Négy típus között válogattak, svéd JAS-39, koreai FA-50, izraeli F-16-osok, illetve a francia Dassault Rafale-t, mint opciót, mint ahogy azt is, hogy használt, avagy új gépeket vegyenek-e, az azonban biztos volt, hogy többfeladatú, tehát vadász-bombázó gépeket vesznek.
Tervezni legalábbis régóta tervezi ezt szomszédunk, hiszen MiG-21-esei igencsak matuzsálemiek, és az üzemeltetéssel is sok a gond van, de eddig sem a nosztalgia kedvéért ragaszkodtak az oldtimerek reptetéséhez – ellenben szárazföldi haderejük fejlettsége messze elhúzott a mienkétől.
(A nem eléggé) Bizalmasként kezelt információk szerint a horvát védelmi minisztérium a svéd JAS-39 és a dél-koreai FA-50 között vacillál. A tanácsadó csoportjuk úgy látja, ezek lehetnek a megfelelő váltótípusok, előbbiből a C/D változatok. Ezen csoportjuk többek között nyugdíjas tábornokokból áll, Joseph Čuletić, Josip Stimac és Vlado Bagaric is köztük van.
Azt a következtetést vontuk le, hogy Horvátországnak szüksége van erre a kategóriára, és a választás 2017 végéig meg is történik, mondta Josip Stimac. (Komolyan felmerült egy időben, hogy a MiGek nyugdíjazása után vadászok nélkül maradna Horvátország – Vanek úr)
Horvátország szomszédságában egyébként sem Szlovéniának, sem Bosznia Hercegovinának nincs ilyen kategóriájú eszköze.
A tanácsadó csoportot a korábbi védelmi miniszter, Joseph Buljević hozta létre, szakvéleményüket természetesen átadta utódjának.
Négy típus között válogattak, az előbbiek mellett megvizsgálták használt izraeli F-16-osok, illetve a francia Dassault Rafale-t, mint opciót, mint ahogy azt is, hogy használt, avagy új gépeket vegyenek-e, az azonban biztos volt, hogy többfeladatú, tehát vadász-bombázó gépeket vesznek. Ausztria például ex-luftwaffés Eurofightereket vett, a kezdeti Batch-1 -es szériából, amelyek csak légvédelmi feladatokra alkalmasak, és nem mellesleg vért izzadnak, hogy egyáltalán rendszerben tartsák a típust.
Nem titok, hogy Horvátországot továbbra sem veti szét a pénz, és nem akarnak úgy járni, mint ahogy Ausztria járt, így sokat nyomott a latba a szükséges beruházási s üzemeltetési költségek várható alakulása abban, hogy mely típusok lettek a finalisták.
Sokat nyomott a latba Svédország ajánlata, miszerint, állítólag Svédország egy századnyi, körülbelül 14 darab, új C/D Gripent kínál, 15 éves hitellel, 3 év halasztott fizetési lehetőséggel, ráadásul a svéd légierő négy gépet felajánl ingyenes használatra a horvát fél számára, melyeknek csak az üzemeltetési költségeit kell fizetni.
Svédország felajánlása egyrészt logikus, másrészt furcsa.
Logikus, hiszen saját maga számára a SAAB már a korszerűbb együléses E változatot fogja gyártani. Néha felmerül, hogy selejtezés helyett szintén együléses C változatot alakítsanak át, teljesen új gépek gyártása helyett, vagy legalábbis az E-k egy része készüljön így. Ez egyébként komoly átalakításokat igényelne a sárkányszerkezet több pontján, mert többek közt a főfutók aknái is más helyre kerültek, a törzs helyett a szárnyba húzza vissza, ezen kívül sok apró eltérés van, így ennek a gazdaságossága kérdéses. Olcsóbb megoldás, ha csak rendszereket cserélnek a C specifikációjú vadászokban.
Furcsa, mert ha valóban új C/D gépeket akarnak eladni, akkor két verziót kell szimultán gyártani Linköpingben, ami nehezítheti a svéd, illetve a brazil rendelések telesítését.
Használt gépekkel sem járna rosszul senki, a Horvátországba költöző gépek helyett muszáj lenne vadonatúj E-ket gyártani a svéd légierőnek, ráadásul öregnek sem mondhatóak éppen a svéd C ill. D verziójú gépmadarak.
Hivatalos információk szerint a SAAB ajánlata 400 millió Dollár, fegyverzettől függően, akár csak a koreai, és az FA-50-ből is egy századnyit adnának el ennyiért, az FA-50-ről pedig nemsokára egy másik cikkben is olvashatnak.
A térségben nem csak itt esélyes a Gripen, a Felvidékre is ez a típus kerülhet, még ha egyelőre sajnos szlovák felségjellel. Ott a MiG-29-es cseréje érett meg erősen, gyakorlatilag mind politikai, mind technikai-szakmai szempontok szerint, de hosszú a huzavona, és messzinek tűnik a vége.
Először egy teljes századot szerettek volna felállítani, közös cseh-szlovák üzemeltetéssel, de cseh részről ez a törekvés nem talált viszonzásra. Azóta redukálódott a mennyiség 8-6 gépre, viszont Pozsony még így is drágállja a SAAB ajánlatát, mint ahogy a szállítógép tendert is megnyerte az olasz C-27J, csak éppen nem rendeltek belőle egyetlen darabot sem, így hát egyelőre kezeljük erős fenntartással a szlovák Gripen ügyét.
Ha és amennyiben mégis a SAAB JAS-39-es típusa kerül szomszédunkhoz, szomszédainkhoz, úgy a darabszám növekedésével egyenes arányban érné meg felkészülne akár Cseh-, akár Magyarország számára a jelenleginél mélyebb karbantartási és javítási munkák elvégzésére, illetve az üzemeltetés támogatására, esetleg bizonyos dolgok központosítására, ugyanis egy típusból egyetlen, vagy éppen két alakulatot fenntartani nem egyenesen arányosan olcsóbb, mint mondjuk négyet, noha, már amit tudni lehet az egyébként titkos szerződésből, a magyar Gripenek kezét szorosan fogja a SAAB, a bérleti díj szinte mindenre kiterjed, Magyarország jóformán csak az embereket és a kerozint adja.
Kapcsolódó cikk: http://szentkoronaradio.com/blog/2016/10/05/megerkeztek-romania-elso-f-16-jai/
(Jutarnji list nyomán, Vanek úr – SZKR – Militarizált Övezet)