Beharangozták, szétdobolták, közhírré tétették. Megírta az újság, eldőlt, UH-60 lesz a befutó, ezzel a helikopter típussal váltják a „kifutó szovjet technikát”. Mint mi is megírtuk (katt), semmiféle szakmai megalapozottság nem áll a vásárlás mögött, csak és kizárólag diplomáciai és külügyi szempontok voltak a döntőek: meg ne sértsük az USA-t és a lengyeleket. A mostani cikkünk szakmailag vesézi ki kíméletlenül az UH-60-as beszerzést.
Előzmények
Halkan megjegyezném, hogy először már évekkel ezelőtt eldőlt, hogy kimustrált, vietnami veterán UH-1-eseket veszünk. Azaz, hogy azokat ingyen adták volna, de a felújításért, kiképzésért, minden egyébért írtak egy olyan baráti számlát, hogy abból kis híján újak is kijöttek volna belőle, nagyrabecsülésük jeléül pedig a FLIR hőkamerás rendszereket kiszerelték volna, az nekünk nem jár alapon.
Később jött egy olasz-magyar kormányközi megállapodás haditechnikai együttműködésről, akkor mindenki tudni vélte, hogy most már biztos, hogy az Augusta-Wetland AW-139M-je lett volna, és egy típussal akarták letudni a légimentőket, honvédséget, rendőrséget, de osztogattak volna még a TEK-nek és a katasztrófavédelemnek is. Aztán volt egy Orbán-Merkel találkozó, akkor éppen az Eurocopterek voltak a biztos befutók.
Mindeközben érkezett három használt, de nagyjavított Mi-8-as két milliárd forintért, és elvittek négy Mi-17-est nagyjavításra Oroszországba.
UH-60-asok és az USA befolyása
Aztán most itt van az UH-60 Black Hawk beszerzésének híre. Többen, többször leírták, elmondták, ez egy politikai döntés. Ez így is van. Egyrészt veszünk valamit az ügyeletes Nagytestvértől, hiszen eddig valahogy sose onnan sikerült, másrészt szeretve imádott Lengyelországtól, hiszen a PZL-Mielec-féle S-70-es lenne ez, hogy pontosak legyünk. Politika, vagy inkább katonapolitika, hogy előreláthatólag az egész V4-ek valamiféle UH-60 változattal cserélné a Mil-flottákat. Ez előnyös lehet közös műveletekben és üzemeltetésben, karbantartásban is.
Azt azonban vagy nem tudják, vagy szeretik elfelejteni, akik ilyenkor megszólalnak, hogy a PZL gyárat 2007-ben privatizálták és a Sikorsky vette meg, így igenis van beleszólása a dolgokba az USA-nak. Ennek egy ékes példája, hogy a Magyar Honvédség tulajdonában lévő AIM-120 típusú légiharc rakéták a mai napig jenki felügyelet alatt vannak, azokat minden egyes alkalommal ki kell kérni. Erről egyszer a téma haza szinten abszolút szakértője Zord Gábor írt. Az élesítéshez kell a külföldi személyzet, náluk van valami ehhez. Hogy mi, az titok, lehet ez egy kód, lehet, hogy valamiféle kulcsot kell elfordítani, vagy egy alkatrész is lehet náluk, nem tudni, viszont cseh forrás szerint náluk is így van. Ami persze minket nem vigasztal, de jól mutatja, hogy ez bevett gyakorlat. Magyarul a legütősebb fegyverzethez nem férünk hozzá a Gripenek esetében…
Összegek, matematika, avagy a tények makacs dolgok
Idehaza úgy számolnak, hogy 7 db-ot vennének 170-340 milliárd forintért. Ebben az árban, elvben, nem csak maguk a járművek vannak, hanem cserealkatrészek, szerszámok, kiszolgáló berendezések, képzések, logisztikai támogatás, miegymás. Borzasztó szerencsétlen dolog azonban hogy forintban adják meg, hiszen a fegyverüzletek zöme, főleg, ami viszonyítási alap lehet dollárban történik, és ember legyen a talpán, aki képes volna állandóan váltogatni a dollár, a forint, a kuna, a reál, a rubel és megannyi deviza között. Példának okáért a szlovák beszerzést sem euróban adták meg. Apropó, itt először 261 millió dollárról, azaz 76 milliárd forintról volt szó, ez 291,18 forintos árfolyamot jelentett akkor, aztán az össze egészen 450 millió dollárig szaladt el. Meg is lett a felháborodás, de a szlovák védelmi miniszternek állítása szerint az első árban csupaszon a gépek voltak értendők, a másodikban pedig már a kiképzést, alkatrész utánpótlást, szerszámokat, és minden mást is benne kell érteni, azaz „tokkal-vonóval” ennyi.
