Interjú 2016 tiszteletbeli betyárjával az Oi-KOR frontemberével

fenykep-29

A Betyársereg seregszemléjén minden évben kiosztásra kerül a Tiszteletbeli Betyár cím. Ezt az elismerést azon magyar hazafiak kaphatják közösségünktől, akik tevékenységükkel, viselkedésükkel példát mutattak a nemzeti oldalnak. Az Oi-KOR frontembere Zalavári László a ’80-as évek kommunista rendőrterrorja idején bizonyította, hogy a becsület nem eladó.  Interjú Zalával a 2016-os év tiszteletbeli betyárjával, a Betyársereg nagy családjának új tagjával. 

img_0465
Tyirityán Zsolt és Zala a Tiszteletbeli Betyár avatáson

- Hogy érzed most magad? Meglepetésként ért, hogy tiszteletbeli betyárnak választottak?

- Huh, azt hiszem a Zsolt, meg a Bandi mesélhetne a meglepődésemről….  Úgy gondolom ez egy hatalmas megtiszteltetés, ami nem sok embernek adatik meg. Kicsit meg is voltam illetődve, tudod, a „zord” külső érző szívet takar.

img_0421

- Hogyan kerültél kapcsolatba a Betyársereggel és mit gondolsz mozgalmunkról?

- Már a legelején kapcsolatban voltunk. A tágabb és szorosabb környezetemből jó páran tagok lettek. Korábban készült velem egy riport itt nálatok, annak kapcsán mit is gondolok. Pontosan nem emlékszem arra, akkor mit is mondtam, de summázva a lényege, hogy nem volt még ilyen erős és kiterjedt hazafias szerveződés hazánkban. Ez a tegnap előtti esemény, amin részt vehettem, csak megerősített hitemben.

img_0466

- A magyarországi skinhead kultúrát jól ismered, hiszen az OI-Kor frontembereként ott voltál annak születésénél. Milyen volt a ’80-as évekbeli harcos magyar fiatalság?

- Amennyire emlékszem, út keresés zajlott. Egészen addig míg rá nem leltünk arra, ami egy egész életre szól. Aztán szép lassan, egy-két év leforgása alatt kialakult egy társaság. Közben 1983-ban a Mos-oi lábnyomain megalapítottam a zenekart. Részünkről a történet Óbudára koncentrálódott, de nem sokkal később észrevettük, nem vagyunk egyedül. A koncertekre elkezdtek a város más részeiről is jönni srácok. Rövid idő elteltével pedig az ország majd minden pontján kialakultak az ilyen jellegű társaságok. Milyenek voltunk? Fiatalok, butácskák, de nem kellett sok, és erősekké, öntudatosokká váltunk.

oi-kor-zala
Legendás idők helyszínén a 80-as években és napjainkban

- Aktívan sportoltak akkoriban a skinhead mozgalom tagjai? Köztudomású, hogy ütőképesek voltak.

- Ahogy emlékszem a zöm rendelkezett némi küzdő, és egyéb sport „múlttal”. Ez éles helyzetekben nagy segítséget nyújtott, és e-mellé még betársult egy hatalmas elszántság, agresszivitás. Aztán amit az ember a teremben nem tanult meg, arra rákényszerült napról napra, hétről hétre, kint a való világban. Emlékeimben úgy él, hogy 87’ végét írtuk, mikor megalakult a Pannon Skins. Részint ugye az óbudai csapatból.  Példának szántuk, ahol a bajtárs kiáll a másikért, hazafias értékek és az egymásnak tett eskü alapján. Az a sok-sok kemény helyzet, amit átéltünk, egy igazi közösséggé kovácsolta a társaságot.

545145_128403450625530_734014764_n

- Te aktívan sportoltál, illetve sportolsz-e napjainkban?

