Véget érni látszik a modern kor egyik leghosszabb helységharca, a harc Aleppóért. 2013 júniusának elején tört ki a fegyverropogás, a város gyakorlatilag azóta, tehát több mint három éve ostromlott volt annak birtoklásáért.
Noha végig hadszíntér volt a város, nem beszélhetünk megmerevedett frontról, komplett negyedek, kerületek cseréltek többször is gazdát az évek során, a kormányerőket kishílyán teljesen ki is szorítva onnan a különféle felkelő, mérsékelt nyugat-barát kannibál és terrorszervezetek javára.
Immár csak néhány kerületnyi városrész maradhatott a terroristák kezén, illetve az elmúlt évek városon belüli tüzérségi párbajainak, harckocsi csatáinak és légicsapásainak okán inkább romok.
Ez alól kivétel talán csak a város kurd negyede, a lakosság és a kurd milíciák jó érzékkel kibekkelték az eddigieket.
A város felszabadítása felé a nagy lökést talán leginkább tavaly ősztől kezdődő a közvetlen és nyílt orosz támogatás adta a már veszni látszó helyzetben. Ez egyrészt a látványos légicsapásokban érhető tetten, másrészt egyéb fegyverek átadása, kiképzési, irányítási közreműködés illetve hírszerzési és elektronikai ellentevékenység területén történő segítség.
Mindez önmagában azonban nem volt elég, a város ugyanis eleddig nem volt körülzárt, csak ostromlott. Észak felől (Törökországból) szinte szó szerint ömlött az utánpótlás mind élőerőben, mind anyagiakban.
Közvetve ezen segítettek volna az ország északi határán saját pecsenyéjüket sütögető kurdok, akik Szírián belüli összeköttetést szerettek volna elérni az azon belül két részre szakadt életterük közt. Gyakorlatilag a határsávban egy kurd többségű terület húzódott egy sávként, ám ez Aleppó vonalában ketté lett vágva a különböző kormányellenes fegyveres szervezetek által a Törökországba vezető utak mentén. Hogy a kurd milíciák ezeket a vonalakat elvágják és a saját területeiket egyesítsék, ezzel egyébként egy hosszú lépést téve az önálló Kurdisztán megteremtése felé, azt a török szárazföldi, illetve légierő ágyúzással és légicsapásokkal akadályozta meg.
Ez változott meg július 27. napján.
(clicks: 44)
A lehető legpontosabb térkép tanúsága szerint két katlanra szakadt szét a bekerítés.
Ebben ezúttal a helyi kurdok is szerepet játszottak. Egy óvatlan pillanatban ők is támadásba lendültek a kormányellenes erők ellen, összejátszva a Szíriai Arab Hadsereggel. Egyébként korábban is együtt harcoltak a törvényes kormánnyal Aleppóért.
Assad hadserege valószínűleg mindent bele ad ebbe, és ez biztosan így van a másik oldalon is.
Hogy hányan tartják a várost, az erősen kérdéses. Az Index és a hasonló médiumok számai teljesen megbízhatatlanak, annyi biztos.
A kormányerők részéről legalább egy teljes harckocsi hadosztályra való páncélos támad Délről és Északról, délen megtámogatva a Köztársasági Gárdával, néhány tucatnyi törzsi szövetségesekkel, Északról a palesztin Hezbollah különlegesei, az assad-párti NDF azaz a népi demokratikus erők, a hadsereg Tigrisek elit alakulata biztosan jelen van.
A felszabadítást egyrészt nehezíti, hogy a terroristák bármit aláaknásíthattak, és valószínűleg meg is tették. Másrészt igyekeznek mérsékelni a járulékos károkat és kímélni mind a bennmaradt civil lakosságot, mind a saját embereiket. Bár kicsit fura, hogy milyen civil az, aki évekig elvan az Iszlám Állam és/vagy az al-Nusra Front (al-Kaida) fennhatósága alatt…
Mindenesetre, saját dolgát is megkönnyítendő, a kormány garantálta, hogy aki leteszi a fegyvert elhagyhatja a körbezárt területet a három, erre kijelölt útvonalon, a következő három hónapban.
Ilyen hosszú határidőt hagyva valószínűleg a Szíriai Arab Hadsereg úgy számol, hogy még sokáig elhúzódhatnak a harcok a város teljes ellenőrzéséért, azonban, ha végre kitakarítják a várost, azzal egy jó nagy lélegzethez jutnak, és számottevő emberállomány is felszabadul a lerövidülő frontvonalnak köszönhetően.
(Vanek úr – SZKR – Militarizált Övezet)