Alapul véve a 450 milliót, 50 millió dollárra jön ki egy szlovák UH-60-as, és számolva a sajtóban olvasható 7 darabbal valamint optimista módon 170 milliárd forintos (583,5 dollár) összköltséggel számolva 83 millió dollárra jön ki darabja!
Árnyalandó a képet Mexikó, szintén M variánsból 3 részletben összesen 26 darabot rendelt összesen 1015 millió dollár értékben 2014 és 2015 között. Lényegi eltérés a szlovák gépektől rádiótechnikai téren van, azok műszeres leszállítórendszert is kapnak, a mexikó üzlet azonban 39 millió dollár per darabra jön ki. Elgondolkoztató, hogy az optimista 170 milliárd forintos áron is több, mint kétszer annyiba kerülnének nekünk.
Továbbvíve: szintén 2014-es tunéziai üzlet, 12 gépre, a szlovák példányoknál alaposabban felműszerezve, egy kisebb háborúra elég rakéta fegyverzettel megfűszerezve 700 millió dollár, azaz 58,3 millió dollár darabja. Hangsúlyozom, fegyverekkel, fegyverindítókkal, minden egyéb tartozékkal.
Aki bővebben szeretne tájékozódni, az legkönnyebben itt teheti meg.
Maga az UH-60 egyébként egy igen elterjedt mindenese a légierőknek és hadseregeknek. Kezdetben általános szállító helikopternek készült, majd szép lassan tucatnyi speciális változata kialakult, akár csak hajdanán a Mi-8-nak. Felmerült lehetőségnek, hogy az úgynevezett Battle Hawk változatból vásároljon Magyarország, amely egy, az átlag szállítóknál jobban felfegyverezhető, szélesebb körű önvédelmi rendszerekkel rendelkezik és elvben minden szempontból nagyobb a túlélő képessége. A túlélő képességhez egyébként nem csak az tartozik, hogy elég vastag a páncélzata ahhoz, hogy kibírja X kaliberű lövedék találatát, duplikált, triplikált rendszerek vannak benne, hanem az is, hogy az érzékelő segítségével kikerülheti, vagy elháríthatja a fenyegetést, illetve eleve olyan távolságból tud tevékenykedni, ahol már nem éri el a csöves légvédelem, esetleg a vállról indítható rakéták sem.
Szeretik tehát ezt a Battle Hawkot afféle csodának, szegény emberek csatahelikopterének beállítani, megmarketingelni, főleg, hogy itthon évekkel ezelőtt egészen egyszerűen elfogytak a Mi-24-esek, és egy újabb fegyvernem tűnt el a süllyesztőben. Nem szabad a reklámoknak bedőlni, ezek nem képesek teljes mértékben helyettesíteni egy igazi harci helikoptert, ahogy egy lövészpáncélos vagy páncélvadász sem lesz harckocsi, csak azért, mert átnevezik.
Kell ez nekünk?
