Az E-számokkal jelzett adalékanyagok jelenléte az ételekben régóta közismert, ezért sokan figyelmen kívül hagyják a kockázatokat, amiket jelenthetnek. Különösen nagy lehet a rizikó, ha a gyermekek táplálékáról, vagy olyan rejtett adalékanyagokról van szó, melyek egy szám mögé bújva tesznek kárt az emésztésben vagy az idegrendszerben – világított rá a Polcz szakértője az elemzésében.
Kövesd Telegram csatornánkat!
Folyamatosan frissítjük a közel-keleti háború híreivel
és az orosz-ukrán konfliktus rövid híreivel is
„Első ránézésre sokakban az a meggyőződés alakulhat ki, hogy az élelmiszerek címkéi minden lényeges információt tartalmaznak. A valóságban azonban számtalan káros összetevő rejtőzik a sorok között, amelyeket csupán egy E-szám jelöl” – kezdte lapunknak küldött elemzésében Kertész Éva Annamária.
Szakértő: Az adalékanyagok rákerülnek a kisgyerekek tányérjára
A Polcz szakértője szerint bár szabályszerűen feltüntetik őket, a legtöbb vásárló valójában nem tudja, hogy mit fogyaszt – így teszi természetessé az élelmiszeripar az adalékanyagok jelenlétét.
Egyes színezékek, tartósítószerek és adalékanyagok beférkőztek az ételekbe és a kisgyermekek tányérjára is – ezek némelyike hosszú távon negatívan hathat az idegrendszerre vagy az emésztésre
– hangsúlyozta elemzésében Kertész Éva Annamária.
Korábbi cikkünkben rámutattunk, hogy az E-számokat az EU alkalmazza az élelmiszeriparban használt adalékanyagok rendszerezésére (maga az E betű is Európát jelenti). Így értelemszerűen nem minden E-szám mögött rejlik természetellenes vagy egészségre káros összetevő.
„Semmi keresnivalója a legkisebbek poharában”
„Egyes üdítőitalok, cukorkák, lekvárok és színes tejdesszertek gyártásához – különösen a gyengébb minőségű, tömegtermékek esetében – a mai napig alkalmaznak olyan szintetikus színezékeket, mint az E110. A nátrium-benzoát (E211) pedig az egyik leggyakrabban használt tartósítószer, amely gyümölcsitalokban, lekvárokban, szószokban és készételekben is előfordulhat” – mutatott rá.
Egy korábbi kutatással támasztotta alá megállapításait: „A Southamptoni Egyetem Pszichológiai és Orvostudományi Karának csapata által végzett 2007-es kutatás egyértelműen bizonyítja, hogy a hiperaktivitás és figyelmetlenség kimutatható volt három- és nyolcéves gyermekeknél az E110 és az E211 fogyasztása után.”
„Egyértelmű, hogy semmi keresnivalója a legkisebbek poharában ennek a két anyagnak, így, ha szembejönnek az üdítők csomagolásán, érdemes mást választani helyette” – tanácsolja.
E-szám-mentes jó étvágyat!
Egyre több élelmiszert hirdetnek E-mentesként, ebből egyenesen levezetve, hogy azok természetesek és egészségesek. De van ennek bármi értelme? Akkor is retteg az E300-tól, ha az valójában C-vitamin?
A kezdeményezés a hatvanas években indult, eredetileg a színezőanyagok körüli káosz átláthatóvá tételére, aztán bekerültek a tartósítószerek, antioxidánsok, és sorban minden más is, ízfokozók, antibiotikumok és egyebek. Az egész értelme az lett volna, hogy az élelmiszerek összetevőit egyértelműen és egyszerűen lehessen felsorolni a laikus számára riasztóan hangzó vegyületek és kémiai kifejezések használata helyett, ahogyan például Amerikában működik a rendszer a mai napig.
Sokan nem tartják problémásnak az adalékanyagokat
A szakértő felhozta, hogy a Kaposvári Egyetem Gazdaságtudományi Kara 2009-es tanulmányában azt vizsgálta, hogy a fogyasztók mely tényezőket tartják a legnagyobb kockázatúnak élelmiszer-fogyasztási szempontból. Az eredmény a szakértő szerint megdöbbentő:
„AZ ADALÉKANYAGOKAT MINDÖSSZE 9 SZÁZALÉK TARTOTTA A LEGVESZÉLYESEBBNEK.
