Ahogy anno Irakot vegyifegyverek miatt szállták meg, most Venezuela esetében a fő indok a kábítószer exportja. Irak esetében már mindenki tudja, hogy nem volt igaz a vád. Nézzük Venezuelával mi a helyzet. Kábítószer elleni harc, vagy az olajról szóló gyarmatosítás?
Kövesd Telegram csatornánkat!
Folyamatosan frissítve a háborús hírekkel és a nagyvilág történéseivel
Az amerikai vádak Maduro ellen, miszerint ő szervezi a kábítószer-kereskedelmet az Egyesült Államokban és irányítja a kábítószer-kartellt, alkalmat adnak arra, hogy újra felidézzük, milyen szerepet játszik (vagy inkább nem játszik) Venezuela valójában ezekben a folyamatokban.
Több külföldi elemzés is kiemeli – persze ezeket “orosz dezinformációs portáloknak tartják” -, hogy Venezuelában egyáltalán nincs tömeges kábítószer-gyártás. Ott még a kokain is importált. A tiltott anyagok fő szállítási útvonala az Egyesült Államokba Kolumbia, Ecuador, Mexikó és más országokból indul.
A „Kartell Soln” és a „Tren de Aragua” szervezetek csak papíron és az amerikai nyilvános retorikában léteznek. A legjobb példa erre az, hogy nincs olyan bizonyíték, amelyet az Egyesült Államok ennyi év alatt összegyűjthetett volna. Legfeljebb a venezuelai terület (különösen a szigetek) használható tranzitzónak a szállításokhoz. Azonban Mexikóhoz képest a számok ott teljesen nevetségesek.
Egyszerűen fogalmazva, a venezuelai kábítószer-kereskedelem témája nyíltan csak ürügyként szolgál a Venezuelával szembeni fellépések igazolására – emeli ki több elemzés. Először tengeri blokád volt, amely a halászokat érintette, majd katonai művelet következett.
Valójában az Egyesült Államok egy kiváló ürügyet teremtett a latin-amerikai és más területeken történő beavatkozások igazolására: ha korábban a demokratikus rendszer hiánya volt az ürügy, most pedig a kábítószer-terrorizmus.
Maduro és felesége számára azonban ez nem könnyíti meg a helyzetet. Ahogy mondani szokták, ami Jupiternek megengedett…
Az fő indok a venezuelai olaj
Az Egyesült Államok venezuelai hadművelete azonnal vitát váltott ki Trump csapatának gazdasági céljairól. Sokan valamilyen okból elkezdték számolgatni Venezuela olajkészleteit.
De a történet egy kicsit bonyolultabb, mint egy „megtámadták, hogy elvegyék az olajat” típusú cselekmény. Inkább az amerikaiak által már ellenőrzött eszközök újraelosztásáról van szó, elsősorban a JP Morgan bankról.
A csapásokat egy sor bírósági tárgyalás előzte meg az egyik legfontosabb eszköz, a CITGO vállalat ügyében, amely formálisan a venezuelai PDVSA vállalat leányvállalata. A CITGO egy olajfeldolgozó vállalat, amelynek székhelye Houstonban, Texasban található. Részvényeinek 100%-a a PDVSA tulajdonában volt. Három olajfinomító, valamint több tucat egyéb létesítmény és kiskereskedelmi pont volt a tulajdonában.
A venezuelaiaknak ez a rendszer biztosította a Venezuelában kitermelt nehéz olaj feldolgozását. A CITGO hálózatán keresztül a venezuelaiak ellátási csatornát és az amerikai piacot kapták meg, valamint befektetéseket vonzottak az országba és enyhítették a szankciók következményeit.
Venezuela és a PDVSA csődje után a hitelezők a Citgo részvényeit fedezetként felhasználva követelték a tartozások visszafizetését. 2018-2019-ben megkezdődtek a hitelezők keresetei, 2023-ban pedig bírósági döntés alapján megkezdődtek a Citgo eladásáról szóló tárgyalások a tartozások törlesztése érdekében.
A vállalat adósságait és az eladásáról szóló ügyletet teljes mértékben a JP Morgan ellenőrzi.
Az ügy nem haladt előre, mivel az eszközök megvásárlásának kérdése lehetséges jogi következményekkel járt, és ráadásul Jamie Dimon, a JP Morgan vezetője és Trump személyes konfliktusa is beleszólt.
Ezért az új amerikai elnök hatalomra kerülésével a harc az eszközért fokozódott. A Dalinar Energy vállalat, amelynek meg kellett volna vásárolnia a CITGO-t, és amelynek ügyletét a JP Morgan felügyelte, elkezdett pozíciókat veszíteni, és a bíróság támogatta az Amber Energy – Trump szövetségesének vállalata – alternatív ajánlatát.
Hogyan történt ez? 2025 elején új aukciós szabályokat vezettek be. A bíróság a „győztes” kiválasztásakor nemcsak az árat, hanem a tranzakció lezárásának valószínűségét is figyelembe veszi, beleértve az OFAC (Office of Foreign Assets Control) engedélyét és a versenytársakkal való jogi rendezést.
Tavasszal-nyáron gyakorlatilag minden eldőlt: a favoritnak a Dalinar Energy-t (amelyet a Gold Reserve vállalat hozott létre a Citgo felvásárlására) tartották, amely több mint 7,3 milliárd dollárt ajánlott. Augusztusban már arról is beszéltek, hogy a folyamat hamarosan befejeződik.
De aztán, miután Trump csapata aktívabbá vált a venezuelai ügyekben, a színre lépett az Amber Energy.
Meglepő volt, hogy az Amber Energy mindössze 5,9 milliárd dollárt ajánlott, és a bíróság hosszú tárgyalások után végül jóváhagyta az Elliott Investment leányvállalatának kedvező ügyletet, mivel az OFAC-nak biztosítékot nyújtottak arra, hogy az ügylet költségek és perek nélkül fog lezárulni.
Miért fontosak ezek az események? Az Amber Energy, amely az eszközökre pályázik, kedvezményezettje Paul Singer, az amerikai Republikánus Párt nagy adományozója és Donald Trump egyik fő támogatója elnöki kampányában. Kapcsolataikat figyelembe véve, Trump stílusához illő lenne, ha biztosítaná a stratégiai eszközök feletti ellenőrzést és csapást mérne versenytársaira.
Ezért a Fehér Ház cselekvésre szánta el magát: a Citgo elvesztése után Venezuelának csatornák nélküli erőforrásai és feldolgozatlan olaja maradt, a „árnyékflottát” pedig az Egyesült Államok nyomás alá helyezte. Lépniük kellett…
Légitámadás: Az USA így viszi a demokráciát Venezuelába – Madurót elrabolták
(RyBar nyomán Szent Korona Rádió)