A Pázmány Péter Katolikus Egyetem docensét azután bocsátották el, hogy egy LMBTQP-propaganda tanulmányt írt, majd erre pénzt akart kérni az egyetemtől. Az érzékenyített bíróság neki adott igazat, mindezt a “nemzeti-keresztény” Fidesz kormányzat 16. évében.
Kövesd Telegram csatornánkat!
Folyamatosan frissítve a háborús hírekkel és a nagyvilág történéseivel
15 napon belül köteles visszaállítani a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bognár Bulcsu jogviszonyát, akit tavaly nyáron bocsátottak el. A Fővárosi Törvényszék ítélete szerint meg kell téríteni az elmaradt fizetéseket, összesen 4,26 millió forintot, megtoldva a késedelmi kamattal, illetve a 2,14 millió forintos perköltséget is az egyetemnek kell állnia. Az ítélet elsőfokú, fellebbezésre van lehetősége a feleknek.
Az LMBTQP-lobbista Bognár Bulcsu 2025 nyarán indított pert a Pázmány Péter Katolikus Egyetemmel szemben a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) segítségével, mert álláspontja szerint elbocsátása jogszerűtlen volt, az intézmény megsértette az egyenlő bánásmódról szóló törvényt.
A bíróság kimondta, hogy a docenst egy védett tulajdonsága, konkrétan vélt világnézete miatt érte hátrány: azért rúgták ki, mert megírt egy LMBTQP tematikához kapcsolódó tanulmányt. Bár az eljárás során az egyetem bizonyította, hogy lehet kutatni a szexuális és nemi kisebbségek helyzetét, sőt, korábban a publikációk után járó támogatást is kifizették ezek után is. Volt azonban egy időpont, amikor a bíróság szerint ez megváltozott, a tárgyalások során több tanú számolt be arról, hogy volt olyan, aki nem adhatta elő az egyetemen tartott rendezvényen az LMBTQP-kisebbségről szóló szakdolgozatát, mást arra köteleztek, hogy feletteseivel egyeztesse, kit hív meg vendégelőadónak az óráira. Utóbbi nem sokkal azután történt, hogy a Háttér Társaság jogvédő civil szervezet munkatársai számoltak be tapasztalataikról pszichológia szakos hallgatóknak. Magyarul, ha egy katolikus egyetem nem engedi, hogy az intézmény keretein belül olyan eszméket terjesszenek, ami szembemegy a katolikus tanítással, az jogszerűtlen.
Az egyetem vezetői tanúvallomásukban ismerték el, hogy az LMBTQP-téma kutatására nem a Pázmány a legmegfelelőbb hely, forrásokat nem szeretnének erre fordítani. A bíróság álláspontja szerint egyébként ez jogukban áll, nincs gond azzal, ha a katolikus szellemiség a munkaszerződésben is elvárásként szerepel, de az egyetemnek kellene valamilyen iránymutatást adnia, hogy ez pontosan mit jelent, hogy mi fér bele ezekbe a keretekbe és mi nem.
Amikor egy katolikus egyetem világi tevékenységet, például oktatást folytat, akkor be kell tartania az állam által alkotott szabályokat, így a munka törvénykönyvét és az egyenlő bánásmódról szóló törvényt – mondta ki a bíróság.
„A katolikus szellemiség, mint feltétel nagyon nehezen értelmezhető. Ki dönti ezt el? A tanulmányszervezési osztály, a dékán, a püspök, kicsoda?” – sorolta aggályait az ügyben eljáró bíró. Úgy látja, a Pázmányon alapvető garanciális szabályok hiányoznak, mint például hogy milyen határidővel bírálnak el támogatási kérelmeket, illetve milyen jogorvoslattal élhetnek az egyetem dolgozói. „Ez az önkényes joggyakorlásnak ágyaz meg, adott esetben megvonható olyan publikációktól a támogatás, ami nem tetszik az egyetem vezetésének” – mondta ki a bíróság.
Az ítélet kitért arra is, hogy a tárgyalás során a Pázmány több állítólagos, Bognárral szemben érkezett panaszra hivatkozott, a docenst úgy írták le, mint akivel már ellehetetlenült a közös munka. A bíróság úgy értékelte, ez nem volt logikus, ha tényleg olyan problémák lettek volna vele, akkor már korábban menesztették volna.