Az is kiderült, hogy a legtöbben az élelmiszerek feldolgozásával, kezelésével kapcsolatos problémáknak (csomagolás, hűtés, szállítás stb.) és a növényvédő szereknek, valamint a műtrágyáknak tulajdonították a legsúlyosabb fenyegetést.”
A szakértők mást tartanak veszélyesnek
A tanulmány kitért az élelmiszeripar kockázatértékelésére is. Meglepő módon a szakértők a fogyasztókkal ellentétes sorrendet állítottak fel.
Legveszélyesebbnek az adalékanyagokat tartották, ezt követték a növényvédőszer-maradványok, a génkezelt élelmiszerek, a sugárzási szint és az ételmérgezés.
„Ez is megerősíti, hogy mivel a címkéken engedélyezve vannak az E-számok, a közvélemény hajlamos megfeledkezni a velük járó kockázatokról, valamint a betegségek, idegrendszeri problémák rizikójáról” – hívta fel rá a figyelmet a szakértő. „Pedig minimális tudatossággal és körültekintéssel bárki sokat tehet az egészségéért”.
Az élelmiszergyártók nem hangoztatják, hogy az alumínium szervezetben történő felhalmozódása ideg- és csontbántalmakhoz vezethet, de akár az Alzheimer-kór kialakulásában is szerepe lehet
– véli a szakértő, megjegyezve, hogy egy teljesen egészséges szervezet könnyedén kiválasztja ezt az anyagot, de például veseelégtelenségben szenvedők számára kiemelten veszélyes lehet.
„Bár a legtöbben az alumíniumot csak alufóliaként vagy üdítős dobozok formájában ismerik, valójában gyakran megjelennek az élelmiszerekben is – méghozzá kevésbé nyilvánvaló formában.”
„Akár egy hétköznapi süteményezés során is a szervezetbe juthat, az alumíniumot ugyanis mennyiségi korlátozás nélkül felhasználhatják cukortermékek bevonatához, torták, sütemények dekorálásához. A címkén többnyire E173-ként tüntetik fel, így, ha valaki nem jártas ezen a területen, könnyedén elsiklik felette a figyelme” – mutatott rá.
Szakértő: Az adalékanyagokra érdemes fókuszálni
A szakértő szerint elsősorban az adalékanyagokra érdemes fókuszálni, de a hozzáadott cukor mennyisége is hasznos szempont lehet.
Ha 2-3-nál több E-szám szerepel rajta, inkább kerüljön vissza a polcra.
Az otthoni főzés is jelentősen csökkentheti a bevitt káros anyagok mennyiségét, hiszen sokkal egyértelműbb, hogy pontosan mi kerül bele egy-egy ételbe. „Azonban nem szabad figyelmen kívül hagyni a különböző fűszerkeverékeket, porokat sem, ezek is rengeteg láthatatlan káros anyagot tartalmazhatnak” – figyelmeztet.
Hozzátette, hogy a készételek trükkösek lehetnek, mivel sokan egyből a tartósítószerekre gondolnak a szó hallatán. „A valóság azonban az, hogy már megtalálhatók a piacon olyan adalékanyag-mentes termékek is, amelyek olyan alternatív tartósítási módszerrel készülnek, mint a hőkezelés vagy a fermentálás”.
Kifejtette: hőkezelés során a termékeket kíméletesen melegítik fel, elpusztítva így a romlást okozó mikroorganizmusokat, mesterséges anyagok hozzáadása nélkül. A fermentálás ezzel szemben egy természetes érlelési folyamat, mely során jótékony baktériumok gondoskodnak a tartósságról.
Személyes érintettségből fakadó egészségügyi okok miatt kezdtem el kerülni bizonyos adalékanyagokat, és ekkor ért az a meglepő felismerés, hogy még az alapvető élelmiszerek – mint például a csomagolt húskészítmények – is tartalmazhatnak cukrokat térfogatnövelő szerként. Ez is arról adott visszaigazolást, hogy érdemes nyitott szemmel vásárolni, és készételekből is a kíméletes tartósítással készült, adalékanyag-mentes változatokat keresni
– nyilatkozta Kertész Éva Annamária, hozzáfűzve, hogy sok ipari eljárásban valóban cukrot használnak térfogatnövelőként – nem feltétlenül az íz fokozása, hanem a tömeg és állag manipulálása céljából –, ezért fontos tudatosan átolvasni az összetevők listáját.
Bíróság előtt állnak a sötétzöld klímaterroristák Németországban
(index.hu nyomán Szent Korona Rádió)