Aranyszájú Szent Jánossal már körbejártuk, hogy miért is olyan súlyos bűn a homoszexualitás, és miért nem lehet elfogadása felé semminemű engedményt tenni, de most az Ostarius írásával nézzük meg, hogy mit is gondolt a témáról a nagy tudós Aquinói Szent Tamás.
Kövesd Telegram csatornánkat!
Folyamatosan frissítve a háborús hírekkel és a nagyvilág történéseivel
Noha a posztzsinati egyház egyre inkább elhagyja a démoni behatások, valamint szellemi lények (angyalok, démonok) tevékenységének kérdéskörét, a hagyományhű papok egyre többször hívják fel rá a figyelmet. A széles körben elismert és kedvelt exorcista atya, Chad Ripperger egyik előadásában (magyar fordítása elérhető itt) például arra hívta fel a figyelmet, hogy az öt legfőbb démon (Baal, Asmodeus, Leviathan, Lilith, Baphometh) mind a szexualitáshoz kapcsolódik, és ebből három kifejezetten a homoszexualitáshoz.
Jelen írás egy ontológiai eszmefuttatással kívánja elemezni, hogy miért kifejezetten sátáni bűn a homoszexualitás megélése.
A teremtés méltósága
Teremteni a szó szoros értelmében csak Isten tud. A teremtés nem puszta átalakítás, hanem létrehozás a semmiből (creatio ex nihilo). Ez olyan isteni aktus, amely az isteni mindenhatósághoz tartozik, és amelyre egyetlen teremtmény sem képes. Az ember ezzel szemben legfeljebb alakítja a már meglévő anyagot. Minden emberi alkotás átrendezés, nem teremtés, munka az anyaggal, nem létadás.
Egyetlen területen történik kivételes dolog, a gyermeknemzésben. Itt az ember nem pusztán formál, hanem olyan cselekedetet hajt végre, amelynek eredménye egy új emberi személy. A test kialakulásában az ember közreműködik Isten tevékenységében. Ezért mondja a hagyomány, hogy a nemzésben az ember Isten teremtő társává válik.
Ez adja a nemiség rendkívüli méltóságát. Nem puszta ösztön, nem puszta élvezet, hanem olyan terület, ahol az ember belép Isten teremtő művébe. Ezért a gyermeknemzés nem csupán biológiai esemény, hanem szakrális valóság. Itt érinti egymást a földi és az isteni, az emberi test cselekvése és az isteni teremtő akarat.
Ezért mondhatjuk, hogy a szexualitás helyes rendben az egyik legnagyobb isteni ajándék és egyben az egyik legnagyobb emberi méltóság.
A legmagasabb rendű emberi meghívás sárba rántása
A hagyomány a sátánt „Isten majmának” nevezi (simia Dei). Az ördög utánozza Istent, de tettei torzak, hitványak és csak paródiái az isteni műnek. Nem saját igazságot alkot, hanem Isten igazságát fordítja visszájára. Nem új rendet teremt, hanem a meglévő rendet torzítja el. És hol máshol jelenhetne meg a legnagyobb gúny és torzítás, mint ahol az Isten magához emeli az embert és teremtő társává teszi. A rendetlen szexuális cselekedet (pl. fogamzásgátlás) is bűnös, mert kizárja azt a célt, amiért a nemiség egyáltalán létezik. A cselekedet már önmagában ellentmond a természetes rendeltetésének.
Van azonban különbség a rendetlenség és a kigúnyolás között. A hagyomány mindig súlyosabbnak tartotta azokat a bűnöket, amelyek nemcsak eltérnek a rendtől, hanem szimbolikusan is kiforgatják azt.
A homoszexuális aktus és az állatokkal való közösülés azért súlyosabb, mert nemcsak terméketlen, hanem magát az életre irányuló rendet tagadja meg. Ezekben a cselekedetekben az a terület, ahol az ember Isten teremtő társa lehetne, le van húzva az ösztön szintjére. Ami szent együttműködés lenne Istennel, az parodisztikus hitványsággá válik.
Ezért különösen súlyos ezeknek a bűnöknek a lényege, hiszen nem egyszerűen erkölcsi hiba történik, hanem az Istentől kapott méltóság lesz sárba rántva. Ahol az embernek Isten munkatársává kellene lennie, ott a sátáni logika szerint gúny tárgyává válik a teremtés rendje.
A nemi bűnök osztályozása Aquinói Szent Tamás alapján
Azt mondja a hagyomány, hogy a homoszexualitás megélése súlyosabb bűn, mint például a házasságtörés, a cölibátus megszegése vagy a vérfertőzés. Ezek is halálos bűnök, mert önmagukban súlyosan rendetlen és szentségtörő kapcsolatok, de még mindig a férfi és nő kapcsolatának rendjén belül történnek. A homoszexuális aktus viszont magát a nemi rend értelmét – így az ember Istennel való együttműködésének méltóságát – gúnyolja ki.
Aquinói Szent Tamás foglalkozott a szexuális bűnökkel, sőt külön articulusban tárgyalja a köztük fennálló rendet. (STh III. q 154; a 12.). Így hangzik a kérdéshez vonatkozó okfejtése:
„Válaszul azt mondhatjuk, hogy minden genus esetében a legrosszabb a kezdeti elv megrontása, amelytől a többi függ. A megismerés elvei pedig azok a dolgok, amelyek a természet szerint valók, mert az értelem a természet által meghatározott dolgokat feltételezi, mielőtt a többi dolgot aszerint rendezi el, ami helyes. Ez megfigyelhető mind az elméleti, mind a gyakorlati területen. Ezért miként az elméleti dolgokban a legsúlyosabb és legszégyenletesebb tévedés az, amely azokkal a dolgokkal kapcsolatban történik, amelyeknek ismerete természetes módon adatik meg az embernek, úgy a cselekvés területén is a legsúlyosabb és legszégyenletesebb az, ha valaki a természet által meghatározott dolgok ellen cselekszik. Ezért, mivel a természetellenes bűnök által az ember áthágja azt, amit a természet meghatározott a nemi cselekedetek használatára vonatkozóan, ebből következik, hogy ezen a területen ez a bűn a legsúlyosabb mind közül.”
Kijelenthető tehát, hogy a homoszexualitás megélése az állatokkal elkövetett fajtalansággal említhető egy lapon, nem pedig a meddő (fogamzásgátlást alkalmazó) kapcsolatokkal. Emellett pedig egyenesen istenkáromlás.
A természet rendje ellen – Aranyszájú Szent János a homoszexualitásról (I.rész)
(Ostarius nyomán Szent Korona Rádió)