- Akkor más világot éltünk. Akkor még nem volt ilyen szinten ellustulva a társadalom. Nem volt Iphone, Facebook és egyéb csalogató káros dolog. Abban az időszakban még majdnem minden fiatal sportolt. A szülők meg el is küldték a gyerekeket. Hogy részemről mára mi maradt meg ebből? A garázsban van pár cuccom. Próbálom szinten tartani magam hetente 2-3 alkalommal. Bár a zsákot elég rég óta nem vettem elő, és fel is kéne újítani. Mert hát, elvétve azért még adódik helyzet, amikor helyt kell állni……

image

- A nemzeti oldalon az utóbbi időben kirobbant ügynökbotrányban kiderült rólad, hogy nem voltál alkalmas beszervezésre. Pontosan mit jelent ez?

Na igen, ez nem egy rövid téma, de igyekszem röviden. Ez katonaság alatt történt. Határőr voltam. Innen tőlünk az összes srácot odavitték.  Amikor kihallgattak, fel sem fogtam mi történik, csak hosszú évek elteltével értettem meg mire ment ki a játék. Nem is igazán tudtam miként akadtak rám, hiszen abban biztos voltam, hogy a Dudi, meg a többiek a PS-ből, akik a 88-as események kapcsán bent voltak, nem fognak semmit mondani.  Azt tudni kell, az előző éra nem volt egyszerű, ezt igazán csak az érti meg, aki átélte. A kihallgatásból csak pár részlet maradt meg. Pl. apám tengerész volt, felvetették, hogy többé nem mehet külföldre. Erre azt válaszoltam, hogy az kár, mert én is mennék hajózni leszerelés után.  Erre meg, hogy azt jól teszi, ha eltűnik. Név szerint kérdeztek rá pár bajtársamra. A válasz részemről meg annyi volt, köszönöm jól vannak. Nyilván ezért írták a nemrég előkerült kihallgatási dokumentumba, hogy kérdéseinkre cinikusan válaszolt, nem akart társaira nézve terhelő adatok adni. A végére meg odaírták, „operatív felhasználása nem lehetséges”. Összességében úgy gondolom az ösztönök mellett, a többieknek adott szavam segített ezt átvészelni. Ezek olyan alapok, amiket nem lehet meghágni…

Az ügynök botrányról annyit, hogy egy másik dokumentum is előkerült, ami egy másik, akkori bajtárs meghallgatását tartalmazza. Nos, ott pont az ellenkezője a végkifejlett. Együttműködéséről biztosította az akkori hatóságokat, neveket említve, saját kézzel írt vallomásában. Számomra ezt nagyon fájdalmas volt megtudni, annak ellenére, hogy ezzel helyére került jó pár dolog. Furcsa volt megélni azt is, hogy a nyilvánosságból egyesek igyekezetek elmaszatolni, és a zenekarainkat belekeverve a bagatell szintre süllyeszteni az árulás tényét. Nyilván sok kérdés felmerül az emberben. Ennyire el vagyunk liberalizálódva? Mit szólna bárki is ahhoz, ha egy társáról ilyesmi derülne ki? Hogy lehet, hogy még mindig, a szűkebb és tágabb köreinkben parádézhat egy ilyen ember annak ellenére, hogy egy elítélő nyilatkozat is született a meghatározó nemzeti szervezetek által?  Majd az élet megadja a választ gondolom…. Nem tudom belefér-e, de Zalásan fogalmazva nem az számít, hogy kicsit sz..tál [email protected], vagy nagyon, attól te még buzi vagy. Elnézést az elkalandozásért!

16143510_1747888208807553_5833161570417904107_o

Visszatérve, igyekszem az alapjainkat betartva tisztességesen élni. Segíteni a mieinknek ahogy tudok.

Köszönöm ezt a hatalmas megtiszteltetést, úgy gondolom, életem egyik legkiemelkedőbb eseménye!

(Betyársereg)

1901 Total Views 1 Views Today



Bejelentkezés

Kövess minket!