Ugyancsak nem fogadták el az egyetem arra vonatkozó érvelését, hogy azért nem tájékoztatták megfelelően a panaszokról Bognárt, mert már tudták, hogy hamarosan kirúgják. „Amíg a munkaviszony fennáll, addig mindkét felet terheli az együttműködési kötelezettség: ha az egyik kérdez valamit, a másik válaszol. Teljes negligálás válasz nélkül hagyni valakit, ez nem felel meg sem az alapvető magatartási követelményeknek, sem a jóhiszemű és tisztességes joggyakorlásnak” – mondta a bírónő.
„Mi erre számítottunk, a Törvényszék minden vonatkozásban elfogadta a keresetünket, és minden vonatkozásban bizonyítottnak tartotta a joggal való visszaélést és a diszkriminációt. Várjuk az egyetem reakcióját, hogy elfogadják-e ők is ezt az ítéletet vagy másodfokon tovább kívánják vinni a pert” – értékelt Bognár Bulcsu a HVG-nek. Számunkra érthetetlen, hogy aki ilyen hagyományellenes nézetekkel rendelkezik, és ezeket tanulmányaival terjeszti is, az mit keres egy katolikus egyetemen? Nem merül fel benne, hogy az nem az ő közege? Átmehetne másik egyetemre is, az ELTE-n sajnos úgyis van erre igény.
„Én nem csak a saját ügyem okán gondoltam, hogy ezt peres útra kell vinni, hanem azért, mert egy erősödő gyakorlatot érzékelek, ahol a kutatói szabadságot különböző ideológiai, politikai megfontolásokkal szűkíteni próbálják. Nemcsak a Pázmányon, hanem más felsőoktatási intézményekben is. Én egy olyan felsőoktatásban hiszek, ahol ilyen típusú korlátok, a kutatói szabadság alkotmányos jogát sértő eljárások nem lehetségesek” – mondta Bognár.
“Ebből a szempontból a pereskedésem messze túlmutatott az én személyes ügyemen, egy kialakuló, nyilván a nagypolitika által is gerjesztett gyakorlattal szemben próbáltam fellépni”
– tette hozzá. Tipikus, hogy a tudomány szabadságára hivatkoznak a lobbisták. Annak a tudománynak a szabadságára, ami azért nem kezeli betegségként a nemi devianciát, mert 1969-ben a Stonewall lázadások során fizikai támadásokkal megfélemlítették a kutatókat. Valójában egy katolikus intézménynek nemcsak joga, hanem kötelessége lenne, hogy megállítsa az ilyen kártékony téveszmék terjesztését, amik szembemennek a normalitással, a keresztény erkölccsel, és a teremtett világ rendjével.
Arra a kérdésre, hogy a történtek után milyen hangulatban térne vissza a Pázmányra, így válaszolt: „A tárgyalások során elég durva állítások hangzottak el velem szemben. De én ezeket nem az egyetemhez kötöm, hanem egy nem túl helyes, nem túl végiggondolt döntési mechanizmusnak a következményeként szemlélem”. Úgy érzi, az ítélet ilyen értelemben nem is a Pázmánnyal szemben született, meggyőződése ugyanis, hogy a bíróság döntése az egyetem érdekeit szolgálja, hiszen a kutatói szabadság, valamint a “világra nyitott, differenciáltan gondolkodni tudó hallgatók” nevelése a legfontosabb. Jól tudjuk, hogy mit jelent az, ha egy liberális azt mondja, hogy differenciáltan gondolkodni tudó: ellenvetés nélkül elfogadja a liberális világrend hazugságait, azokat meg sem kérdőjelezi. Mindenesetre kíváncsiak lennénk, hogy mi lenne a reakciója Bognárnak, ha az egyetemen sorra jelennének meg olyan tanulmányok, amik a reparatív terápiák hatásosságát támasztanák alá, tudományos bizonyítékokkal.
Az egyetem hivatalos indoklása szerint „a hatékonyság, versenyképesség fokozása” volt a cél abban az időszakban, Bognár pedig bár a kötelező oktatási és kutatásai feladatait teljesítette, kevesellték részvételét a tudományos-szabadidős programok szervezésében. A tárgyaláson szóba került az is, hogy az oktatóval szemben több panasz is érkezett korábban. Először 2024 szeptemberében figyelmeztették felettesei azért, mert a hozzájuk eljutott beszámolók szerint Bognár „szakmai minőségükben alázta meg” kollégáit, a diákokkal pedig „részrehajló módon járt el”, romboló kritikákkal illette azokat, akiknek nem ő volt a témavezetője.
