Abbász Aragcsi, Irán külügyminisztere szerint Törökország közbelépése akadályozta meg, hogy az Egyesült Államok és Izrael iráni kurd fegyveres szervezetek bevonásával újabb frontot nyisson Teherán ellen. Ez meglepőnek tűnhet, ám a történetnek komoly előzménye van: már márciusban több nemzetközi, török és iraki–kurd forrás beszámolt arról, hogy Washington és az iráni kurd ellenzéki csoportok között katonai egyeztetések folytak.
Kövesd Telegram csatornánkat!
Folyamatosan frissítve a háborús hírekkel és a nagyvilág történéseivel
Aragcsi Ankara szerepéről beszélt
Az iráni külügyminiszter egy iráni médiának adott interjúban azt állította, hogy az amerikai–izraeli támadások kezdetén Irán feldarabolását és egy kurd fegyveres felkelés kirobbantását is fontolgatták.
Aragcsi elmondása szerint a veszély miatt kapcsolatba lépett Mohammed Sía asz-Szudáni iraki miniszterelnökkel, az iraki Kurdisztáni Régió vezetőivel, valamint Hakan Fidan török külügyminiszterrel. Állítása szerint Ankara ezután közvetlenül tárgyalt az amerikaiakkal, és „nagyon határozott álláspontot” foglalt el az elképzeléssel szemben.
Az iráni külügyminiszter úgy értékelte, hogy Törökország fellépése és más regionális diplomáciai kezdeményezések együttesen hiúsították meg a tervet. Egyúttal figyelmeztetett: Teherán válaszolna minden olyan fenyegetésre, amely az iraki kurd területekről indul Irán ellen.
Nem most kezdődött a történet
Aragcsi mostani állítása nem előzmény nélküli. A Reuters már március 3-án arról számolt be, hogy Irakban állomásozó iráni kurd fegyveres szervezetek képviselői egyeztettek az Egyesült Államokkal egy esetleges iráni katonai műveletről.
A hírügynökség három, az ügyet ismerő forrás alapján azt írta: a kurd csoportok azt vizsgálták, hogy miként támadhatnák meg az iráni biztonsági erőket az ország nyugati részén, miközben az amerikai és izraeli légierő iráni célpontokat bombázott. A szervezetek állítólag kiképzést is folytattak egy ilyen művelet lehetőségére.
Néhány nappal később újabb Reuters-jelentés jelent meg, amely szerint Izrael már körülbelül egy éve kapcsolatban állhatott az iraki Kurdisztánban működő iráni kurd szervezetekkel. A tárgyalások egyik lehetséges célja az Irán nyugati határán fekvő városok, köztük Osnavije és Piránsahr elfoglalása lehetett.
A beszámoló szerint több ezer kurd fegyveres készülhetett egy műveletre, ám nehézfegyverek és külső légi támogatás nélkül kevés esélyük lett volna tartós területi sikert elérni.
Trump is mozgósítást sürgetett
Az amerikai szándékról szóló beszámolókat Donald Trump akkori nyilatkozatai is erősítették. Március elején az amerikai elnök nyilvánosan arra biztatta az iráni kurdokat, hogy kapcsolódjanak be a Teherán elleni fellépésbe.
Amerikai sajtóértesülések szerint Washington nemcsak az iráni kurd pártokkal, hanem az iraki Kurdisztán meghatározó politikai erőivel is kapcsolatba lépett. Az Egyesült Államok azt kérhette a kurdisztáni vezetéstől, hogy ne akadályozza az Irán ellen készülő fegyveres csoportok mozgását. Felmerült amerikai légitámogatás és logisztikai segítség lehetősége is.
A nyilvánosságra került információk alapján ezért nem pusztán iráni propagandafogásról vagy utólag kitalált összeesküvés-elméletről beszélhetünk. Washingtonban és Tel-Avivban valóban vizsgálhatták annak lehetőségét, hogy az iráni kurd fegyveres ellenzék az amerikai–izraeli légiháborúval párhuzamosan szárazföldi frontot nyisson.
Ez azonban még nem jelenti azt, hogy létezett egy véglegesített és végrehajtásra kész, egységes felkelési terv.
Török figyelmeztetés
Törökország már a háború első heteiben nyilvánosan jelezte, hogy ellenzi Irán belső és etnikai destabilizálását. Hakan Fidan március 7-én arra figyelmeztetett, hogy „történelmi hiba” lenne polgárháborút szítani Iránban a hatalom megdöntése érdekében.
