Ebben a rovatban arra törekszünk, hogy betekintést, segítséget nyújtsunk mindazoknak, akik a gazdálkodás, önellátás gondolatával kacérkodnak, vagy már önellátó-gazdálkodók.
Termeld meg, ne vedd meg! Talán ez az egyik legalapvetőbb üzenet…
A mai rohanó világunkban ahol minden a pénzről szól, sajnos nehéz elmagyarázni és megértetni a gazdálkodás és az önellátás szükségességét, hasznosságát.
Ugyanis az emberek a megéri/nem éri meg képletben gondolkozva, eleve elvetik ezen gondolatokat, nem is véve figyelembe, hogy az egészség mindennél fontosabb, és alapvető minden további munkához. A betegségeket nagyrészt magunknak okozzuk, a rengeteg vegyi szeméttel, amit elfogyasztunk. Erről majd később bővebben..
Az önellátás, alapja kellene, hogy legyen, éppúgy a mai világnak, mint ahogyan nemzedékeken és évszázadokon át a magyarságnak. Ugyanis, amit megtermel magának az ember, azt nem kell megvenni, illetve tudja mit eszik (szemben a hulladékkal) és kedvére szabadon termeszthet növényeket, tenyészthet állatokat.
Sokan most azt mondhatják, ők nem tudnak a városban lakásban termelni, ami igaz, de nekik nem is kell.
Nekik elég tudni, hogy melyik nemzeti gazdálkodó van a környezetében és egyből tőle tud vásárolni. Esetleg be lehet segíteni egy közelben élő gazdának a közös cél érdekében, és tanulás gyanánt.
Saját példámból kiindulva, soha nem lehet tudni, mikor mit hoz az élet, és mikor kell az a hatalmas tudás, ami mára a kihalófélben lévő idős régi gazdák fejében él. A generációkon átívelő tapasztalat, aranyat ér. Fölösleges köröket és szenvedést spórolhatunk meg, illetve fantasztikus időutazást élhetünk át, szájtátva hallgatva az időseket, amint mesélnek mit és hogyan csináltak. Már, ha méltónak találtatunk arra, hogy megosszák velünk a tudást.
A másik indok, hogy az önellátás, a vele járó küszködés és kihívások sokasága embert próbáló és jellemformáló hatása, gyorsan kiválogatja “az embert a gátra”!
Viszont a jó munka meghozza gyümölcsét és összehozza az embereket, elszakítva a számítógépek, okostelefonok elmagányosító hatásaitól.
Egy-egy disznóvágás, egy szüret, vagy egy jóízű befőzés, olyan történeteket tud kreálni, amit még vénségére sem felejt az ember fia.
A vasárnapi aranysárga, gyöngyöződő, gőzölgő tyúkhúsleves, a kakaspörkölt, amiben megáll a fakanál olyan sűrű és telt, vagy egy finom zöldpaprika illata, paradicsommal egy karéj zsíroskenyérrel.
Egy üveg habzó bor a saját szőlőnkből, a pincéből, vagy az ebéd előtti hétvégi kis kupica pálesz.
Folytathatnám a sort és fogom is..
(Balog – SZKR – Gazdálkodj okosan)