A zsidó terrorállam napi szinten hajt végre háborús bűnöket a palesztin nép ellen. Gond nélkül bombázzák a civil infrastruktúrát, nem engedik be a Gázai övezetbe a segélyszállítmányokat és válogatás nélkül gyilkolják a civileket. Ezért minden más ország már megbűnhődött volna, azonban “a Közel-Kelet egyetlen demokráciáját” nem érheti bántódás. A cionisták szerint egyedül a Hamász a felelős a Gázai övezet válságáért. Alább a Kuruc.info szerzőjének cikkét közöljük:
Kövesd Telegram csatornánkat!
Folyamatosan frissítjük a közel-keleti háború híreivel
és az orosz-ukrán konfliktus rövid híreivel is
Jeremy Havardi „büszke cionistaként” aposztrofálja magát, szabadúszó újságíróként és íróként dolgozik, de annyira azért mégsem elszánt, hogy Izraelben rendezze be főhadiszállását, Londonban tengeti napjait, cáfolva azt az eszement állítást, miszerint a cionista, nacionalista zsidók amúgy nem kozmopoliták.
No de nem azért vagyunk itt, hogy róla beszélgessünk, sokkal inkább arról, amit a The Jewish News-ba firkantott, s amelyet szemlézett a nemzethy-keresztyén Magyarország agyontámogatott, szélsőséges lapja, a Neokohn is.
Igazából – mint a legtöbb, a népirtó háborút támogató, vagy legalábbis legitimáló írást – ezt a cikket is össze lehetne foglalni egyetlen mondatban: valaki más a hibás, a zsidók önvédelmet folytatnak, és őrzik a békét.
Havardi alapvetése, hogy hiába követelnek azonnali tűzszünetet az arab és a nyugati országok, rendre elsiklanak a Hamász háborús szerepe felett. A nyugati országok esetében ezt könnyen cáfolhatjuk majd, de ne szaladjunk ennyire előre.
A haszbara ezúttal teljes mellszélességgel a Hamászt célozza, melyet a szerző természetesen a „terrorszervezet” megnevezéssel illet. A „cinikus” szervezet nyakába varrja lényegében az egész humanitárius válságot, azzal vádolva őket, hogy szándékosan idézik azt elő egyfajta szabotázs gyanánt. Három fő célt látok emögött (mármint a zsidó szerző okfejtése mögött) felsorakozni, természetesen a teljesség igénye nélkül lehetnek továbbiak is:
- A Hamász lejáratása a nyugati világ előtt.
- A Hamász pozíciójának gyengítése a palesztinok körében, főként a Közel-Keleten, de az egész világon.
- Izrael felelősségének elmaszatolása, a létező népirtás elbagatellizálása. Ebben van rutinjuk, hiszen a holokauszttal ugyanezt csinálják, csak fordított előjellel.
Az író állítása szerint az amerikai közvetítéssel meghiúsult tűzszünet is a Hamász felelőssége, mert „tarthatatlan” követeléseik voltak. Valójában viszont Izrael volt az, amely egyrészt vonakodott kiadni a csontsovány palesztin foglyokat, másrészt ők maguk sorban kapták vissza a még életben lévő, jól táplált fogvatartottakat. Ezzel párhuzamosan Netanjahu és Trump folyamatosan azzal kampányolt, hogy a Hamásznak pusztulnia kell, Gáza lakosságára pedig a kitelepítés vár. (Érdekes, de utóbbi az egyetlen háborús cél, melyet a szerző nem oszt, sőt kifejezetten elítéli azokat az izraeli politikusokat, akik ezt szorgalmazzák. „Különös”, de egyben ez az egyedüli gondolat is, mely a Neokohn átiratából hiányzik.)
Tehát elég nehéz komolyan venni egy olyan tárgyalópartnert, mely egyszerre „tárgyal” veled, hangoztatja a pusztulásod szükségességét, ezzel párhuzamosan pedig irtja a népedet, sőt, megtámadja a libanoni szövetségeseidet.
A cél tehát a palesztin ellenállás, vagyis a Hamász felszámolása, hiszen ezek után, ha maradhatnak is a palesztinok az övezetben, nem marad említésre méltó képviseletük. A szerző persze úgy látja, hogy a Hamász felelős a „háborús spirálért”, fennmaradásuk pedig „katasztrófa lenne mind az izraeliek, mind a palesztinok számára”. Hogy utóbbiakat szembefordítsa a szervezettel, felrója nekik, hogy gyakran dézsmálják a segélyeket, valamint, hogy ők akarják azt kiosztani. Utóbbi igazából érthető, előbbi pedig szintén – amennyiben azt a szokást követjük, hogy aki harcol, annak több élelem és energia kell (miközben természetesen a gyermekek élelmezése is legalább ennyire fontos).
A palesztin népet tehát „feláldozhatónak” véli a Hamász Havardi szerint, amelyhez Jahja esz-Szinvár kiragadott mondatát is kölcsönveszi, miszerint „100 000 palesztin halála is elfogadható lenne számára a győzelem érdekében”.
Utóbbit, gondolom, felesleges magyarázni. Nyilván nem arra gondolt, hogy ennek örülne, hanem, hogy népe szabadságáért ez sem lenne túl nagy ár. Igazából minden szabadságharc ezzel a felfogással születik meg, hiszen akkor nem harcolnának, ráadásul itt nyilván a saját Hamász harcosaira (is) gondolt. Az pedig, hogy a fegyveres alakulat az egész népet feláldozná, azért logikátlan állítás, mert akkor felvetődik a kérdés, hogy miért is küzdenek. Egy néptelen Gázáért?
Ami tehát a zsidóknak fontos, hogy a Hamász távozzon, illetve, hogy Izrael állam ne legyen „bűnbak”, magyarul ne lehessen felelősségre vonni, vagy akár kritizálni a nyilvánvaló népirtásért.
Utóbbit persze úgyis elmulasztanák a nyugati kormányok, és egyáltalán nem igaz a szerző azon állítása sem, hogy szemet hunynak a Hamász cselekedetei felett. Azok a nyugati államok, akik belengették, hogy elismerik Palesztinát, ugyanúgy elítélik a Hamászt, mint Izrael, ráadásul Franciaország korlátozza is a gázai menekültek véleményszabadságát, hiszen egy innen érkező diáklányt azért hurcolnak meg, mert Hitlert merészelte éltetni. S ha ez még nem lenne elég, nem is fogadnak addig több menekültet, amíg „ki nem vizsgálják a szörnyű esetet”. Ennyit erről.
A nyugati kormányok maximum látszatra mozdultak el egy Izraellel ellentétes irányba, a felszín alatt minden a régi maradt. Akiknek szokás szerint a hasbara szól, azok az „egyszerű emberek”, akiknek megvan az esélyük átlátni a zsidó mentalitáson – mint ahogy a gázai diáklánynak, akit éppen most hurcol meg a „befogadó” francia vezetés.
Nem működött a Hasbara? Egyre nyilvánvalóbb, hogy a zsidó álom elbukott
Izrael több mint 60 000 palesztint ölt meg a 662 napja tartó népirtás során
Ételsegélyért sorbanállókba lőttek bele Izraeli harckocsik – Több tucat halott
Izrael valódi arca: tankokkal lőttek a segélyért várakozó palesztinokra, legalább 31-en meghaltak
(Kuruc.info nyomán Szent Korona Rádió)