A gondolkodás a tett halála – szól ez a hamis közhely. Pedig a tett halála a kishitűség és a körülményesség. A gondolkodás inkább az elkapkodást, a falnak fejjel rohanást öli meg, ezért gondolkozni kötelező a tett előtt.
Átgondolva az elmúlt jó pár évnyi időszakot, amióta a nemzeti oldalon valamilyen tevékenységet fejtek ki (mintegy 2004-től), világosan látom, hogy sehova sem jutottunk volna, ha mindig azt nézzük, hogy milyen problémák, akadályok merülnek fel előttünk. „Ezt így nem lehet!” – hányszor hallottam, majd amikor mégis sikerült, akkor valahogy az elismerés elmaradt.
Ki hitte volna, hogy megostromoljuk a TV-székházat, hogy fizikálisan, utcai harcokban veszünk részt és egy pár napig mi is átélhetjük, hogy milyen „pesti srácnak” lenni? Ki hitte volna még 2006-ban, hogy a mára a második legnagyobb párt az egy hazafias párt lesz, és településeket irányítunk?
Ki hitte volna, hogy nulla forintból, szakmai tudás nélkül létrehozunk egy olyan médiafelületet, ami 2008-ban a legnépszerűbb lesz a saját kategóriájában, és ami azóta is működik? Ha akkor, 2006-ban azzal foglalkozunk, hogy nincs tőkénk, hogy nincsen stúdiónk, nincs szakmai tapasztalatunk, nincs elég ember hozzá, hogy ismeretlenek vagyunk, akkor nem születik meg a Szent Korona Rádió. Ha a sok jogi és egyéb támadások hatására feladjuk a küzdelmet, akkor pedig bezárja a kapuit a rádió. Ugyanez igaz a Farkasokra: pénz nélkül, magánterület nélkül, felszerelés nélkül csak hittel a szívünkben a professzionalizmus felé mutató képzést hoztunk létre.
Hány és hány olyan tüntetést, megemlékezést, egyéb rendezvényt szerveztünk, aminél fogalmunk sem volt, hogy miből fizetjük ki a hangosítást, miből fogjuk a fellépőket kifizetni, aztán mindig lett valahogy. Egy-egy támogató, egy nem várt bevételi forrás, vagy éppen személyes kölcsön volt a megoldás. Egyedül azt tudtuk még az elején, hogy meg kell szerveznünk, meg kell tennünk a kötelességünket. Sokszor csak ez a biztos pont. Ez vezetett minket mindig, nem pedig az aggályoskodás. „Oldd meg!” – hangzik a vármegyés válasz, mikor a problémák sorolását kezdi a friss, fiatal bajtársunk. A jövőbeni, több szinttel előrébbi esetleges problémák felhozására pedig egyetlen adekvát válasz létezik: „akkor megyünk át a hídon, mikor odaértünk”. Csak így tudunk előretörni.
Számos máig létező intézményt hoztunk úgy létre, hogy az induláshoz szükséges alapfeltételek is hiányoztak. Ezeket mindig kipótoltuk, amit pedig nem sikerült megoldani, azt kikerültük, más utat kerestünk. Ahol akarat van, ott út is van. Ezt a gondolkodást kell elsajátítani! Nem szabad úgy hozzáállni egy kijelölt, elérendő célhoz, hogy törvényhelyi hivatkozásokat sorolok fel, hogy anyagiakra, vagy éppen időhiányra hivatkozva bizonyítom, hogy miért nem lehet. Minden lehetséges, csak akarni kell. Az akadályok legyőzésében, ne a problémák sorolásában jeleskedjünk. Ha mégsem érjük el a célunkat, akkor sincsen semmi gond: úgy kell a feladathoz állni, hogy rajtunk nem múljon semmi, hogy tiszta lelkiismerettel tudjunk Isten elé állni. A helyes irányba tett erőfeszítés soha sem hiábavaló, máshogy, másformában jelentkezik az eredmény.
Úgy látom, hogy egyedül a szellemi erő hiánya az, ami meggátolhatja a nagy tettek véghezvitelét. Képzelő erő szükséges, amivel előre megteremtem gondolataimmal a kész művemet, majd kellő elszántsággal lépésről-lépésre végrehajtom a tervemet. Hadjáratot kell vezetni a gátló tényezőkkel szemben, amihez persze azonosítani kell az ellenséges erőket, de azzal a szándékkal, hogy én le akarom őket győzni, nem meghátrálni, mikor felismerem őket. Ha kell napokig nem alszom, ha kell minden pénzemet erre szánom, ha kell, mindenemet feláldozom. Csak őrült fanatikusként szabad a feladathoz hozzáállni. Ha azt látom, hogy a körülöttem lévők csüggednének, akkor magasra emelem a zászlót, elkiáltom magam, hogy „nézzétek, hogyan győzedelmeskedem! Aki látni akarja a diadalt, az kövessen!”, majd megindulok a cél felé. A hasznavehetetlen nem követ, az elszánt harcosok velem tartanak.
A lagymatag, számolgató, hullaszagú, lassú lefolyású terveket ki kell dobni! Csak a lavinaszerű, mindent elsöprő akciónak van értelme. Ezzel tudjuk ledönteni a falakat, nem a sopánkodással, meg a halogatással. Győzni és valódi eredményeket akarunk elérni, a világ megváltására szövetkeztünk! Aki nem akar győzni, aki nem érti és érzi, hogy milyen csodálatos küldetést kaptunk mi, harcos magyarok, az álljon félre, ne is lássuk többet soraink között. Ha Isten velünk, kicsoda ellenünk? Fel a győzelemre!
Barcsa-Turner Gábor