védtelenné válik a középvonala.
A végére egy támadási szituáció videó formában, amelyben magasabb szinten egy egyenes ütés elleni védekezés, földre vitellel egyben látható.
Sorozatunkat folytatjuk különböző önvédelmi alkalmazásokkal.
A fotókon Sifu Bagoly Tibor és Sihing Erdélyi Gábor látható
H.W.T.C.A.
Grand Master Leung Kwok Wah
Korábbi részek ide kattintva érhetőek el.
(sifu Bagoly Tibor – A harc művészete – Szent Korona Rádió)