Ankara álláspontja mögött nem feltétlenül Irán támogatása állt. Törökország és Irán számos térségi ügyben rivális, Szíriától a Kaukázusig. A két ország érdekei azonban találkoznak abban, hogy egyikük sem akar olyan kurd állami vagy katonai központot látni a térségben, amely saját kurd lakosságára is hatással lehet.
Egy sikeres iráni kurd felkelés megerősíthette volna a PJAK-ot, amelyet Törökország a PKK iráni testvérszervezetének tekint. Ankara attól is tarthatott, hogy az iráni állam meggyengülése új menekülthullámot, fegyveres határvidéket és tartós regionális káoszt idéz elő.
Ebben az értelemben Törökország egyszerre léphetett fel az iráni területi egység és saját nemzetbiztonsági érdekei védelmében.
Erbíl sem akart háborút
Az iraki Kurdisztán vezetése szintén óvatosan viszonyult az iráni kurd szervezetek mozgósításához. A kurdisztáni autonóm régió az Egyesült Államok fontos partnere, ugyanakkor közvetlenül határos Iránnal, és területén jelentős iráni gazdasági és biztonsági befolyás érvényesül.
A Reuters későbbi vizsgálata szerint az iraki kurd vezetők a súlyos iráni megtorlástól és a régió destabilizálódásától tartva végül elutasították a háborúba való bekapcsolódást. A kurd fegyveres csoportoknak Washingtonból is ellentmondásos jelzések érkeztek, miközben Irán rakéta- és dróntámadásokkal igyekezett elrettenteni őket.
Az iráni támadások valóban elérték az iraki Kurdisztánban működő ellenzéki csoportok táborait. Március elején csapások érték többek között a Komala és más iráni kurd szervezetekhez kapcsolódó helyszíneket Erbíl és Szulejmáníja térségében.
A kurdok cáfoltak
A történet másik oldalához hozzátartozik, hogy az érintett iráni kurd szervezetek többsége tagadta: fegyveres offenzívát indított volna Irán ellen.
A Rudaw és a Shafaq News beszámolói szerint a Kurd Irán Demokrata Pártja, a Komala és más szervezetek azt állították, hogy egyetlen alakulatuk sem lépte át az iraki–iráni határt, és valótlannak nevezték a már megindult szárazföldi támadásról szóló híreket.
A PJAK egyik vezetője júliusban Aragcsi verzióját is vitatta. Szerinte valószínűtlen, hogy Washington és Tel-Aviv kizárólag Ankara tiltakozása miatt mondott volna le egy stratégiai jelentőségű műveletről. A szervezet ugyanakkor nem tagadta, hogy az Egyesült Államok és Izrael célja továbbra is az iráni rendszer meggyengítése lehet.
Az iráni kurd ellenzék tehát különbséget tesz a politikai és katonai egyeztetések, valamint egy ténylegesen megindított, külföldről vezérelt felkelés között.
Terv volt, de meddig jutott?
A rendelkezésre álló információkból két dolog viszonylag egyértelműen kirajzolódik.
Először is, az Egyesült Államok és Izrael valóban kapcsolatban állt iráni kurd fegyveres szervezetekkel, és legalább lehetőségként felmerült egy Irán elleni szárazföldi művelet.
Másodszor, Törökország és az iraki Kurdisztán vezetése határozottan ellenérdekelt volt egy ilyen konfliktusban. Ankara regionális polgárháborútól és a kurd fegyveres mozgalmak megerősödésétől, Erbíl pedig közvetlen iráni megtorlástól tartott.
A lényeg pedig az, hogy az iráni háború idején valós lehetőségként merült fel, hogy az ország etnikai és politikai törésvonalait is felhasználják Teherán meggyengítésére. Törökország pedig ebben az esetben nem Irán szövetségeseként, hanem a status quo és saját biztonsága védelmezőjeként lépett fel.
https://szentkoronaradio.com/2026/03/07/nem-kernek-az-usa-bol-az-iraki-kurdok/
https://szentkoronaradio.com/2026/03/10/kurdok-izrael-es-az-usa-szamarai/
https://szentkoronaradio.com/2026/01/08/torokorszag-kesz-segitseget-kuldeni-sziria-szamara-a-kurdok-elleni-harcban/
(Új Világ(t)rend nyomán Szent Korona Rádió)
