Ali Hamenei legfőbb iráni vallási vezető halálhírét könnyekkel küszködve erősítette meg az iráni állami tévécsatorna bemondója. Az összehangolt amerikai-izraeli akció végzett vele. Bizonyára sok helyen sokféle szempontból fogják értékelni életét, munkásságát, következzen hát a Kuruc.info értékelése egy rendkívül fontos aspektusból.
Kövesd Telegram csatornánkat!
Folyamatosan frissítve a háborús hírekkel és a nagyvilág történéseivel
Mindenekelőtt hívjuk segítségül Julius Evolát. Látszólag furcsa lehet, hogy miképpen kapcsolódik ide, de az írás végére világos lesz.
Másrészt már csak azért is fontos idéznünk „A zsidókérdés helye” c. tanulmányából, mert valljuk Iscaac Newton gondolatait, miszerint „ha messzebbre láthattam, annak az volt az oka, hogy óriások vállán álltam” – írja a Kuruc.info.
Ezért szükségesek Evola gondolatai. Evola azt írja, a zsidók és az emberiség többi része között alapvető, szinte ontológiai és metafizikai különbség van.
Egy talmudi írásban ezt olvassuk: A zsidó az élő isten, a megtestesült isten, az égi ember. A többi ember földi, alacsonyabb rasszhoz tartozó. Csak azért létezik, hogy a zsidót szolgálja. A zsidók és a nem-zsidók ugyanúgy viszonyulnak egymáshoz – fűzi hozzá a szöveg, mint az emberek és az állatok.
„Ti emberek vagytok, miközben a világ többi népei nem emberek, hanem állatok.” „Minden népet Juda jogara alá vetek”, ez volt az ősi „isteni” ígéret. Mint írja, a későbbi hagyományban és azokban a civilizációs korszakokban és ciklusokban is fennmaradtak, amelyekben nem lehet kétséges, hogy azok a népek, amelyek felett Izrael „vasvesszővel fog uralkodni”, nem csupán a Földközi-tenger ázsiai partjain élő ókori népek, hanem az egész világ nem zsidó népei.
Nagyon fontos Evola szerint, hogy a keresztény eszményektől eltérően a zsidó eszmény regnuma nem absztrakt és földöntúli, hanem ezen a földön valósul meg, és élén egy jól meghatározott népnek kell állnia: a zsidónak. És amíg ez be nem következik, a zsidóknak – a Törvény szerint – magukat száműzötteknek és foglyoknak kell tekinteniük. Bárhol hatalomra jutnak is, ha ez nem abszolút hatalom, azt gyötrelemnek, méltatlanságnak kell tekinteniük. Erőszaknak és igazságtalanságnak kell tekinteniük minden törvényt, amely nem az ő Törvényük.
Könnyen elképzelhetjük annak pszichológiai következményeit, hogy egyrészt a választott népnek érzik magukat, másrészt ők az a törzs, amelyet mindenki üldöz és gyűlöl. Ez olyan kettősség, amely többek között magával hozza a bűnösség és a kiengesztelődés érzésével járó bonyodalmakat, és ezért egy valódi hasadást: egyrészt a gyűlöletet, másrészt az aljasságot és a türelmetlenséget, mutat rá Evola.
Ha figyelembe vesszük, hogy az ellentmondásos érzelmeknek ez a káosza az atavizmus révén tudatalatti „komplexusokká” vált, az azt is jelenti, hogy felfedezzük az ihletnek azt a forrását, amelyből a „zsidó géniusz” irodalmi és ideológiai termésének nagy része származik, és felismerjük a bomlásnak azt a kovászát, amelyeket ezek magukban rejtenek.
Ha tekintetbe vesszük a „választott nép” jogát és az „ígéretet”, a fentiek szerint az igazság az, hogy a zsidónak nem csupán joga, hanem szinte kötelessége, hogy közvetve vagy közvetlenül – előmozdítson minden felforgatást, minden lázadást a rend és a civilizáció minden formája ellen, amely nem “semleges”, hanem a zsidó hagyományoktól és eszményektől különböző hagyományokból, rasszokból és eszményekből ered. Maga a Törvény logikája a minden eszközzel való rombolást és pusztítást követeli meg. Hiszen ez nyitja meg az utat Izrael regnuma előtt.
A zsidó, aki mindenütt idegennek érzi magát, és nem talál olyan helyet, ahol jól érezné magát, ahelyett hogy felismerné önmagában ennek az érzésnek az okát, azt a külvilágra vetíti ki, és azt hiszi, hogy a világ és a társadalom tökéletlen és „irracionális”.
Ezért van az, hogy ahol nem sikerül neki céljainak megfelelően rejtett módon átalakítani és szétmállasztani a nem zsidók hagyományos intézményeit, ott a zsidó mindig reformerként, liberálisként és forradalmárként jelenik meg: egy absztraktnak és demokratikusan humanitáriusnak látszó „igazságosság”apostolaként.
