Budaházy: “Tényleg, ez kinek az érdeke?”

Végül csak itt teltek számomra az ünnepek a börtönben. Nem volt egy boldog karácsonyom. A hatóságok a karácsony előtti napokban még ott rúgtak belém, ahol tudtak. Az ügyészség megfellebbezte a novemberi felmentő ítéletemet a „hivatalos személy elleni erőszak” ügyben, nehogy már az ebben az eljárásban lassan nyolc éve folyó meghurcolásom így érjen véget. Tényleg, ez kinek az érdeke? Mert az ügyészségekre aztán nem lehet már azt mondani, hogy nem a kormánynak vannak alárendelve. Kik keverik itt a kártyákat? Hol ülnek legádázabb ellenségeim, a belügyminisztériumban tán?

Persze a Fővárosi Ítélőtábla sem akarta elmulasztani az ajándékozás örömét és „megajándékozott” karácsonyra a szabadlábra-helyezési kérelmemet elutasító végzéssel, mondván, hogy börtönben tartásom „közérdek”, mert a „társadalomra veszélyesség magas foka” áll fent esetemben. Most nem megyek itt bele, hogy jogilag is milyen mellétrafált indoklással álltak elő – ezt kifejtjük majd a Kúriának beadandó fellebbezésünkben -, de ezúton is szeretnék tiltakozni ez ellen a Máziné szintű végletesen elfogult bírói tanács ellen (is).

A jogászvilágban létezik egy úgynevezett „critical legal studies” nevű irányzat, miszerint mindig két ellentétes jogi megoldás létezik egy ügyre, és az így nyitottan maradó esetet mindig a felek konkrét személye, a bíró jogon túli politikai és ideológiai meggyőződése dönti el ténylegesen. Azt nem tudom, hogy ez tényleg igaz-e minden esetben, de az – azt gondolom – vitán felül áll, hogy az én ügyeimben így van!

Hogy a határon túli magyarok ellen uszító, a négerek meg arabok tömegét viszont bármikor ránk szabadítani kész, buzi parádén vonulgató, tömegbelövető, hazudozó, a társadalom túlnyomó többségével szembekerült, a hatalmát erőszakkal való állandó fenyegetéssel fenntartó utóbolsevikokkal szemben fellépők lennének veszélyesek a társadalomra és nem az előbbiek? Az embernek megbomlik az agya! Nem kétséges, hogy az ilyen bírók milyen politikai és ideológiai meggyőződésűek.

Azt hiszem, jogosan mondom, hogy lassan 27 évvel a rendszerváltás és 7 évvel a „fülkeforradalom” után elegem van ebből az egészből, és méltányolható elvárás részemről, hogy vessenek végre véget az adófizetők pénzén folyó és engem meg a családomat tönkretenni akaró kanosszajárásnak. Már csak azért is, mert ez a „terrorizmus” ügy egyértelműen az utóbolsevik MSZP megrendelésére született, és azért, hogy még súlyosabban, holmi „bűnszervezeti vezetőként” ítélhessenek el, több mint egy tucat szerencsétlen másik ember is szenvedő alanya lett a dolognak.

A világban végre reménykeltő változások jelei mutatkoznak. A liberalizmus jármában elkerülhetetlennek tűnően a végzete felé rohanó fehér társadalmakban egyre több helyen az ébredezés jelei láthatók. Lényegében ennek eléréséért harcoltam egész közéleti pályafutásom során. Most lesz igazán értelme a közéletben építő jelleggel részt venni. Én is inkább erre fordítanám végtelenbe nyúló pereskedések helyett a szellemi kapacitásaimat, és nem akarok a végső vereség előtt álló visszavonuló ellenség utolsó hadifoglyaként elsenyvedni.

Hittel kívánok minden szerettemnek, barátomnak, bajtársamnak, jóakarómnak, támogatómnak és minden jóérzésű magyarnak egy boldogabb újévet és szebb jövőt!