Kónyi-Kiss Domonkosra és Simon Péterre emlékezett ma a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom. 2010. augusztus 20-án éjszaka két kiváló testvérüket szólította magához a Mindenható.
Kövesd Telegram csatornánkat!
Folyamatosan frissítjük a közel-keleti háború híreivel
és az orosz-ukrán konfliktus rövid híreivel is
Domonkos és Péter mindössze 6 évig lehettek vármegyések 15 és 21 éves koruk között. De dacára ennek a rövid időnek és a fiatal koruknak, minőségében és mennyiségében is olyan komoly életművet hagytak maguk után, amely előtt tisztelettel adózik a mai napig mindenki, aki ismerte őket vagy hallott róluk.
Életpéldájuk annak igazolása, hogy az emberi élet célja nem önmagában az, hogy minél tovább, minél hosszabb ideig éljünk. Hiszen igazán rövid idő alatt is lehet jelentőségteljes, maradandót alkotó, példaértékű és teljes életet élni. Egy egész életet is le lehet élni anélkül, hogy az ember valóban értékes feladatokkal foglalkozzon. És egy egészen rövid élet is elegendő lehet ahhoz, hogy megtaláljuk és teljesítsük azt a küldetést, amiért születtünk.
Domonkos és Péter ezért a vármegyés fiatalok példaképei. Azt az üzenetet hagyták az utókorra, hogy tegyünk meg minden tőlünk telhetőt, amivel a világunkat, hazánkat, nemzetünket jobbá tehetjük. Ne holnap, ne holnapután, hanem ma. Hiszen senki sem tudja, hogy kinek mennyi idő adatik. Nem az a fontos, hogy sokáig éljünk, hanem az, hogy azt az időt, amit kaptunk a Teremtőtől, jól használjuk fel. Hogy az élvhajhászat helyett áldozatot hozzunk, hogy a megalkuvás helyett kitartsunk az elveink mellett, hogy bátran, rendületlenül és nemes lélekkel harcoljunk az Igazságért.
Életükkel példát mutattak, a vármegyések pedig hiszik, hogy halhatatlan lelkük a Mennyországba felvétetett, és a Mennyei Seregek soraiból segítik küzdelmüket. Ezért bátran és gyakran kérhetjük segítségüket és közbenjárásukat!
Egy hét, amit nem felejtünk – Ilyen volt a Vármegyés Tábor Badacsonytördemicen
(Szent Korona Rádió)