Félreértés ne essék, nem akarom leköpködni a típust, hiszen évtizedek óta folyamatosan bizonyít, de biztos, hogy nekünk ez kell? Főleg, hogy ennyi? Általában ostobaság összevetni Magyarország haderejét az USA-val, sőt Csehországét is, nem egy kategória, de most mégis azt kell tegyem, ugyanis az UH-60 nem csak úgy van, hogy „tessék, helikopter”. Őshazájában ez egy rendszer egyetlen eleme, ott ezt hívják közepes szállító helikopternek és és bizony van ennél kisebb, van kiképzésre használt, lemehetünk egészen a 2-4 személyes OH-6/OH-58 párosig, illetve bőven van felfelé is a CH-47 illetve a CH-53 képében. Nálunk azonban nagyobb kategória egészen biztosan nem állna rendszerbe és ez az, amiért én megkérdőjelezem azt, hogy nekünk erre, és csakis erre a típusra van feltétlenül szükségünk. Deszanttere 11, esetleg 12 felfegyverzett katonának elég.
Szemben a Mi-8/17 24 főjével. Itthon egy lövészraj 8 fő. Az Egyesült Államok Tengerészgyalogságánál 12 fő, a hadseregnél 8-10, Ausztráliában 10 fő. Ez így már jobban kihasználja az UH-60 kapacitását, nálunk azonban egyből felmerülne, hogy vagy maradunk a 8 főnél, és akkor 2/3 kihasználtsággal forognak a gépek, vagy emeljük a raj létszámát. Ez viszont lehet, hogy más rendszerrel ütközne. Ilyenkor mi lenne? Kirakják a leggyengébbet? Esetleg csak bezsúfolnak 12-12 katonát a helikopterekbe? Projectmanager szemmél nézve teljesen logikus, de a projectmanager szerint az is logikus, hogy 9 nő egy hónap alatt kihord egy gyereket. Tehát hogy amikor kiteszi a deszantot, mondjuk 4 gép elvitt 48 főt, hat rajt, akkor 48 főből kapásból 16 azzal lesz elfoglalva, hogy a társait keresgélje. Lássuk be, ez nem túl praktikus. Főleg, hogy 7 gép beszerzéséről van szó. Feltéve, hogy pont mindegyik bevethető, teli zsúfolják és meg is érkezik, akkor is 60 embert tudnak egyszerre szállítani. Azért ez így elég soványka. Momentán szó sincs arról, hogy később utánrendelnének, és sajnos eddig sem volt itthon szokás.
Ezzel szemben itt vannak a Mil-ek, a maguk 24 fős deszantterükkel, pont három rajt el tudnak vinni, ezt meg hívhatjuk akár szakasznak is. Nekik nem is kell keresgélniük egymást. Ha valamiért, mondjuk azért, hogy ha egy-egy helikoptert lelőnének, vagy lezuhanna, inkább csak két rajt osztunk be egy-egy Milbe, akkor is még mindig el tudnak vinni magukkal egyéb felszereléseket szükség esetén.
Mi lesz a még használható technikával?
Elérkezünk egyébként egy új kérdéshez, miszerint mi lesz a Milekkel? A Mi-8-asok üzemideje már szinte követhetetlen, de mivel csak 17-esek mentek ki Oroszországba, ezért nagy valószínűséggel ezekkel már nem számolnak hosszabb távon, ahogy kifogynak az üzemidőből, úgy állnak le végleg.
De mi lesz a 17-esekkel? Egy célra két teljesen eltérő típust üzemeltetünk majd párhuzamosan? Vagy majd nagyjavítás után kidobálják mind, mint anno a SzU-22-eseket?
Mi lesz a személyzettel? Nemrég vették használatba a két AS-350-est. Annyira eltér az egész szemléletmód a szovjet-orosz gépektől, hogy egy azon napon ugyan az a személy nem is dolgozhat a kettőn. Akkor mi lesz a Black Hawk-al? Így is ember hiány van, hogy oldanák meg? Felére osztják a csapatot? A héten egyik, B héten másik típus? Esetleg nem csak, hogy feltöltenék a mostani létszámhiányt, de megoldanák, hogy mindkettőhöz legyen elég ember?
