Németország politikai elitje már nemcsak az általuk dicsőített demokráciát, hanem a jogállamiságot is feláldozza az AfD elpusztításának érdekében. Szisztematikus erőszak, intézményes üldöztetés és nyilvános életveszélyes fenyegetések irányulnak a párt vezetőségére. Például Alice Weidel közelmúltbeli hamis gyászjelentése sem egyedüli eset. Mindez a hosszú évek óta fokozódó támadások eddigi tetőpontja Németország legnagyobb ellenzéki pártja ellen – írja a Magyar Jelen.
Kövesd Telegram csatornánkat!
Folyamatosan frissítjük a közel-keleti háború híreivel
és az orosz-ukrán konfliktus rövid híreivel is
Az AfD ellehetetlenítése számokban
Németország 1945 utáni viszonylagos politikai stabilitása óta az AfD az a párt, amelyet a legnagyobb számú támadás ért a közelmúltban: 2023-ban 86, 2024-ben pedig 93 igazolt erőszakos incidenssel. Ezek nem a politikai szenvedély véletlenszerű megnyilvánulásai. Ezek egy szándékos hadjárat részei, amelynek célja a kormányzatnak nem tetsző ellenzék erőszakkal történő elhallgattatása.
2019-ben Döbeln városában egy robbanás rombolta le az AfD-irodát, amit három letartóztatás követett. Ugyanebben az évben Frank Magnitz AfD-képviselőt brutálisan megtámadták, súlyos fejsérülésekkel került kórházba. A hatóságok politikai motivációval magyarázták a támadást, az elkövetők érdekes módon soha nem kerültek elő. A média szinte alig adta ezt hírül, és a politikai elit felháborodása teljesen elmaradt.
De mindez jóval túlmutat a nagy figyelmet kapott eseteken. Az AfD irodáit rendszeresen megrongálják, és a támogatók bántalmazást kockáztatnak, ha politikai üzenetet tartalmazó táblákat helyeznek ki. A jelöltek halálos fenyegetéseket kapnak, amelyekre a rendőrség lassan reagál. Az AfD támogatása olyan fizikai kockázatokkal jár, amelyek más pártok esetében egyszerűen nem tapasztalhatók.
A média rendszerint pozitívnak mutatja be az AfD elleni erőszakos antifa tüntetéseket
Tavaly júniusban álarcos szélsőbaloldali tiltakozók összecsaptak a rendőrökkel egy esseni AfD-kongresszuson, ahol több rendőr is megsérült. A jelenetek egy utcai háborúra emlékeztettek, mégis a fősodratú média jogos ellenállásként tálalta az erőszakot. A politikai erőszakot nem elítélték, hanem a média szimpátiát tanúsított az erőszakkal szemben.
Az utcai erőszakot olyan intézmények támogatják, amelyeknek jobban kellene képviselniük a törvényes rendet. A Szövetségi Alkotmányvédelmi Hivatal (BfV – Bundesamt für Verfassungsschutz) 2025 májusában példátlan lépésre szánta el magát: az egész AfD-t „megerősített jobboldali szélsőséges törekvésnek” minősítette, hogy ez alapján tiltsák ki a német közéletből. A besorolás egy hétig tartott, mielőtt módosították volna, de a precedens létrejött. Németország titkosszolgálata tehát fegyverként használható fel a parlamenti ellenzék ellen.
Egy kiszivárgott BfV-jelentés az AfD-t „rasszistának és migránsellenesnek” bélyegezte. A párt vezetői politikai üldöztetésként jogosan utasították vissza ezeket a vádakat. A besorolás jogi fedezetet nyújtott a fokozott megfigyeléshez, miközben céltáblát festett minden AfD-tag hátára. Amikor a titkosszolgálatok szélsőségesnek nyilvánítanak egy politikai pártot, erkölcsi felhatalmazást adnak azoknak, akik azt erőszakkal akarnák kiiktatni.
A német titkosszolgálatok még soha nem céloztak meg egy teljes parlamenti pártot, amely milliók szavazatait képviseli. Ez a lépés egy valódi politikai ellenzéket bélyegez meg szélsőségesként, így jogi alapot teremtve a szisztematikus elnyomásra.
Az AfD-ellenes tüntetések rutinszerűen túllépnek a békés tiltakozáson. 2025 januárjában Riesában 12 000 tüntető csapott össze a rendőrséggel, és sikeresen megakadályozták egy AfD-konferencia megtartását. Közben a fősodratú média ezeket a zavargásokat „a demokrácia védelmeként” ünnepli, de valójában annak szisztematikus aláásását jelentik.
