Hová süllyed még az Anglikán Egyház? Canterbury-nek nem elég, hogy női érseke lett, de abortuszpárti is

Abortuszpárti kijelentésekkel sokkolja a keresztény közösséget Canterbury első női érseke. Igaz, ő legalább nem leszbikus, mint a walesi anglikán érsek. Jól rámutat a világ egyre gyorsuló romlására, hogy még az egyházon belül is az abortuszlobbi és az LMBTQP-lobbi között kell választani.

Kövesd Telegram csatornánkat!
Folyamatosan frissítjük a közel-keleti háború híreivel
és az orosz-ukrán konfliktus rövid híreivel is

Az anglikán egyház történelmi lépésre szánta el magát, amikor a múlt héten Sarah Mullallyt nevezte ki Canterbury első női érsekévé. Ez azonban nem maradt visszhang nélkül: Mullally abortusszal kapcsolatos kijelentései sokkolták a keresztény életpárti közösséget. A női érsek álláspontja nem egyeztethető össze a Szentírás tanításaival.

Az anglikán egyház hagyományosan az élet szentségét hirdeti, és álláspontja szerint az abortusz csak kivételes esetekben, például az anya életének veszélyeztetésekor megengedhető.

A Biblia egyértelműen az ártatlan emberi élet védelmére hív, ahogy a 139. zsoltár, az Ézsaiás 49. fejezete vagy a Jeremiás 1:5 is hangsúlyozza a meg nem született gyermekek emberi méltóságát.

A keresztény hit szerint Isten a fogantatás pillanatától embernek tekinti a gyermeket, és az egyházi vezetők feladata, hogy ezt az igazságot képviseljék.

Sarah Mullally azonban olyan kijelentéseket tett, amelyek egyértelműen szembemennek ezzel az életpárti tanítással. Az érsek „választáspártinak” nevezte magát, és támogatta az abortuszhoz való jogot, különösen olyan esetekben, mint a 18-as triszómia (Edwards-szindróma). Ez a genetikai rendellenesség súlyos egészségügyi problémákkal jár, és az érintett gyermekek gyakran nem érik meg a felnőttkort. Mullally egy 2012-es blogbejegyzésében Rick Santorum volt amerikai szenátor lányáról, Belláról írt, aki ebben az állapotban él, és megjegyezte, hogy az ilyen gyermekek közel 90%-át abortálják az Egyesült Államokban. Kijelentései azt sugallják, hogy az abortusz jogos döntés lehet egy ilyen diagnózis esetén, ami mélyen megosztja a hívő közösséget.

A „választás joga” és a keresztény felelősség

Mullally nézetei különösen problematikusak a „személyesen életpárti” álláspont miatt, amelyet képvisel. Egy interjúban úgy fogalmazott: „A kérdéshez való hozzáállásomat inkább a választás mellettinek, mint az élet mellettinek nevezném, bár ha ez egy folytonosság lenne, akkor valahol az élet melletti felé haladnék, amikor az az én választásomra vonatkozik, majd a választás lehetővé tétele felé, amikor másokra vonatkozik.”

Másképpen fogalmazva: ő maga nem választaná az abortuszt, de mások számára elfogadhatónak tartja.

Ez az álláspont a keresztény tanítás fényében ellentmondásos. Az életpárti hitvallás nem tűr kompromisszumot, hiszen az emberi élet szentsége nem választható opció, hanem Isten ajándéka.

Az abortusz támogatása – még ha csak mások „választási jogaként” is – könnyen a bűn relativizálásához vezethet. Egy egyházi vezetőként Mullally felelőssége, hogy a hívőket Krisztus igazságához vezesse, nem pedig olyan álláspontot képviseljen, amely az abortusz bűnébe sodorhat másokat.

A 18-as triszómiával kapcsolatos megjegyzései különösen érzékeny pontot érintenek. Bella Santorum, akiről Mullally írt, ma 17 éves, és családja példája mutatja, hogy az ilyen állapotú gyermekek is értékes tagjai az emberi közösségnek.

Ezzel szemben az abortuszpárti érvelés gyakran használja fel az ilyen diagnózisokat az abortusz legalizálásának igazolására, különösen a terhesség későbbi szakaszaiban. Az életpárti keresztények számára ez elfogadhatatlan, hiszen minden emberi élet egyformán értékes, függetlenül a testi vagy szellemi állapottól.

Kate Cox esete, aki a 18-as triszómia diagnózisa miatt választotta lánya, Chloe abortuszát, és akit a Biden-kormányzat hősként ünnepelt, tovább élezte a vitát. Mullally megjegyzései, amelyek Bella Santorum életét feláldozhatónak tüntetik fel, mélyen sértik azokat, akik az élet védelméért küzdenek. A keresztény hit arra hív, hogy a sebezhetőket védelmezzük, nem pedig hogy támogassuk a kiszolgáltatottak életének kioltását.

A keresztény hit nem tűr megalkuvást az élet szentségének védelmében

Az érsek felelőssége hatalmas: nem elég a „sebezhetőek gondozásáról” beszélni, hanem cselekedni kell, hogy a meg nem született gyermekek méltóságát és jogait megvédjük. Ez a küldetés minden keresztényt megszólít, hiszen Krisztus tanítványaiként arra kaptunk elhívást, hogy az igazságot hirdessük, még akkor is, ha az népszerűtlen.

“Válaszd az életet, hogy élj, te és utódaid is” (5Mózes 30:19) – ez a parancs vezessen minket minden nap. Sarah Mullally érseksége próbatétel, de egyben lehetőség is arra, hogy a keresztény közösség megújult erővel álljon ki az élet szentségéért.

Dolgozik a Sátán az anglikán egyházban: leszbikus érseket választottak Wales-ben

Az anglikánok teljesen befeküdtek az LMBTQP-lobbinak

Agyrém: Leszbikus lelkészpár kapott elsők közt áldást az anglikán egyházban

(Vasárnap.hu nyomán Szent Korona Rádió)