A kommunisták folyamatosan hazudnak, és alternatív történelmet találnak ki, pofátlanul átírják a történéseket, és a bűntetteik valahogy soha nem úgy voltak szerintük, mint ahogy azok megtörténtek. Ismételten kommunista bűnöket relativizált az “Ellenforradalom 1956” kommunista oldal, miközben a munkásőröket akarták felmenteni. Szerintük az erőszakszervezet kezéhez nem tapad vér. Valóban?
Kövesd Telegram csatornánkat!
Folyamatosan frissítve a háborús hírekkel és a nagyvilág történéseivel
Nagy siralmak között posztoltak a kommunisták az idei Kitörés Emléktúráról is. Sej László és beteg brigádja szerint ugyanis nagy probléma, hogy a túra egyik résztvevője “a Hunyadi Waffen SS egyenruháját” viselte, a vele túrázó lányon pedig a “német Volkssturm karszalagja látható”. A posztban persze felháborodnak, hogy ezek után csak őket éri támadás, mert “Bizonyára az ideológiával is azonosulni tudnak, ha már ilyen vidáman viselik az egyenruhát. És eközben minket, munkásőr hagyományőrzőket csesztet a fél ország az egyenruha miatt. (Megjegyezzük, hogy a Munkásőrség kezéhez nem tapad vér, a munkásőrök senkit nem gyilkoltak meg a szervezet fennállásának 32 éve alatt).“
Tőmondatban írjuk. Hogy az összes csökött kommunista megértse. A Kitörés Emléktúra egy történelmi túra. A pontokon megjelennek szovjet egyenruhák is.
De persze, csak rá kell nézni a sörösüvegvállú kommunistákra, hogy rájöjjünk, még, ha meg is próbálták, soha nem tudtak eljutni a szovjet pontokig. De ehhez már hozzászoktunk, hogy a testnevelésből felmentettek akarják megmondani, hogy mi az a hősiesség. Nekik valószínűleg 3 lépcsőfok megmászása.
De térjünk vissza alaptémánkhoz. A Munkásőrség valóban báránylelkű kedves emberekből állt? Nem éppen. A kádári rendszer terrorjának fenntartásául szolgáló eszközök voltak. De akkor legalább nem tapad vér a kezükhöz? Dehogynem. Ellentétben Sej Lászlóékkal, mi nem sajnáltuk az időt, és pár példát összeszedtünk, hogy bemutassuk a munkásőrök valódi arcát:
- 1957, Salgótarján: Házkutatásokat tartottak, embereket hurcoltak el és bántalmaztak, hogy megtörjék a forradalom utáni ellenállást.
- 1957, Budapest, Angyalföld (XIII. kerület): Az egyik első halálos áldozatot követelő eset. Egy munkásőr járőr fegyelmezetlen fegyverhasználat következtében lelőtt egy civil polgárt.
- Tatabánya: A bányászok és a munkásőrök közötti feszültség itt gyakran torkollott kocsmai verekedésekbe, amelyeknél előkerültek a szolgálati fegyverek is.
- 1957. április 13., Újpest: A vákuumtechnikai gyár munkásszállásán (Szilágyi u. 26.) a zászlóaljtörzs fegyvermestere ellen indult eljárás, miután részegen fegyverbemutatót tartott, majd azt hitte, hogy üres a fegyver és meghúzta az elsütőbillentyűt, vétlen lövésével lelőtte az egyik ott dolgozó munkást.
- 1957. május: Egy pesti munkásőr ellen gondatlanságból elkövetett emberölés címen eljárást indítottak, miután a munkásőr fia az apja fegyverével játszott és fejbe lőtte magát.
- 1957. szeptember, Szerencs: L. L. bányamunkás munkásőr részegen bement a munkásőrség őrszobájára, és ott az ágyra lefeküdt, majd a szolgálatos M. I. munkásőr az ajtót rázárta és távozott. L. felébredt és mivel nem tudta az ajtót kinyitni, egy sorozatlövést adott le a bezárt ajtóra. A folyosón elhaladó S. L. […] lakost hasbalőtte, aki meghalt.
- 1957, Fejér megye: Nemes Ferenc önálló századparancsnok részegen egy présházba ment bort venni, ahol fegyverével kényszerítette a borászt, hogy adja olcsóbban. Még az éjszaka betévedt egy italboltba, ott felpofozott egy helybélit, utána egész éjszaka mulatott. Éjfél után, miután motorját nem tudta beindítani, pisztolylövésekkel kényszeríttette a mentőautót megállásra, hogy húzassák be.
- 1957, Fejér megye: J. V. szakaszparancsnok-helyettes végrehajtója volt több polgári személy brutális összeveretésének, és egy kétgyermekes asszonyon nemi erőszakot követett el.
- 1957 nyara: Többször előfordult, hogy a rendőrök igazoltatni akarták a részeges munkásőröket, akik viszont ennek nem engedelmeskedtek és rátámadtak a rendőrökre.
- T. J. a Nárcisz expresszóban botrányosan viselkedett és lövöldözött.
- R. J. a Székely kert vendéglőben botrányosan viselkedett, lövöldözött, majd az intézkedő rendőrre is rálőtt.
- Sz. Gy. a Hungária úti italboltban lelövéssel fenyegette az ott tartózkodókat.
- H. L. munkásőr ittasan lövöldözött, majd az őt igazoló rendőrre fogta a fegyverét, aki erre fegyvert használt és lelőtte a munkásőrt.
Az erőszakszervezet fennállásának ideje alatt számos “rendkívüli eset” történt
- 1957: 251 eset történt, amelyből 46 végződött halállal
- 1958: 296 eset történt, amelyből 68 végződött halállal
- 1959: 211 eset történt, amelyből 58 végződött halállal
- 1960: 128 eset történt, amelyből 40 végződött halállal.
Egy alkalommal már a szovjetek is megelégelték a törvénytelenségeket. 1957 őszén „P. L. munkásőr, Cegléden egy mulatóhelyen szórakozott. Ott volt egy illető, aki szidta a demokráciát, ezért P. mő. [munkásőr] figyelmeztette az illetőt, hogy hagyja abba a rágalmazást, a figyelmeztetésre az illető felugrott, P. munkásőrt pofon ütötte, erre P. pisztolyával hármat a levegőbe lőtt. Az esetnél jelen volt egy szovjet tiszt, aki felszólította P-t, hogy adja át a fegyverét. P. nem adta át, mire a szovjet kapitány P. kezét hátracsavarta, közben a pisztoly elsült és P-t eltalálta. [Sic!]” A munkásőr egy óra múlva meghalt, és maguk a szovjetek is követelték az ügy kivizsgálását – írja Kiss Dávid a Magyar Rendészetben.
Részeges, magukon uralkodni cseppet sem tudók töltötték fel a Munkásőrség sorait, és szolgálták ki a kommunista diktatúrát. Gyökerestül kellett volna az ilyen szervezeteket eltörölni Magyarországon, de természetesen az elsikkasztott rendszerváltás után teljesen rendben van ezeket éltetni…
Források:
- Kiss Dávid: A Munkásőrség története és előzményei
- Kiss Dávid: Munkásőrség, „rendkívüli események”, (i)gazságszolgáltatás (Magyar Rendészet 2015/3)
- Rácz Attila: A Munkásőrség budapesti fegyelmi ügyei 1957–1963
(Szent Korona Rádió)