Ám ez az igazságosság valójában csak azokat a követeléseket tükrözi, amelyek szabaddá teszik az utat, és előkészítik a jövőt, szögezi az olasz tradicionális gondolkodó. Majd úgy folytatódik gondolatmenete, amely kísértetiesen beilleszthető jelenkorunk történéseibe: Izrael akadálynak érez mindent, aminek saját arculata, saját specifikus jellege van, és ezáltal ellenáll a zsidó eszmének. Elég, ha egy nép felébred és visszatalál önmagához, Izrael azonnal veszélyt szimatol, és működésbe lépteti a védekezés ösztönét. Ez az ösztön viszont hamar rájön arra, hogy a legjobb védekezés a támadás.
Ahogyan Batault helyesen megjegyezte, mindaz, ami szét akarja zilálni és fel akarja oldani a hagyományos társadalmakat, a nemzeteket, a hazákat, számukra ösztönösen rokonszenves. A zsidóknak érzékük van az emberiség iránt, és szeretik az emberiséget, amelyet absztrakt és az egymáshoz lehetőleg minél hasonlóbb egyének halmazának tekintenek, akik elszakadtak a hagyományok rutinjától és megszabadultak a múlt béklyóitól: akik – miután gyökértelenné és csupasszá válnak, és igazi emberanyaggá fokozódnak le, rendelkezésére állnak a jövő nagy építészeinek. Ezek pedig végül az Értelemnek és az Igazságosságnak megfelelően – felépítik azt a messiási várost, amelyben „Izrael fog uralkodni.”
Vélhetően a napokban meggyilkolt Ali Hamenei is tisztában volt a fentiekkel, még ha nem is tudhatjuk, hogy olvasta-e Julius Evolát. Már csak azért is erre a következtetésre juthatunk, mert megnyilatkozásai bővelkedtek a zsidóságot – nagyon helyesen – kritizáló kijelentésekben.
Irán 1989 óta egészen napjainkig hivatalban lévő legfelsőbb vezetője az elmúlt évtizedekben számos olyan kijelentést tett, amelyek miatt nemzetközi bírálatok érték, különösen antiszemita retorika és az úgynevezett holokauszt relativizálása kapcsán.
Beszédeiben következetesen élesen támadja Izrael államot, amelyet rendszeresen „cionista rezsimként” emleget, és többször kijelentette, hogy Izrael nem fog hosszú távon fennmaradni. Egy 2015-ös, széles körben idézett üzenetében például arról írt, hogy Izrael 25 éven belül megszűnik létezni. A legnagyobb felháborodást a nemzetközi zsidóság körében a holokauszttal kapcsolatos megnyilvánulásai váltották ki. Több alkalommal megkérdőjelezte annak történelmi részleteit, sőt annak valóságát is.
Egy 2014-es nyilatkozatában azt írta, hogy a holokauszt „olyan esemény, amelynek valósága bizonytalan”, és ha meg is történt, nem világos, hogyan zajlott le. Későbbi megszólalásaiban is felvetette, hogy miért számít bűncselekménynek egyes országokban a holokauszt tagadása, miközben más vallási érzékenységeket nem védenek hasonló módon. Nyilatkozatai miatt több zsidó szervezet, köztük nemzetközi érdekvédelmi csoportok és izraeli politikai vezetők is elítélően reagáltak, hangsúlyozva, hogy szerintük a holokauszt „történelmi tény”, amelyet széles körű „tudományos bizonyíték” támaszt alá.
Hamenei ez irányú megnyilvánulásait nem érdemes csupán mellékszálként elkönyvelni. Az 1945 óta fennálló világrend „morális” talapzata egyértelműen a holokuszt-mítosz. Ennek megkérdőjelezése hazánkban is büntetőjogi kategória. A nemzetközi zsidóság erkölcsi védőpajzsként tolja maga előtt, kritizálhatatlanságuknak kulcsa a holokauszt legenda életben tartása. Évtizedek óta erre hivatkozva fojtanak el vagy siklatnak ki minden őszinte és hiteles jobboldali, nemzeti kezdeményezést, mert amíg a mítosz áll, addig a társadalom szélesebb rétegei egyfajta „pavlovi reflexként” erre reagálni is fognak. Nem mellesleg mind a mai napig egy kiválóan jövedelmező iparág.
Hamenei szókimondó bátorságárara a zsidósággal kapcsolatban nagy szükség lenne Európában is túlélésünk és jövőnk érdekében.
A Mazsihisz teljes mellszélességgel támogatja a zsidó terrorállam Irán elleni támadását
(Kuruc.info nyomán Szent Korona Rádió)