A szerbek által elkövetett szarajevói mészárlás borzalmasabb lehetett, mint eddig tudtuk: kiderült ugyanis, hogy több tízmillió forintért cserébe civilekre vadászhattak külföldi turisták. Egyre több részlet derül ki a kegyetlenkedésekről, melyeket képek támasztanak alá. Az időseket ingyen, a gyerekeket felár ellenében lőhették le Szarajevóban az embervadászatra befizető tehetős turisták.
Kövesd Telegram csatornánkat!
Folyamatosan frissítjük a közel-keleti háború híreivel
és az orosz-ukrán konfliktus rövid híreivel is
„Miért pazarolnék el két golyót? Ha lelövök egy gyereket, azzal megölöm az anyát is, mert gyermeke elvesztését nem fogja túlélni” – kérkedett egy boszniai szerb orvlövész a háború első évében, 1992-ben a szarajevói rendőrség egyik őrsén. Hozzá hasonlóan mások is hátborzongatóan dicsekedtek azzal, hogyan lőttek le anyákat, gyermekeket és időseket a szarajevói utcákon.
„A körülményekre való tekintettel sosem tudtuk kideríteni, honnan érkezett a golyó” – utalt az ostromzár szinte hermetikus körülményeire Dragan Mioković, a nyomozócsoport korábbi vezetője. A háborúban azonban nemcsak a lövedék röppályáját volt nehéz azonosítani, hanem a személyt is, aki a gyilkos fegyver ravaszát meghúzta. Mostanra kiderült azonban, hogy nem csak szerbek vadásztak a kiszolgáltatott, védtelen és vétlen civilekre, hanem konkrétan turizmust építettek erre a célra.
Az 1425 napi tartó szarajevói ostromzárban a becslések szerint több mint tizenegyezren haltak meg, a többségük civil. A hágai törvényszék 2006-ban életfogytiglanra ítélt egy szerb katonai parancsnokot, három évvel később pedig 29 évre egy másikat. Mindketten a civil lakosság elleni akna- és orvlövész-támadásokat irányították a bíróság szerint azzal az elsődleges szándékkal, hogy rettegést keltsenek a polgári lakosság körében. Ehhez a társasághoz csatlakoztak a befizetett turisták.
„Vadászturisták” utaztak Szarajevóba, hogy saját kedvtelésükre civilekre lövöldözzenek
– ezt vallotta 2007-ben a boszniai mészárosnak nevezett Ratko Mladić elleni büntetőperen egy amerikai tengerészgyalogos, aki a bosnyákok oldalán önkéntesként harcolt a szerbek ellen. Látott egy külföldit „egy olyan fegyverrel, amely inkább vaddisznóvadászatra tűnt alkalmasnak a Fekete-erdőben, mint városi harcra a Balkánon” – mondta John Jordan, aki szerint az illető „úgy kezelte a fegyvert, mint egy kezdő”.
A külföldieket „hétvégi orvlövészeknek” nevezte egy olasz újságíró és író, aki szerint a tehetősek 1993 és 1995 között „fizettek azért, hogy szórakozásból lövöldözzenek Szarajevó polgáraira”. Ezio Gavazzeni feljelentése nyomán a milánói ügyészség most, több mint három évtized elteltével indított vizsgálatot a különös kegyetlenséggel és aljas indítékokkal súlyosbított emberölések ügyében.
Egy pár sokkoló történetet idézett fel arról, hogyan vesztették el a babakocsiban tolt gyermeküket. Egy másik személy pedig kerekesszékbe kényszerült, miután egy orvlövész hátulról eltalálta.
Nem az ellenség kiiktatása volt a céljuk, hanem a lakosság megtizedelése – a szerb vezetés szándékaival összhangban a félelem gerjesztése.
A szerb ellenőrzés alatt tartott városrész, Grbavica toronyházaiban, vagy a Szarajevót övező déli dombokon bújtak meg. Távcsöveik irányzékában nagy távolságról, több száz méterről potenciális civil áldozataik arcvonása is jól kivehető volt. Galád módon, orvul célozták meg őket.
2022-ben bemutatott egy és negyed órás dokumentumfilm, a “Szarajevó szafari” a negyvennégy hónapig tartó ostrom sokáig ismeretlen, véres epizódjait először tárta fel részletesebben. A film megtekintése után egy olasz újságíró, Ezio Gavazzeni kezte feltárni a hátborzongató részleteket. Tényfeltáró kutatását két ügyvéd és egy volt bíró segítségével egy 17 oldalas, az ügyészségnek beterjesztett beadványában fogalmazta meg. A dokumentum alapján Alessandro Gobbis milánói ügyész kiterjedt vizsgálatot rendelt el.
Többek között talált egy tanút, egy boszniai ügynököt, aki nemcsak tudott a „vadászturizmusról”, hanem már 1993-ban az olasz hírszerzést is tájékoztatta honfitársaik kegyetlenkedéséről. „Azt mondta nekem, a boszniai hírszerzés legkevesebb öt olasz jelenlétére figyelmeztetett, akik kíséretet kaptak, hogy civilekre lőjenek” – számolt be Gavazzeni.
Az újságíró beszélt egy szlovén hírszerzővel, néhány áldozattal, és idézett egy sebesült tűzoltót, aki Slobodan Milošević szerb elnök hágai tárgyalásán szintén „vadászturistákról” tanúskodott. Jellegzetes ruházatuk és fegyvereik nagyon elütöttek a szerb katonák megjelenésétől – mondta a tanú.