2025 februárjában egy újabb levelet kapott Birher Nándor, a Bölcsészet- és Társadalomtudományi Kar dékánja, amelyben panaszt tesznek Bognár oktatási stílusára. A dékán tanúvallomása szerint a levélben az állt, hogy a docens gyakran tett pocskondiázó, dehonesztáló megjegyzéseket kollégáira. Bognárt azonban nem tájékoztatta erről a levélről, elmondása szerint azért, mert akkor már biztos volt benne, hogy „kolléga úrral nem kívánom folytatni a közös munkát”. Elmondta azt is, a panaszokat azért nem is említették a munkaviszony megszüntetésének (egyik) okaként, mert „alapvetően gazdaságossági kérdés volt a háttérben, ennyi.”
Bognár ezzel szemben azt gondolja: nem a versenyképesség, még csak nem is a panaszok állnak a háttérben. A docens ugyanis társszerzője volt egy, 2025 első felében megjelent, az LMBTQP-közösséggel foglalkozó tanulmánynak, amelyet egy vallási tematikájú nemzetközi folyóirat publikált. A nemzetközi publikációkért jellemzően a Pázmány juttatásban részesíti munkavállalóit, ezt az igényét februárban Bognár is benyújtotta, alig két héttel később azonban megjelent egy dékáni utasítás, amely kizárta a katolikus szellemiséget sértő tanulmányokat a honoráriumot érő körből.
Áprilisban erre a módosításra hivatkozva értesítették arról Bognárt, hogy nem kap pénzt a tanulmányért, majd június 23-án kézhez kapta felmentését, véleménye szerint „vélt világnézete” miatt.
“18 év alatt soha nem volt velem szemben panasz, a tevékenységem nem sértette se az egyetemet, se az egyházat”
– állította vallomásában Bognár.
A bíróságon a TASZ ügyvédje azt állította, Bognárt megtorlásként rúgták ki, amiért kifogásolta az “őt ért hátrányos megkülönböztetést”, amikor nem kapott pénzt a propagandista tanulmány után. Biztosak benne, hogy az oktatót a „munkajoggal össze nem függő okból” érte hátrány, az a védett tulajdonságával – vagyis világnézetével – függött össze. Menesztése után az egyetem végül kifizette a publikáció után járó, 720 ezer forintos juttatást.
A tárgyaláesok során többször szóba került a Pázmány három – azóta felmondott – oktatójának esete, akikkel szemben azután rendelt el etikai eljárást az egyetem, hogy egy cikkük jelent meg a HVG-n. A Pszichológiai Intézet három munkatársa éppen aznap kapta meg az eljárásról szóló értesítést, amikor Bognár Bulcsut kirúgták. Ugyancsak közös motívum a két esetben, hogy az gyik pszichológus, Zsila Ágnes sem kapott juttatást olyan publikáció után, amely az LMBTQ-közösséggel foglalkozott és Bognárhoz hasonlóan, többszöri érdeklődés után sem kapott tájékoztatást arról, tanulmánya miért nem egyeztethető össze a katolikus világnézettel. A Pázmány a per során tagadta, hogy összefüggés lenne a két ügy között.
Két szerzőt, Kengyel Judith Gabriellát és Zsila Ágnest tanúként hallgatta meg a bíróság, mindketten azt állították, diszkrimináció érte őket az LMBTQP-témákkal összefüggésben. Azt állításuk szerint nem közölték velük pontosan, mi miatt volt szükség etikai eljárásra, de több alkalommal jelezték feletteseik, hogy bizonyos témák kutatását inkább mellőzzék.
Megütik a bokájukat az LMBTQP-lobbista oktatók? Fegyelmi eljárások indultak a Pázmányon
A TASZ-szal perel a buzilobbista oktató, akit kirúgtak a Pázmány Péter Katolikus Egyetemről
Nem rúgják ki a Pázmány LMBTQP-lobbista oktatóit, inkább katolikus továbbképzésben részesítik őket
A harmadik LMBTQP-lobbista oktató, Zsila Ágnes is búcsút mondott a Pázmánynak
(HVG nyomán Szent Korona Rádió)