Egyébként a harciasított szállítóhelikopter nem egyedülálló, így repüli Románia is a saját Pumáit, izraeli irányított páncéltörő rakétákkal, de magának a Puma-családnak is sok felfegyverezhető változata van – most az ablakon kidugott géppuskától tekintsünk el, sőt, véletlenül van a Mi-8-nak is többféle. Talán a legpotensebb a Mi-8AMTS (Mi-8AMTSh), ha akarjuk, akkor a Battle Hawknak is megfeleltethető. A Mi-17, azaz Mi-8MT leszármazottja, így rendszerestése és az átképzés vélhetően sokkal könnyebb és gyorsabb lenne. Referenciaként Peru 24 darabot rendelt, Mi-171S-t rendelt 2013 decemberében, amiket két éven belül leszállítottak. 406 millió dollár volt a 24 gép (17 millió/db!), helyi karbantartó-javító üzemmel, + 80 millió dollárnyi fegyver. A Mi-171S, az AMTS exportváltozata képes a Mi-24-hez létező összes fegyver hordozására és alkalmazására is.
Megjegyezésképpen
Csehország is rendelkezik ezzel a típussal Horvátország mellett. Csehország valószínűleg ezeket is kivonja, ha UH-60-ast rendszeresít, Horvátországot pedig az Egyesül Államok kereste meg azzal, hogy Miljeit adja át Ukrajnának, használt amerikai UH-60-asokért cserébe.
Egy új Mi-171S nagyjából öt milliárd forintra jönne ki, annak függvényében, hogy milyen támogatást rendelünk hozzá. Kérhető egyébként NATO kompatibilis rádiókkal, műszerekkel is.
Magyarország rendelkezett ipari háttérrel a Mi-8/17-es típusokhoz, egészen a Dunai Repülőgépgyártönkretételéig, melyhez a Fidesz is lelkesen asszisztált.
Magyarországnak első körben egyébként nem lenne szüksége 10-12 új, közepes szállítóhelikopternél többre jelenleg (!), mert a személyzet képzése is időigényes. Figyelembe kell venni, hogy mekkora alakulatokat kellhet deszantolni, főleg, ha honvédség létszámát akkorára növelnék, ami már képes lehet megvédeni az országot. Mondjuk egy század? Egy zászlóalj? Egy ezred? Tehát, a honvédség igényeihez kell a beszerzést igazítani, ami szakmai kérdés, nem pedig külpolitikai! A honvédség igénye pedig saját létszámából, fegyverzetéből, erejéből következik, ami pedig könnyen kiszámítható lenne katonaföldrajzi adatokból és a környező országok, illetve a térség haderejéből. Nemcsak hasraütünk, „kezet fogunk” az amcsikkal/oroszokkal/lengyelekkel/akárkivel és akkor azt mondjuk, hogy jó lesz hét darab ebből, vagy 10 abból.
Szerencsére ritkán van úgy, hogy egyben ki kell fizetni előre az árat. Részletfizetéssel, és szem előtt tartva, hogy a kiképzések és a létszámbővítések is időt igényelnek, 12 gép leszállítását és kifizetését is el lehet kényelmesen húzni 3-4 évre.
Sokáig állt az tézis, hogy az UH-60, illetve a Puma család (most éppen H225) egyértelmű előnye, hogy két nagy oldalajtaja van, szemben a Milek egy kicsi oldalajtajával és a hátsó kagylós tehertérajtóval, amit deszantoláshoz a földön le kell szerelni. Ez megdőlt, az újabbak két nagy oldalajtót kaptak és hátulra nyitható rámpa került.
A fenti számítás szerint egy UH-60-ast 83 millió dollárért vennénk, szemben a nagyjából 17 milliós Mi-171-el. A demokráciának ára van.
Vanek úr
Kapcsolódó:
Gesztusból, pénz nélkül, az USA miatt veszünk hét darab BlackHawk helikoptert