Orvlövészek sikátora
A szerb erők által körülzárt szarajevóiak szinte jobban rettegtek az orvlövészektől, mint az aknavetők vaktában becsapódó gránátjaitól. A város éveken át ínségben tengődött: nem volt villanyáram, víz, telente fűtés, és élelmiszert is csak elvétve lehetett kapni.
Mindennapos gyötrelmes és veszedelmes rutin volt a beszerzés, a vízhordás, télen pedig a tűzifa begyűjtése. Az orvlövészek legtöbb áldozata azok közül került ki, akik ezekre a kockázatos feladatokra vállalkoztak.
Szarajevó belvárosa, nagy nyitott terekkel, és egy széles sugárúttal különösen veszélyes térségnek számított, ahol rendre haltak meg ártatlanok. Sniper Alley, az orvlövészek sikátora – így becézték a békefenntartók és a haditudósítók. A név a mai napig fennmaradt.
A lakosság idővel megpróbálta feltalálni magát. Egyesek például az ENSZ páncélozott járművének árnyékában meneteltek, de volt olyan városrész is, ahol szitává lőtt autóroncsokból emeltek védőfalat, hogy eltakarják a gyalogosokat. Ahol nem volt semmilyen védelem, ott az életükért futottak az emberek.
Legalább 100 külföldi fizetett be
Az ezekre az emberekre lövöldöző orvlövészekhez csatlakoztak a gazdag külföldiek, akik hajlandók voltak mélyen a zsebükbe nyúlni egy hétvégi kalandért. „Legalább százan lehettek” Gavazzeni becslése szerint, aki a Repubblicának azt is elmondta, hogy „sok pénzt”, mai árfolyamon 80-100 ezer eurót, közel 32-40 millió forintot fizettek egy rövid, pár napos embervadászatért.
A gyilkosok az Egyesült Államokból, Kanadából, Oroszországból, Spanyolországból és Olaszországból érkeztek – állítja Miran Zupanič, a Szarajevói szafari film rendezője.
A hétvégi vadászok Triesztben gyülekeztek, majd Belgrádba repültek, ahonnan minibuszokon szállították őket a „vadászterületre”, a frontra.
A „szafari” részvételi díja az áldozat függvénye volt. A legnagyobb összeget akkor kellett lepengetni, ha a golyó egy gyermeket talált el. Valamivel olcsóbb volt egy, lehetőleg egyenruhát és fegyvert viselő férfi meggyilkolása, a magatehetetlen idősek kivégzéséért pedig nem kellett fizetni.
„Nem tudom, milyen ördög szállt meg azon a napon. Emlékszem, egy forró nyári nap volt, 1992 augusztusa” – írta búcsúlevelében Predrag O., aki 2000-ben lett öngyilkos Belgrádban. Az egykori szarajevói orvlövész ekkor ismerte be, hogy megölt egy kilencéves kislányt.
Nem tudni, kik voltak az „utazásszervezők”, kinek a zsebébe vándorolt a „vérdíj”, és mire költötték a milliókat. Ezio Gavazzeni szerint a tettesek ma 65-80 év körüliek lehetnek, és néhányan még biztosan élnek. Párat közülük maga azonosított.
Egy orosz költő is részt vett a népirtásban
„Ez egykor mind a miénk volt, szerb terület” – kalauzolta körbe orosz vendégét a háború első évében Radovan Karadžić, a szerbek politikai vezetője, akit később népirtásért, mindenekelőtt a srebrenicai tömegmészárlásért 40 év börtönre ítéltek.
Limonov végigmérte az alattuk elterülő Szarajevót, majd készségesen lefeküdt egy nehézgéppuska mellé, és zsigeri gyűlöletből lövöldözni kezdett a város irányába. Ő volt a ritka külföldiek egyike, akiknek az ámokfutását megörökítették. Limonovnak nem kellett fizetnie a „haditurizmusért”. Karadžić csodálójaként mászta meg a Szarajevó melletti hegyeket. „Nekünk, oroszoknak példát kellene vennünk rólad” – mondta elragadtatással vendéglátójának.
Amerikai újságíró is egy orvvadász áldozata lett
Egy orvlövész golyója végzett az ABC producerével – tudósított a Los Angeles Times 1992 augusztusának közepén. A 45 éves David Kaplan néhány órával azután halt meg, hogy megérkezett a boszniai fővárosba. A televízió hírszerkesztőségének volt a producere, és annak a stábnak a tagja, amely Milan Panić amerikai üzletembert, Jugoszlávia akkori miniszterelnökét Szarajevóba kísérte.
A hattagú stáb három tagja páncélozott konvojban utazott a reptérről a városba, a többiek pedig egy, történetesen Budapesten bérelt Volkswagen-minibuszban, amelynek oldalára és hátsó ajtajára óvatosságból vörös szigetelőszalagból nagy TV-feliratot ragasztottak.
A Kaplant megölő golyó a T és V betű között fúródott az autóba – írta a Washington Post. Az orvlövész tehát pontosan tudta, hogy újságírókra lő. A lövedék áthatolt a hátsó és középső üléssoron és a férfi testén.
Népirtás és turizmus – “Mulatságra” befizetett orvlövészek ölték a civileket Szarajevóban?
(EuroNews nyomán Szent Korona Rádió)