A minta lehangoló gyakorisággal ismétlődik szerte Németországban. Az AfD rendezvényeit rendszeresen szervezett zavargások célozzák, és a helyszínek, a szállodák ezek hatására rendszerint lemondják a foglalásokat. A párt nehezen tudja lebonyolítani azokat az alapvető tevékenységeket, amelyeket más pártok természetesnek vesznek.
És mindez működik. Amikor egy politikai rendezvény megtartása rendőri védelmet igényel, és a szervezőknek még így is erőszakos zavargásokkal kell szembenézniük, az üzenet egyértelmű: a résztvevők személyes biztonságukat is kockáztatják.
Tudatos hírhamisítás
Németország fősodratú médiumai tudatos hírhamisításon, szelektív tudósításokon keresztül folytatnak hadjáratot. Alice Weidel közelmúltbéli hamis gyászjelentése megdöbbentő világossággal bizonyítja a problémát. Ugyanakkor azt gondolnánk, hogy egy leszbikus nőt, aki egy Srí Lanka-i bevándorlóval él párkapcsolatban, „nácinak”, „szexistának”, „szélsőségesnek” és hasonlóknak titulálni még a leghiszékenyebb közönségnél sem működik, de láthatóan mégis.
A Linksjugend Main-Taunus-Kreis (a Die Linke párt ifjúsági szervezete) halotti értesítést tett közzé egy élő politikusról, temetési hangulatjelekkel és fényképével. Több mint 1500 felhasználó lájkolta a posztot, és reagált gyalázkodó, fenyegetőző kommentekkel. Amikor valaki megkérdezte, hogy Weidel valóban meghalt-e, a baloldali párt ifjúsági szárnya így válaszolt:
„Sajnálattal kell közölnöm, hogy nem halt meg.”
A Németországban konzervatívnak számító újságok, mint a Compact és a Junge Freiheit, széles körben tudósítottak erről, ám a fősodratú média nagyrészt figyelmen kívül hagyta a történetet. Amikor nyomás alá helyezték őket, az újságírók jelentéktelennek minősítették az esetet, vagy legitim politikai eszközként értékelték.
A kettős mérce markáns és tagadhatatlan. Míg az AfD kijelentéseivel kapcsolatos kisebb viták széleskörű tudósítást és erkölcsi elítélést kapnak, az AfD-tagok elleni tényleges és szisztematikus erőszak gyakran elhallgatásra, vagy épp igazolásra talál. Ez szerkesztői döntéseken alapuló pártpolitikai háború.
Az erőszakos támadások sem verik ki a biztosítékot a “demokrácia védelmezőinél”
Frank Magnitz megtámadása jól jelzi a német politika eldurvulását. Egy törvényesen megválasztott parlamenti képviselőt vertek meg a nyílt utcán politikai nézetei miatt, támadói végül büntetlenek maradtak. Az eset minimális visszhangot kapott. Weidel halálának ünneplése a dehumanizálás örök mintáját tükrözi, amely elfogadottá tette a politikai erőszakot a történelem során.
A mai Németország fősodratú pártjai hasznot húznak az AfD ellen kialakított légkörből. Képtelenek kezelni azokat a problémákat, amelyek az AfD támogatását hajtják – mint a kontrollálatlan bevándorlás, a gazdasági stagnálás és a nemzeti szuverenitás elvesztése –, ezért inkább úgy döntenek, hogy más eszközökkel hallgattatják el az ellenzéket.
Németország AfD-ellenes háborúja a demokrácia zászlaja alatt zajlik
Az erőszakot ellenállásnak tüntetik fel. A cenzúra a “demokratikus értékek” védelmévé válik, a szisztematikus megfélemlítés pedig az alkotmányos rend védelmévé. Az Antifa aktivistái úgy látják/láttatják magukat, mint akik erőszakos zavargásokkal védik a demokráciát. A titkosszolgálati tisztviselők az alkotmányos védelemre hivatkozva végzik a politikai megfigyelést. A média szerkesztői felelősségként definiálják a szelektív tudósítást.
A demokrácia álarca mögött a választások folytatódnak, de egy párt szisztematikus erőszakkal és ellehetetlenítéssel néz szembe. A demokratikus formának már a látszatára sem ügyelnek.
A hamis gyászjelentés esete egyértelműen rávilágít arra, hová vezet mindez. Amikor a halálos fenyegetések elfogadható politikai üzenetekké válnak, amikor az erőszak felváltja az érvelést, és a titkosszolgálatok ellenzéki pártokat vesznek célba – a demokratikus rendszerek belső bomlása már régen elkezdődött.
Mégsem alkotmányellenes az AfD a német elhárítás szerint (egyelőre)
Alice Weidel és Orbán Viktor találkozója az elvtelen politika mintapéldája
(Magyar Jelen nyomán Szent Korona Rádió)